2015. február 04. / Szepesi Krisztina
Kovács Balázs második ciklusát tölti a gödöllői Művészetek Háza igazgatójaként, s bár rengeteg közösségi és kulturális programot szerveznek minden évben, az Orient című zenés-táncos színházi előadás az eddigi legnagyobb vállalkozás, melyet a Békéscsabai Jókai Színházzal közös produkcióban állítanak színpadra decembertől.
Nagyon bőséges a programkínálatuk.
K. B.: Valóban, egy évben 2500 rendezvényünk van, de ebben a nagyjából 400 kulturális eseményen kívül benne vannak a tanfolyamok, a konferenciák és más klubrendezvények is. A színházteremben több mint száz este van komoly- és könnyűzenei, színházi vagy táncos programunk, melyeknek nagyobb része saját, a többi pedig befogadott produkció. Szerencsére az érdeklődés is hasonlóan nagy, hiszen több mint 5000-en vannak az ifjúsági bérleteseink, de ahogy a fiatalok, a felnőttek sem csak Gödöllőről jönnek hozzánk, hanem a környező településekről, sőt, Budapestről is. De van, hogy más nagyvárosokból is érkeznek hozzánk nézők, mert esetleg rajongói a nálunk bemutatott produkciónak, sokszor pedig egészen egyszerűen azért, mert valóban színes, jó programjaink vannak. A Békéscsabai Jókai Színházzal koprodukcióban készült Orient például az eddigi legnagyobb szabású produkció, melynek alkotói lehetünk.
Hogyan jött létre ez az együttműködés egy ilyen, helyrajzilag távoli színházzal?
K. B.: Ilyen esetekben sok mindent figyelembe veszünk, de legkevésbé tartoznak ezek közé a földrajzi vagy a pénzügyi szempontok. Elsősorban szakmai okokra vezethető vissza az együttműködés és természetesen arra, hogy Fekete Péterrel, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójával, aki rendezője, producere és látványtervezője is a produkciónak, nagyon régi ismerősök vagyunk. Évekkel ezelőtt egyik beszélgetésünkkor a Talamba Ütőegyüttes kapcsán merült fel, hogy kellene csinálni valamit közösen. Így jött az ötlete egy közös, nagyszabású előadásnak, melyben a 13 kulturális csoportunk közül a Fricska Táncegyüttes és a Cimbaliband is részt vesz, továbbá a Club Színház ifjú színészei is szerepet vállalnak az előadás kísérő programjában. A Talamba művészeti vezetője, Zombor Levente ötlete nyomán felvetettem az Orient témát, ami azért is aktuális, mert 2014 nemcsak az első világháború kitörésének 100. évfordulója, hanem az Orient Expressz fénykorának vége is, amire Péter azt mondta, tetszik az ötlet, csináljuk meg!
Mi az előadás alapgondolata?
K. B.: Az Orient Expressz tulajdonképpen egy jelkép, ami összekötötte keletet és nyugatot, amelynek sínpárjait a világháború kitörésekor Belgrádnál felrobbantották, és ezzel kettészakították ezt a kapcsolatot. A felnőtteknek és az ifjúságnak egyaránt szóló előadásban végigmegyünk az Orient útvonalán Párizs és Isztambul között, minden állomásnál bemutatva az adott népcsoport zenei és táncos kultúráját, azzal az apropóval, hogy csak akkor tudjuk megérteni és segíteni egymást, ha megismerjük egymás életét, kultúráját. Péter mindig mondja, hogy pont ugyanannyi energia kell a gyűlölethez, mint amennyi a szeretethez, és talán ez is erről szól. Hogy közelítsünk egymáshoz, találjuk meg az utakat, akár építsük meg mi magunk azokat, hogy megismerje egymást egy nő és egy férfi, két népcsoport, kétféle gondolat vagy hit. Olyan lesz ez, mintha beülnénk egy időkapszulába, amivel átutazhatunk a történelem eseményein, a népek történetén, hogy aztán elgondolkozhassunk azon, hogyan kellene úgy élni, hogy ne robbanjon fel több híd. Mindezt nagyon kevés prózával, inkább a zene és a tánc nyelvén mesélik el a művészek, amivel nemzetközibbé is válik az egész produkció.
Ezzel pedig újabb utak nyílnak meg.
