A nagy dobás
2016. február 05. / G. I.

A Hangya jól sikerült forgatókönyvét követően Adam McKay joggal bátorodott fel, hogy cim­bo­rá­ja, Will Ferrell karrierjének egyengetése – rendező-forgatókönyvíróként: Anchorman: A legenda folytatódik, Pancser Police, Tesó-tusa, Taplógáz: Ricky Bobby legendája, A híres

Ron Burgundy legendája; producerként: Keményítőkúra, Megjött Apuci – helyett csúcs­li­gás alkotással kellene előrukkolnia. Egy olyan iga­zi­val, maradandóval. Ami összetettebb a vegyes minőségű vic­ce­lő­dé­sek­nél. Nekilátott hát Michael Lewis 2010-es „pénzügyi” bestsellere, A nagy dobás adaptálásához.
Martin Scorsese brókereposza, A Wall Street farkasa nem hagyott kétséget senkiben sem, a pénzvilág mohó, hajhász és felelőtlen (hogy végtelenül leegyszerűsítsük a scorsesei gazdag tablót) – Lewis lapjain haladva McKay sem mondhat mást.
A 2008-as világválságot megelőzően 2005-ben néhány éles szemű pénzügyes látta, hogy a valós fedezetek nélküli, mesterségesen fel­pör­ge­tett ingatlanhitelezés összeomláshoz fog vezetni, aminek ki­szá­mít­ha­tat­lan következményei lesznek. Egyesek (Christian Bale, Steve Carell) vészjelzéseire a bankok – az akkor még bőven halmozódó bevételek eufóriájában, vagy ami még rosszabb: tudatosan lesöpörve az észérveket, miszerint még kisajtolják a rendszerből az utolsó centeket is – csak fölényesen legyintettek. Mások (Ryan Gosling, Finn Wittrock és John Magaro) igyekeztek pénzt csinálni a haláltáncoló rendszerből, és volt (Brad Pitt), aki menteni akarta a menthetőt. A végóra persze mindenkit megrázott, hiszen 2008-ban (és utána) csak Amerikában nyolcmillió ember vesztette el a munkáját, hatmillión az otthonukat. (A szomorú magyarországi következményeket a bőrünkön tapasztaltuk meg.)
McKay – és írótársa, Charles Randolph (David Gale élete, München) – a több mint kétórás filmben sok és tetszetős iróniával tálalja a történteket. Gyakorta úgy, hogy a szereplők kibeszélnek a filmből, egyenest a nézőnek magyaráznak, hol sarkos véleményt fogalmaznak meg, hol megpróbálják elmagyarázni a globális csőd egyik (vagy fő) okának tartott CDO-k (szintetikus fedezett adósságkötelezettségek) mibenlétét. Selena Gomez szerepeltetésével külön kis etűdöt is szánnak ennek. A laikusok, így a nézők zöme így sem fogja megérteni, de felfogja, hogy lufihitelezésről volt szó, szándékosan generált túlfogyasztásról, amit a pénzvilág kapzsisága motivált (hogy leegyszerűsítsük mi is a történteket). Az események tétje és komolysága miatt A nagy dobás a vége felé közeledve egyre inkább elkomorodik (ami a filmstílusnak nem tesz jót, de érezzük, hogy így jogos). A szarkazmus kikopik, a rossz íz marad a szájban: mindez bizony bármikor újra megtörténhet.

A nagy dobás (16)
(The Big Short)
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Adam McKay
Főszereplők: Christian Bale, Brad Pitt, Ryan Gosling, Marisa Tomei, Selena Gomez, Steve Carell
116 perc
Forgalmazó: UIP–Duna Film
Bemutató: 02. 04.