Egy szerelmes mese meg rengeteg gyönyörű hang
2015. május 22. / Pavlovics Ágota

Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesejátékát bő húsz éve ismertük és szerettük meg. Azóta számos színház tűzte műsorára a varázslatos szerelmi történetet. A bemutatók sorát most valami egészen más, nagyon izgalmas adaptáció gazdagítja. Ugyanis a Magyar Állami Operaház
felkérésére Tallér Zsófia Erkel-díjas zeneszerző írt muzsikát a darabhoz. Az április 10-én bemutatásra kerülő meseopera két főszereplőjével, Molnár Ágnessel és Bakonyi Marcellel beszélgettünk.

Lenszirom királykisasszonyhoz van szerencsém?
M. Á.: Személyesen, ráadásul egy roppant boldog Lenszirom ki­rály­kis­asszonyhoz. Kimondhatatlanul örülök a szerepnek, mintha egy álom valósult volna meg. Azt gondolom, hogy mesére mindenkinek szük­sé­ge van, hát még ilyen csodálatos mesére, amelyben a szeleburdi, infantilis kislány, Lenszirom a darab cselekménye során a szemünk láttára cseperedik szerelmes, ifjú hölggyé. Lenszirom elragadóan ked­ves karakter. Nagyon élvezem, hogy szívhez szóló érzéseket élhetek át, énekelhetek el a színpadon, és azt is nagyon szeretem, hogy a darab humoros, sok vicces helyzettel.

Önt Mozart- és Puccini-klasszikusok szopránszerepeiből éppúgy is­me­rik az operarajongók, mint kortárs, Dubrovay- vagy Csemiczky-művekből. Hogy érzi magát Tallér Zsófia meseoperájában?
M. Á.: Remekül, azt is mondhatnám, hogy lubickolok benne, annyira szeretem Zsófi zenéjét. A Leánder és Lenszirom muzsikája csodálatos. Gyönyörű, romantikus, szívet melengető, ráadásul a szerző úgy komponált, hogy a zene mindenkinek tökéletesen illik a karakteréhez. Utóbbi tény azért is fontos, mert ebben a meseoperában sokféle alak jelenik meg. Azért is tesz boldoggá, hogy elénekelhetem Lenszirom szerepét, mert missziómnak tekintem, hogy gyerekeknek szóló operákban játsszak. Ennek a műnek szép dallamai biztosan közel hozzák a kicsikhez az operát, sőt, azt remélem, hogy az ilyen művek rá is szoktatják őket a rendszeres zenehallgatásra. Azok a gyerekek, akik meg fogják nézni Leánder és Lenszirom történetét, felejthetetlenül szép emlékként fogják megőrizni ezt az élményt. Biztos vagyok abban is, hogy nemcsak a legkisebbek, hanem a fiatalok és a felnőttek is szeretni fogják, és pompásan fognak szórakozni.

Leánder egy varázsló, akit magát is elvarázsoltak, érdekes helyzet. Milyen az Ön által megformált karakter?
B. M.: Amikor találkozik velem a közönség, csúnya, nagy fülű, önsajnálatba burkolózó, nem túlságosan kedves kobold vagyok. Azért vagyok ilyen, mert Töndér Negéd bosszúból elvarázsolt. Szeretek ártani, rombolni, mindent tönkretenni. Ám a karakterem összetett, a darab során folyamatosan változik, és ahogy az már a mesékben lenni szokott, a végére megváltozom, a szerelem hatására szertefoszlik az átok, megjavulok és megszépülök. Ami pedig a meseopera zenéjét illeti, egyszerűen gyönyörű. Énektechnikailag is kü­lön­le­ges, fan­tasz­ti­kus kettőseink vannak Lenszirommal. Tallér Zsófi muzsikája telis-tele van csodákkal. Kifinomult zene, igényes darab. Pátoszmentes, egy­sze­rű, ugyanakkor lenyűgözően szép.

Hogyan foglalná össze egy mondatban, milyen előadást fogunk látni áprilisban?
B. M.: Azt gondolom, hogy reális darabot, kifinomult produkciót láthat, hallhat majd a közönség. Azt, hogy elragadó, egyben minden percében varázslatos előadás van születőben, jelentős részben Zsótér Sándor rendezőnek köszönhető, akivel remekül megértjük egymást. Szeretem látni, ahogy kibontja a történet lényegét, ahogy megteremti az erdőt, ahol élek, ahogy elképzeli és megmutatja Bogyót, a társamat. Az eddigi próbák remek közös munkával teltek. A Leánder és Lensziron új szín lesz az Operaház repertoárján, melyet fokozatosan szélesít és változtat a Ház. Fontosnak tartom azt is, hogy a vizuális elemek hangsúlyosak az előadásban. Meggyőződésem, hogy csak így lehet a fiatalokat megnyerni az operának. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban szeretném leszögezni, a Leánder és Lenszirom nem gyerekopera, hanem gyerekeknek is készült igényes zenemű.