A végtelenség érzése körülöleli a mindenséget
2016. augusztus 04. / Pavlovics Ágota

A Stabat Mater, Gioachino Rossini remekműve augusztus 16-án Székesfehérváron a Musica Sacra sorozat részeként hangzik el. Az oratóriumot a világhírű lírai szoprán, Rost Andrea mellett a
moszkvai Bolsoj Színház vezető szólistái adják elő. A csodálatos hanggal megáldott, nőként is gyönyörű Rost Andreával elsősorban a Stabat Materről beszélgettünk, de ejtettünk pár szót néhány különleges felkéréséről is.

A végtelenség érzése körülöleli a mindenséget – mondta Heinrich Heine Rossini Stabat Materéről. Önben milyen érzéseket ébreszt ez a középkori vers alapján született gyönyörű zenemű?
R. A.: Heine megfogalmazása tökéletes. Rossini négy szólistára, ve­gyeskarra és zenekarra írt műve a keresztény kultúrkör egyik leg­szebb zeneműve. A Stabat Matera szeretett gyermek elvesztésének fáj­dal­máról szól. Hívő katolikusként számomra különösen fontos ez a mű. A szenvedő édesanya (Mária) a fiát látja a keresztfán, én magam is, de minden édesanya át tudja érezni ezt a fájdalmat. Rossini, a bel canto egyik nagy komponistája csodálatos zenét írt a gyönyörű szöveghez. Ilyen zenék éneklése után úgy érzem, hogy a világ egyik leg­sze­ren­csé­sebb embere vagyok. Nem először éneklem Rossini oratóriumát, de ahányszor előveszem, mindig új szépséget találok benne. Nagyon nagy utat jár be az ember, ha elénekli. Olyan érzés elénekelni, mint Richard Strauss Négy utolsó énekét, az embert átjárja a végtelenség érzése, kifejezetten transzcendens élmény.

Találkozott már valakivel szólista társai közül?
R. A.: Tudom, hogy Svetlana Shilova mezzoszoprán, Maxim Paster tenor és Petr Migunov basszus a moszkvai Bolsoj vezető szólistái, de nem ismerem őket. Az oroszok kedvelik a szlávos hangvételt, én pedig egészen mást, nagyon áttetsző, zokogós, tiszta, egyértelmű zenét szeretnék. A karmester, Drahos Béla remek muzsikus, biztos vagyok benne, hogy könnyű lesz megtalálni a közös hangot. Az ember remekművek szolgálatában egyébként is mindent megtesz.

Nem említettük a műben kimagasló szerepet játszó kórust, valamint a zenekart.
R. A.: A koncerten a több mint százéves Alba Regia Szimfonikus Zenekarral és a régió énekkaraiból álló, közel 200 fős Egyesített kórussal adjuk elő a művet.

Visszatérve a műre, gyakran megtörtént a zeneszerzőkkel, hogy koruk nem értette őket. Rossini Stabat Matere pedig különösen hányatott sorsú zenemű. A kritikusok azzal támadták, hogy Verdi Requiemjéhez hasonlóan inkább színházi, mint templomi zene.
R. A.: Azt is mondták, hogy Rossini nem csinál mást, csak főz, nem érdekli a komponálás, miközben olyan remekművet alkotott, mint a Stabat Mater. Abszolút nem érzem, hogy hátrány lenne, hogy Rossini helyenként könnyedebb zenei világba visz, hiszen remekművet írt. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül írta meg ezt a művet, és olyan titkát tette bele, amit nem tudhatunk. A belcanto mestere számára az emberi hang érezhetően rendkívül fontos. Az oratórium utolsó előtti tételét csak a négy szólista énekli. A Quando corpus morietur... kezdetű részben már nem szólalnak meg a hangszerek, a capella énekel a négy énekes, nem emberi, hanem isteni kéz által alkotott hangszeren, az emberi hangon szólal meg a tétel. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy gondolkodhatok rajta, élvezema nehézségeket, problémákat is, hiszen azokat meg kell oldanom, ami egyrészt kihívás, másrészt hozzáad a tudásomhoz.

A Stabat Matert Székesfehérvár Nemzeti Emlékhelyén, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai feletti színpadon fogják énekelni. Azt gondolom,a helyszín nem keveset ad hozzá a műhöz.
R. A.: Keresztény emberként számomra fontos, hogy olyan helyen fogom énekelni ezt a művet, aminek van szakrális töltete, kisugárzása. Tudom, hogy nem leszünk egyedül, segíteni fognak bennünket. Hogy milyen sokat jelentenek a szakrális helyek, a közelmúltban egy kiránduláson is megtapasztaltam. Magyarország római katolikus Nemzeti Kegyhelyén, Mátraverebély-Szentkúton jártam, ahol a hegyben templom, kegyhely, remetebarlangok vannak. Ezeken a helyeken erősebb energiák vannak jelen, mint máshol. Beleálltam ebbe az energiaesőbe és töltekeztem, ezért is tudok most más lelkülettel állni az egyházi darabokhoz.

Mit emelne ki az Önre váró feladatok közül?
R. A.: Október 1-én lesz a Magyar Állami Operaházban Kodály Zoltán Székely fonó című daljátékának bemutatója, amiben a Fiatal lány szerepét kaptam. A szerep egyrészt bók, másrészt nem sok énekelnivaló van benne. Kicsit elszontyolodtam,hiszen nem épp egy Pillangókisasszony léptékű feladatot kaptam. Aztán, ahogy szoktam, ha bánt valami, a könyveim és a kottáim közé bújtam. A kezembe akadt egy könyvecske, egy Kodály-kotta, aminek a címe Énekszó. Belelapoztam és kirázott a hideg. A kottás könyvet Andor Éva ajándékozta nekem, amikor elsőéves voltam a Zeneakadémián. Azt írta bele, hogy szép sikereket kíván, víg dalolással. Andor Éváról köztudott, hogy nagyon szerette a népdalokat, és Kodály Székelyfonójának Fiatal lánya volt az egyik kedvenc szerepe. Az üzenetbenszereplő „víg dalolással” kívánság egyértelművé tette számomra, miért kell most elénekelnem ezt a szerepet. Persze nyitottnak kell lenni, hogy az ember meglássa, meghallja az üzeneteket. Most már örülök a szerepnek és annak is, hogy lemez készül a Székelyfonóból. Egészen más szempontból fontos, nagy megtiszteltetés, kiválasztottnak érzem magam, hogy október 24-én New Yorkban, az emberiségért való munkálkodás központjában, nevezetesen az ENSZ székházában fogok énekelni. Magyarország rendezi az estet, amelyet Bogyay Katalin, Magyarország New Yorkba lévő Állandó ENSZ Képviseletének vezetője, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet szervez. Tőle kaptam a felkérést, díszvendég leszek. Csupa magyar műből fogok énekelni. A Bánk bánból Melindát, A denevérből a csárdást és persze A csitári hegyek alatt című népdalt. Fél Amerika átveszi és közvetíti a programot. Azért is fontos számomra a felkérés, mert egy nappal az 1956-os forradalom 60. évfordulója után lesz. A sok-sok szerep és felkérés mellett ez az est a lelkem fontos pillanata lesz. Boldog vagyok, hogy a magyarságot és a magyar kultúrát képviselhetem. Szeretetből teszem.