Gilbert Varga ismét a Pannon Filharmonikusokat vezényli 2016. január 21. / Gősi Lilla A kifinomult technikájáról ismert, magyar származású mester, Gilbert Varga Észak-Amerikában gyakran fellépett vendégkarmesterként, míg Európában olyan nagyvárosok zenekaraival dolgozott, mint Berlin, Lipcse, Frankfurt, Köln, Madrid, Brüsszel és Glasgow. A Malmöi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere és tíz évadon keresztül a Baszk Nemzeti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója volt. 2013-tól a Taipei Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, aki januárban Magyarországon a Pannon Filharmonikusokat dirigálja. Spanyol ihletésű, egészen egyedi zenei kompozíciókra számíthatunk a Fiesta y siesta című est során január 22-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, majd január 23-án a pécsi Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok előadásában. A műsorban különleges, ritkán hallható zenei kompozíciók csendülnek fel. Miben látja a spanyol tematikájú est különlegességét? G. V.: A program olyan művekből áll, melyek Spanyolország más-más oldalát villantják fel, különböző szemszögből. Emellett a műsort fűszerezi, hogy az alkotók között jegyzünk egy baszk-svájci származású zeneszerzőt (Maurice Ravel), egy spanyol származású francia zeneszerzőt (Édouard Lalo), egy másik baszk zeneszerzőt (Jesús Guridi), valamint Joaquín Turinát, aki a program egyetlen „igazi” spanyol zeneszerzője. Kiváltképp örülök, hogy a tél derekán mutatjuk be: az est a melegebb éghajlatok zamatát hozza el. Napsütést, fiesztákat és hosszú nyárestéket idéz, ami ilyenkor januárban ritka és felüdítő élvezet. Ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Nemcsak a szülei (édesapja Varga Tibor hegedűművész – a szerk.) és a nagyszülei éltek Győrben, Ön is többször ellátogatott hazánkba, és jól beszél magyarul. Művészetére és pályájára hatással volt ez a magyar kötődés? G. V.: Természetesen. Gyakran dirigálom magyar zeneszerzők műveit, mint például Bartókot, Kodályt és Dohnányit. Viszont Londonban születtem, és tulajdonképpen huszonnyolc éves koromban jutottam el először Magyarországra. Ennek ellenére a magyar zene fontossága tagadhatatlanul megmutatkozott már a korai oktatásomban, és jelen van munkásságomban ma is. Sokszor vezényelt Magyarországon, például 2015. januárban Győrben vitte színpadra César Franck szimfonikus költeményét, a Les Eolidest, Bartókot és Brahmsot; fellépett Budapesten, és nem először dolgozik együtt Pécsett a Pannon Filharmonikusokkal sem. Milyen elvárásokkal tekint a közelgő koncert elé? G. V.: Örömmel várom, hogy ismét együtt dolgozhassak a Pannon Filharmonikusok nagyszerű zenekarával, illetve izgalmas, érdekes feladatnak ígérkezik, hogy első alkalommal dirigálok Pécs új koncerttermében. A zene olyan szenvedély, amit csak teljes szívvel és odaadással érdemes művelni. A karmesternek képesnek kell lennie az egész együttest vezetni, ösztönözni. Önnek a kritikák szerint mindez tökéletesen sikerül: újra és újra „színek és érzelmek széles skáláját” hozza ki a zenekarból. Miből meríti a kellő inspirációt? V. A.: Elsősorban próbálom megérteni a zeneszerző személyiségét és a kontextust, amelyben az adott mű íródott, de karmesterként a zeneszerző által hagyott partitúra a rendelkezésemre álló legfontosabb szentírás. Elengedhetetlen, hogy minden apró részletére figyeljünk, dolgozzunk vele, és komolyan vegyük. Min dolgozik jelenleg? G. V.: Ismét A fából faragott királyfi előadására készülök. Évek óta nem vettem elő, és most a tervek szerint Győrben és együttesemmel Tajvan fővárosában, Tajpejben is bemutatjuk. Fáradhatatlanul utazik, szinte a világ összes nagyvárosában koncertezett már. Számíthatunk rá, hogy 2016-ban január után is visszatér Magyarországra? G. V.: Júliusban egy karmester mesterkurzust fogok vezetni Szombathelyen a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál programján. Mit tart hivatása leggyönyörűbb részének, amit kifejezetten élvez? G. V.: Természetesen magát a zenét, de a karmesteri munkával járó változatos életmódot is értékelem. Jelenleg a franciaországi Toulouse-ban élek a családommal. A hivatásom egyaránt lehetővé teszi, hogy időt töltsek otthon és eljussak a világ számos varázslatos részére. Fantasztikus érzés, hogy majdnem minden kontinensen jártam, és ezáltal rengeteg különféle, érdekes embert ismerhetek. |