K. B.: Maga a koprodukció lehetősége is izgalmas számunkra, minél több hasonló előadást szeretnénk létrehozni. Ilyen például a Budapesti Játékszínnel közösen készített zenés mesejáték, Csukás István és Szitha Miklós Gombóc Artúr, a nagy utazó című darabja, amiben a Talamba Ütőegyüttes is szerepet kapott, és december 20-tól látható a Játékszínben, majd később Gödöllőn is. Ha pedig összefogásról van szó, nem érdekel minket a politika, nálunk jobb és bal oldal csak a nézőtéren van. Csak a szórakoztatás és az érték számít, amit hazavihet majd a néző az előadásaink után, ezeket a szempontokat pedig erősítik az együttműködések. Ráadásul sokkal szélesebb közönséghez jutnak el az előadások, hiszen nálunk decemberben öt alkalommal megy majd az Orient, Békéscsabán pedig húsz előadás lesz belőle, és a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is nevezték a produkciót. De minthogy új utakat említett, érkezett már megkeresés az előadással kapcsolatban Kínából és Hollandiából is.
Vagyis a második igazgatói ciklusa felénél is sok terve van még a kulturális programok terén.
K. B.: Miközben soha nem felejtjük el, honnan jöttünk. Hiszen egy kulturális központról beszélünk, vagyis ugyanakkora energiát fektetünk a közművelődési feladatainkba, mint a színházi programokba. Azt szeretnénk, hogy az alapfeladataink mellett megerősödjön a színházi vonal, és kiemelkedjenek a kulturális csoportjaink, hogy országos, sőt, nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Túl akarunk lépni a határainkon, miközben nem nevelni akarunk, inkább minél több alternatívát nyújtani. Ennek a szemléletmódnak több mint 30 éves múltja van, hiszen annak idején Kecskés József igazgató kezdte el ezt, aztán Németh Kristóf igazgató vette át, most pedig én folytatom a munkát. Nagyon hálás vagyok, hogy az élet idesodort Debrecenből, ahol születtem. Miután Budapesten elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, állandóan utaztam, és egy idő után úgy éreztem, szükségem van az állandóságra. Ekkor jelentkeztem ide a Művészetek Házába programszervezőnek. Érdekes visszagondolni arra, hogy amikor hatévesen először jártam itt anyukámmal, azt mondtam a művelődési házba lépve: anya, én itt fogok lakni. Nem tudom, ez akkor mit jelentett, de mostanra tényleg beköltöztem. Szerencsére a város is támogatja a munkánkat, mi pedig folyamatosan fejlődünk: hazai és határon túli vendégszerepléseink mellett szeretnénk minél több külföldi előadót is bemutatni közönségünknek.
Nagyon bőséges a programkínálatuk.
K. B.: Valóban, egy évben 2500 rendezvényünk van, de ebben a nagyjából 400 kulturális eseményen kívül benne vannak a tanfolyamok, a konferenciák és más klubrendezvények is. A színházteremben több mint száz este van komoly- és könnyűzenei, színházi vagy táncos programunk, melyeknek nagyobb része saját, a többi pedig befogadott produkció. Szerencsére az érdeklődés is hasonlóan nagy, hiszen több mint 5000-en vannak az ifjúsági bérleteseink, de ahogy a fiatalok, a felnőttek sem csak Gödöllőről jönnek hozzánk, hanem a környező településekről, sőt, Budapestről is. De van, hogy más nagyvárosokból is érkeznek hozzánk nézők, mert esetleg rajongói a nálunk bemutatott produkciónak, sokszor pedig egészen egyszerűen azért, mert valóban színes, jó programjaink vannak. A Békéscsabai Jókai Színházzal koprodukcióban készült Orient például az eddigi legnagyobb szabású produkció, melynek alkotói lehetünk.
Hogyan jött létre ez az együttműködés egy ilyen, helyrajzilag távoli színházzal?
K. B.: Ilyen esetekben sok mindent figyelembe veszünk, de legkevésbé tartoznak ezek közé a földrajzi vagy a pénzügyi szempontok. Elsősorban szakmai okokra vezethető vissza az együttműködés és természetesen arra, hogy Fekete Péterrel, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójával, aki rendezője, producere és látványtervezője is a produkciónak, nagyon régi ismerősök vagyunk. Évekkel ezelőtt egyik beszélgetésünkkor a Talamba Ütőegyüttes kapcsán merült fel, hogy kellene csinálni valamit közösen. Így jött az ötlete egy közös, nagyszabású előadásnak, melyben a 13 kulturális csoportunk közül a Fricska Táncegyüttes és a Cimbaliband is részt vesz, továbbá a Club Színház ifjú színészei is szerepet vállalnak az előadás kísérő programjában. A Talamba művészeti vezetője, Zombor Levente ötlete nyomán felvetettem az Orient témát, ami azért is aktuális, mert 2014 nemcsak az első világháború kitörésének 100. évfordulója, hanem az Orient Expressz fénykorának vége is, amire Péter azt mondta, tetszik az ötlet, csináljuk meg!
