Valami követ
2016. január 29. / Dercsényi Dávid

Már rég nem láthattunk ilyen egyszerű, mégis okos filmet, mint ez. Amerika árnyékos oldalán járunk, ott, ahol a munkásosztály és az alsó középosztály közti szürke sáv próbálja megoldani a megélhetésnek nevezett havi rejtvényt. A középiskolás Jay elmegy egy randira, ami durva véget
ér, bár nem úgy, ahogy evidens lenne – annál sokkal rosszabbul. Attól kezdve valaki, akit csak ő lát, követi, és csak akkor fogja békén hagyni, ha Jay lefekszik valakivel, és átadja neki az átkot.

David Robert Mitchell filmje nem sima horror, Cannes-ba is meghívták a Kritikusok hetére, versenyben volt a nagydíjért. Egyfelől nagyon esz­köz­te­len: eléri azt, hogy sima, sétáló emberek látványától a tor­kunk­ban dobogjon a szívünk. Annyira hétköznapi, hogy a megtekintése után könnyen beépül ez a félelem az ember fejébe.
Jay és társai szorongó tinik, akiknek a világ félelmetes hely – ezt tanították nekik otthon, ahol pontosan tudták, meddig biztonságos a kertváros, honnantól kezdődnek a veszélyes környékek. Ez nem David Lynch szinte kedélyes groteszkkel kezelt kispolgársága, itt a szülők egyszerűen láthatatlanok: mert épp vagy agyondolgozzák magukat, vagy alszanak. A szülőhiány szeretethiányt, kapcsolathiányt, bi­zony­ta­lan­sá­got szül. Vagy titkokat és hazugságokat, olyan elhallgatott és a tudatalattiba eltemetett dolgokat, amelyek csak egy nagy trauma hatására szabadulnak fel. Ilyen például annak a lehetősége, hogy valakihez közel kerülhetünk. Mert annak nem szokott jó vége lenni.
Bár a filmben van némi didaktikus, tanári célzatosság, egyáltalán nem erőlteti amerikai módon a mögöttes mozgatókat és lelki rugókat. Nem moralizál, nem vet fel nagy kérdéseket, pedig lehetne – mi a morálisan helyes út a fenti körülmények esetén? A hiányokkal operál, tempója olykor lassabb, de ezzel is csak azt a bizonyosságot ritmizálja, amely könyörtelenül eléri a túlélésért küszködőket, bármit is tesznek. A szeretet, a kötődés, a szex amilyen természetes vágya ezeknek a fiataloknak, annyira veszélyes és kockázatos dolog. Ha nagyon belegondolunk, a Valami követ szomorúsága a Lynch által erős távolságtartással kezelt tömegek sorsa feletti szomorúság.
A szextől sikamlós horrortól eljutottunk valami melankolikus társadalomszervezési kritikáig – a Valami követ hagyja, elbírja, és épp ez mutatja minőségét: számos értelmezést elbír.
Aztán utána majd jól nézzenek körül.
DVD
Fantasy Film
Kritika (4)