Petri György
2016. január 28. / IM

Már csak a képanyagért is érdemes kézbe venni Keresztury Tibor Petri-monográfiáját. Persze, Petri kifejezetten fotogén alkat volt, megjelenése, karaktere hűen tükrözte azt a kulturális közeget, amelyet képviselt.

A kiváló képmelléklet ugyanakkor csak felteszi a koronát erre a fontos műre, amely első alkalommal 1998-ban jelent meg, így ideje volt a felújításának kibővítésének. Nem csak azért, mert az életmű maga két évvel később, 2000-ben zárult le, tehát immár befejezett egészként vizsgálható, és nem is csak azért, mert Petri György immár másfél évtizede hiányzik az élők sorából.
Ami az új kiadás jelentőségét adja, az elsősorban az a szenvedélyes vita, amely néhány évvel ezelőtt az Élet és Irodalom hasábjain zajlott, és ennek vitaindítójaként Károlyi Csaba lényegében eltemette Petri életművét, de a politikai verseit mindenképpen. A kritikus szavakat sokan zokon vették és megvédték Petri politikai költészetét, amely nem választható el sem az életmű egészétől, sem magától a költő életétől, hiszen a szamizdat időszakában legalábbis nem létezhetett elkülönülő magánélet és illegális költői szerep. Erről a szerepvállalásról, a költői szerepről, a saját, radikális, új hang megtalálásáról szól Keresztury Tibor monográfiája, amely segít újraértelmezni, ismét helyi értékére emelni Petri fajsúlyos, több irodalmi generációra kiható líráját.
Kritika (5)
Magvető Kiadó
300 oldal / 3490 Ft