Mi az előadás alapgondolata?
K. B.: Az Orient Expressz tulajdonképpen egy jelkép, ami összekötötte keletet és nyugatot, amelynek sínpárjait a világháború kitörésekor Belgrádnál felrobbantották, és ezzel kettészakították ezt a kapcsolatot. A felnőtteknek és az ifjúságnak egyaránt szóló előadásban végigmegyünk az Orient útvonalán Párizs és Isztambul között, minden állomásnál bemutatva az adott népcsoport zenei és táncos kultúráját, azzal az apropóval, hogy csak akkor tudjuk megérteni és segíteni egymást, ha megismerjük egymás életét, kultúráját. Péter mindig mondja, hogy pont ugyanannyi energia kell a gyűlölethez, mint amennyi a szeretethez, és talán ez is erről szól. Hogy közelítsünk egymáshoz, találjuk meg az utakat, akár építsük meg mi magunk azokat, hogy megismerje egymást egy nő és egy férfi, két népcsoport, kétféle gondolat vagy hit. Olyan lesz ez, mintha beülnénk egy időkapszulába, amivel átutazhatunk a történelem eseményein, a népek történetén, hogy aztán elgondolkozhassunk azon, hogyan kellene úgy élni, hogy ne robbanjon fel több híd. Mindezt nagyon kevés prózával, inkább a zene és a tánc nyelvén mesélik el a művészek, amivel nemzetközibbé is válik az egész produkció.
Ezzel pedig újabb utak nyílnak meg.
K. B.: Maga a koprodukció lehetősége is izgalmas számunkra, minél több hasonló előadást szeretnénk létrehozni. Ilyen például a Budapesti Játékszínnel közösen készített zenés mesejáték, Csukás István és Szitha Miklós Gombóc Artúr, a nagy utazó című darabja, amiben a Talamba Ütőegyüttes is szerepet kapott, és december 20-tól látható a Játékszínben, majd később Gödöllőn is. Ha pedig összefogásról van szó, nem érdekel minket a politika, nálunk jobb és bal oldal csak a nézőtéren van. Csak a szórakoztatás és az érték számít, amit hazavihet majd a néző az előadásaink után, ezeket a szempontokat pedig erősítik az együttműködések. Ráadásul sokkal szélesebb közönséghez jutnak el az előadások, hiszen nálunk decemberben öt alkalommal megy majd az Orient, Békéscsabán pedig húsz előadás lesz belőle, és a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is nevezték a produkciót. De minthogy új utakat említett, érkezett már megkeresés az előadással kapcsolatban Kínából és Hollandiából is.
Vagyis a második igazgatói ciklusa felénél is sok terve van még a kulturális programok terén.
K. B.: Miközben soha nem felejtjük el, honnan jöttünk. Hiszen egy kulturális központról beszélünk, vagyis ugyanakkora energiát fektetünk a közművelődési feladatainkba, mint a színházi programokba. Azt szeretnénk, hogy az alapfeladataink mellett megerősödjön a színházi vonal, és kiemelkedjenek a kulturális csoportjaink, hogy országos, sőt, nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Túl akarunk lépni a határainkon, miközben nem nevelni akarunk, inkább minél több alternatívát nyújtani. Ennek a szemléletmódnak több mint 30 éves múltja van, hiszen annak idején Kecskés József igazgató kezdte el ezt, aztán Németh Kristóf igazgató vette át, most pedig én folytatom a munkát. Nagyon hálás vagyok, hogy az élet idesodort Debrecenből, ahol születtem. Miután Budapesten elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, állandóan utaztam, és egy idő után úgy éreztem, szükségem van az állandóságra. Ekkor jelentkeztem ide a Művészetek Házába programszervezőnek. Érdekes visszagondolni arra, hogy amikor hatévesen először jártam itt anyukámmal, azt mondtam a művelődési házba lépve: anya, én itt fogok lakni. Nem tudom, ez akkor mit jelentett, de mostanra tényleg beköltöztem. Szerencsére a város is támogatja a munkánkat, mi pedig folyamatosan fejlődünk: hazai és határon túli vendégszerepléseink mellett szeretnénk minél több külföldi előadót is bemutatni közönségünknek.