2015. november 14. /
Az ausztrál színész a Fekete misében Johnny Depp méltó partnere.
Valós személyt játszik, John Connolly FBI-ügynököt alakítja. Mégsem akart találkozni az igazi John Connollyval. Miért?
J. E.: Mert egyes-egyedül a forgatókönyv alapján akartam kialakítani a saját interpretációmat. Egyébként nagyon is benne lettem volna egy Johnnal való találkozásba, érdekelt volna egy vele való beszélgetés, de mi a saját
verziónkat szerettük volna elmesélni és nem az övét. Engem elsősorban az érdekelt, hogy Scott Cooper rendező és a forgatókönyvírók hogyan látják a történteket. Bolond, aki azt gondolja, hogy mindent tud a másik emberről, arról, akit színészként kell eljátszania. Nekem egy olyan embert kellett eljátszanom, aki börtönben ült már jó ideje, régóta rács mögött van. Vagy elkövette, amiért elítélték, vagy nem, az ő állításai mindenesetre nagyon is eltérnek attól, amit mi a filmben ábrázolunk. Hiába hajtogatnám, hogy mi, filmesek lévén, bármennyire is ragaszkodtunk az igazsághoz, mégiscsak játékfilmesek vagyunk, alighanem minden magyarázkodás csak megnehezített volna egy ilyen találkozást. De szívesen leülnék Johnnal, habár biztos be lennék rezelve, ha tudnám, hogy látta az alakításomat.
Beszélt John Connolly ismerőseivel?
J. E.: Sok FBI-ügynökkel beszéltem Johnról. Páváskodó embernek ismerték, ebben szinte mindenki egyetértett. Ugyanakkor folyamatosan egyensúlyoznia kellett két világ, az FBI és az alvilág között. Igazi kötéltánc volt, nagyon veszélyes játék. Milyen érdekes, hogy mindenki egyedül őt tartja bűnösnek, a többiek szemében mindenki más helyesen cselekedett, csak John követett el bűnt. Ennél azért árnyaltabb lehet a kép. Sajnálom, hogy egyedül neki kellett elvinnie a balhét.
Milyen volt a valós bostoni helyszíneken forgatni?
J. E.: Jó dolog valós helyszíneken forgatni, mert ezzel sokat lehet spórolni. De a viccet félretéve, számos olyan vidék van Bostonban, mely még mindig hasonlít az egykori, a hetvenes és nyolcvanas évekbeli önmagára. Elég egy kicsit is mélyebbre menni a különböző városrészekben és máris mintha visszautaztál volna az időben. És hát a környék magával hozza a maga történeteit. Alig kellett utánamenni a régi dolgoknak, azok szinte maguktól megelevenedtek. Elég volt meghallgatni a helyieket.
Az interjúért köszönet az InterComnak
Valós személyt játszik, John Connolly FBI-ügynököt alakítja. Mégsem akart találkozni az igazi John Connollyval. Miért?
J. E.: Mert egyes-egyedül a forgatókönyv alapján akartam kialakítani a saját interpretációmat. Egyébként nagyon is benne lettem volna egy Johnnal való találkozásba, érdekelt volna egy vele való beszélgetés, de mi a saját
verziónkat szerettük volna elmesélni és nem az övét. Engem elsősorban az érdekelt, hogy Scott Cooper rendező és a forgatókönyvírók hogyan látják a történteket. Bolond, aki azt gondolja, hogy mindent tud a másik emberről, arról, akit színészként kell eljátszania. Nekem egy olyan embert kellett eljátszanom, aki börtönben ült már jó ideje, régóta rács mögött van. Vagy elkövette, amiért elítélték, vagy nem, az ő állításai mindenesetre nagyon is eltérnek attól, amit mi a filmben ábrázolunk. Hiába hajtogatnám, hogy mi, filmesek lévén, bármennyire is ragaszkodtunk az igazsághoz, mégiscsak játékfilmesek vagyunk, alighanem minden magyarázkodás csak megnehezített volna egy ilyen találkozást. De szívesen leülnék Johnnal, habár biztos be lennék rezelve, ha tudnám, hogy látta az alakításomat. Beszélt John Connolly ismerőseivel?
J. E.: Sok FBI-ügynökkel beszéltem Johnról. Páváskodó embernek ismerték, ebben szinte mindenki egyetértett. Ugyanakkor folyamatosan egyensúlyoznia kellett két világ, az FBI és az alvilág között. Igazi kötéltánc volt, nagyon veszélyes játék. Milyen érdekes, hogy mindenki egyedül őt tartja bűnösnek, a többiek szemében mindenki más helyesen cselekedett, csak John követett el bűnt. Ennél azért árnyaltabb lehet a kép. Sajnálom, hogy egyedül neki kellett elvinnie a balhét.
Milyen volt a valós bostoni helyszíneken forgatni?
J. E.: Jó dolog valós helyszíneken forgatni, mert ezzel sokat lehet spórolni. De a viccet félretéve, számos olyan vidék van Bostonban, mely még mindig hasonlít az egykori, a hetvenes és nyolcvanas évekbeli önmagára. Elég egy kicsit is mélyebbre menni a különböző városrészekben és máris mintha visszautaztál volna az időben. És hát a környék magával hozza a maga történeteit. Alig kellett utánamenni a régi dolgoknak, azok szinte maguktól megelevenedtek. Elég volt meghallgatni a helyieket.
Az interjúért köszönet az InterComnak