Fenegyerek 2015. május 19. / G. I. A fél évre hűvösre vágott, épphogy felnőtt JR (Brenton Thwaites) védelmet kap a börtönben Brendantól (Ewan McGregor). Szabadulása után cserébe segítenie kell mentora menekítését. Egy helikopterről levezényelt sikeres akciót követően Brendan beveszi JR-t a szöktetést kivitelező társával közös aranyrablási projektjébe. A csillogás megkavarja a szándékokat és viszonyokat, mint ahogyan a nő is, Tasha, Sam babája (Alicia Vikander). A sikerért vívott játékban az (egyre inkább megszerelmesedő) fiatalember is részt vesz. Julius Avery, a Fenegyerek ausztrál rendezője, társ-forgatókönyvírója le se tagadhatná, hogy a rövidfilmek világából érkezett a nagyjátékfilmekébe. Debütáló heist movie-ja (rablós gengszter-mozija) olyan, mintha tíz-húszperces minimozikból próbálna összeállni, börtönös opustól kezdve aranyrablásos-üldözéses akción át szerelmes drámázásig. Mindez azonban csak igyekszik egésszé szerveződni, ténylegesen akkor sem képes rá, ha nonstop fel-felbukkan egy apa-fiú kapcsolati kamaradarabszál. Ennek oka nem az eredetiség hiánya – Avery a szóba jöhető műfajok mozijaiból bátran és bőven merített, ami önmagában nem baj, régi téglákból is lehet jó házat építeni –, hanem a fő karakterek kidolgozatlansága. A jellemek nem mozognak semerre, statikusak. Merthogy így bármilyen helyzetbe bele lehet vetni őket. Be lehet, persze, ám a néző nem érez mindebből semmit, a (látványos) kalandok és akciók sorjázása csak a szemet köti le, az elmét nem. Az a tétnélküliségtől, a műfajok közötti öszvér módon való imbolygástól lassan elfárad. Egy vegytiszta műfajfilmben nem kell a karaktereknek fejlődniük, itt azonban a rendező annyira szélesre tárja a mozgásterét, hogy a fejlődésképtelen figurák nem tudják bejárni. Avery nagyjátékfilmes bemutatkozása a fentiek ellenére nem értékek nélkül való. Hibái dacára szórakoztató, és felfogható a nagy elődök előtti tisztelgésnek is – csak hát pár perccel a film után már nem emlékezünk rá. Arra is homályosan, hogy Ewan McGregor játszik benne. DVD ADS Service |