A revizor – Vígszínház 2015. március 16. / Bóta Gábor Mai aktualitásokat, olyan dolgokat, amik miatt nap mint nap felforr az agyvizünk, vesz célba gunyoros élvezettel a Bodó Viktor által rendezett A revizor előadása a Vígszínházban. A rendező és Kovács Krisztina alaposan átírták Gogol remekművét. A trafikmutyi éppúgy szóba kerül, mint a túlzott nemzetieskedés, a stadionépítés, a színházi pályázatok anomáliái. Elevenül szemtelen, fantáziadúsan profi a produkció, ami, ha nem is ás különösebben mélyre, sok ponton telibe talál. A színészek, amikor éppen poénbombákat robbantgatnak, akár a nézőtér irányába is kikacsintanak. A produkció hatásos, biztos ritmusú. A Balázs Juli által tervezett játéktér egy uszoda üres nagymedencéje. Amikor a polgármester megtudja, hogy revizor érkezett a városba, kiadja az utasítást, hogy minden „gázos” okiratot szállítsanak az uszodába, ahol el is kezdik a megsemmisítésüket. Miszlikbe szabdalják valamennyit, olyan temérdek mennyiséget, hogy a fecnik végül elárasztják az egész színpadot, jelképezve a mocsokáradatot. A Hegedűs D. Géza által játszott polgármester maga a megtestesült hazugság, képmutatás, korrupció. Lefelé gátlástalanul tapos, fölfelé ugyanilyen gátlástalanul nyal. Ostoba, piszlicsáré alak, nagyformátumú alakítás. Körülötte pedig csupa karikatúra, akik még nála is pitiánerebb senkik. Nagy Fruzsina jelmeztervező ormótlan, az adott testre egyáltalán nem passzoló, ízléshiányos ruhák kieszeléséből jeleskedik, ezek alá kerültek a kitömések, amikkel mulatságosan formátlanná, ránézésre is röhejessé sikerült alakítani ezeket a lelki torzszülötteket. Vásári hatások. Bodó színházában nincs finomkodás, már a pályája eleji Attackban sem volt, ahogy a Katona József Színházban az Anamnézisben sem. Veszettül kiröhögteti azt, amit és akit akar. Ugyan vannak hullámzó színészi teljesítmények, de kifejezőek a gúnyos csoportalakzatokba rendeződések, szép, ahogy a Víg és a Szputnyik Hajózási Társaság különböző stíluson edződött színészei közös nevezőre jutnak. Lengyel Tamás olyan álrevizort játszik, akit csak totális elvakultsággal és állandósult félelemmel lehet rettenthetetlen, éles szemű revizornak nézni. Hevér Gábor álságos bíróként kolosszális ökörségeket mond. Józan László iskolaigazgatóként egy hólyag, Kerekes József a szociális intézmények vezetőjeként teljesen érzéketlen. Molnár Áron és Szabó Zoltán tökkelütött komikuspáros. Lajos András leveleket felbontogató postamester. Géczi Zoltán éles szemű és eszű szolga. Járó Zsuzsa polgármester-feleségként és lányai, Rainer Micsinyei Nóra, Koblicska Lőte megszemélyesítésében, korlátolt öntetszelgők. Gonda Kata fejbólogató hivatali alkalmazott, Karácsonyi Zoltán taktikázó uszodaigazgató. Persze magunkon is röhögünk, azon, ami bár hihetetlenül pitiáner, mégiscsak tragédia. |