Szélhámos komédia recsegésmentesítéssel
2016. augusztus 10. / Bóta Gábor

A harmincötödik évadja lesz a Karinthy Színháznak, igazgatója, Karinthy Márton szerint a szám­misz­ti­ka is szerephez jut. Lesz például krimi és szélhámos komédia, gyerekmusical és fel­nőt­tek­nek szóló musical, és körüljárják az antiszemitizmus, a hatalomhoz való dörgölődzés témakörét is. Az erkélyt pedig recsegésmentesítik.

Az elmúlt évadban két produkciót rendeztél, ebből A bolond lány a tuti siker kategóriája, A nadrág viszont kockázatot jelentett, hiszen előszedni egy hatvanas évekbeli darabot, ami a szocialista rendszer kritikája, az rizikó, de aztán kiderült róla, hogy furcsa módon mégis van aktualitása. Ezt előre láttad?
K. M.: Hogy A nadrág ütni fog, azt éreztem, elé is írtuk gúnyosan, hogy retró komédia, az volt a szlogenje, hogy szex, karrier, szo­cia­lizmus.

De miből gondoltad egyáltalán, hogy ezt a darabot újra kell olvasni?
K. M.: Mindkét darabnak ott voltam a magyarországi ősbemutatóján. Arra emlékeztem, hogy mindkettő fergeteges siker volt, de hogy mitől is, azt már nem nagyon tudjuk, csak azt, hogy jaj, milyen nagyszerű volt például A bolond lány Domján Edittel. És az is időnként előkerül, hogy mennyire remek volt Ruttkai Évával és Feleki Kamillal A nadrág. Mindkettőben azt éreztem, hogy van benne élet, gyúanyag. Mindkettő jobb annál, hogy csak úgy emlékezzünk rájuk, mint bulvárvígjátékok. A nadrágban néhány apró változtatást csináltam, a szerző, Dunai Ferenc jóváhagyásával, aki a premierre igen virgoncan hazajött Amerikából, és megmondta őszintén, nem hitte, hogy ez még életképes, de el akart búcsúzni a darabjától. Nagyon örült, hogy élőnek bizonyult a szöveg, tempós az előadás, és valamiről még szól is.

Elolvastad a darabot, be akartad mutatni és felhívtad Dunait Amerikában?
K. M.: Igen.

És mit mondott?
K. M.: Először meghökkent, másodszor pedig minden fenntartás nélkül örült, mert hallott a színházról, ismertük régről egymást, és akkor jött, hogy s mint legyen, és elmondtam, hogy két részben szeretném játszani a három felvonást, sokat húznék belőle, tennék bele néhány zenei poént. Nem énekelnek a szereplők, de Nyitrai László nagyon jó. korabelinek tűnő zenéket írt bele. Tettem bele még prózai poénokat is, mert azt akartam, hogy a bohózat szerkezetének működése minél intenzívebb legyen. Ezeket Dunai elfogadta. Az engem is nagyon meglepett, hogy mennyire hatnak azok a mondatok, amik nem a szo­cia­liz­mus­ra vonatkoznak, hanem a mindenkori társadalmi anomáliákra. Iszonyúan nagy erővel hat újra, hogy valaki visszaél a hatalmával, hogy korrupció van, hogy az igazgató megfenyegeti, megfingatja a saját munkatársát, ahogy az is hat, hogy a szeretőjének lakást utaltatott ki, mindent beszerzett a lakásba, és a szintén a vállalatnál dolgozó szeretőjét mindenáron megvédi a cégnél. A protekció, a kivagyiság és a korrupció melegágya minden ilyen parancsuralmú rendszer. Az emberek úgy reagálnak ezekre, mintha a maguk korára ismernének. És itt tud valamit a darab, ami kicsit több, mint retró, hiszen ez ma is ugyanígy működik, csak már a basáskodót nem elvtársnak, hanem úrnak vagy párttársnak, vagy netán osz­tály­társ­nak hívják, ez már teljesen mindegy.

Rólad azért tudható, hogy az esetek többségében szórakoztatni akarsz, nem nagyon fogsz olyat rendezni, ami kiveri a biztosítékot, vagy netán a parlamentben is téma, amire azért más színház esetében volt már példa.
K. M.: Néha nem ártana ilyet rendeznem, ha közben jól el lehetne adni a jegyeket, de csak akkor. Azt, hogy kiverjem a biztosítékot, önmagában nem tartom célnak.

Disztingváltabb vagy annál, mint hogy kiverd a biztosítékot.
K. M.: Jobban nevelt fiú vagyok. Másrészt szeretem a közönségemet, és nem akarom döntés elé állítani, hogy merjen-e tapsolni vagy sem. És nagyon ritkán szeretem a direkt politizáló színházat, ahogy a direkt mondanivalójú színházat sem kedvelem, amikor látom a rendező izzadságos törekvését arra, hogy szóljon valamiről a produkció, ami neki fontos, vagy amit aktuálisnak tart. Úgy érzem a jó darabok esetében, ha jól előadjuk őket, mai hangvétellel, mai ritmussal, mai iróniával, akkor megszólalnak bennük azok a dolgok, amik fontosak, és fölösleges mást beléjük erőltetni.
Áttételesen még A bolond lány is szól arról, hogy működhet egy igazságtalan igazságszolgáltatás.
K. M.: Így van, ez lepett meg a darabban, mert én is felültem a mítosznak, hogy jaj, hát ez egy remekül megcsinált krimivígjáték, nem szól semmiről, viszont nagyon kedves és pikáns. És amikor elolvastam, azt mondtam, hogy nem is olyan nagyon jól megcsinált krimivígjáték, de nagyon jó szerepek vannak benne, és szól egy kemény dologról, arról, hogy komoly korrupció készül a szemünk előtt, amit a bolond lánynak a bíróra való hatása megakadályoz. És ne őt kiáltsák ki bűnösnek, hanem a milliomost vagy a politikailag frekventált bankárt. Ez erősebben szól, mint a hatvanas években. A remekül megcsinált szerepeknek pedig minden mondatuk ül, ezt nagyon tudta a szerző, Marcel Achard. Valószínűleg Molnár Ferenctől tanulta. Szóval ez is több, mint egy bulvárvígjáték, bár azt sem kell szégyellni, ha jó. De ez a darab és vele együtt a produkció kicsit szól arról is, hogyan is működnek ezek a látszólagos jogállamok. Hát így működnek kérem.
A saját rendezésemen kívül az évadban a Purim Fesztivál volt, amit idén először tartottunk, és márciusban egy hétig húsz produkció jelent meg a színházunkban. Alternatívtól konzervatívig, pestitől vidékiig, fel­nőt­tek­nek szólótól diákoknak szólóig rengeteg darab volt látható nálunk. Ugyanúgy helyet kapott a Rózsavölgyi Szalon Elsötétítés előadása Spirótól, mint a kaposvári Shylock, a Hunyadkürti György által előadott monodráma. A Lauder iskola pedig gyerekekkel eljátszotta A velencei kalmárt, Balla Margit vezetésével, ami szívszorítóan szép volt. A gyerekek ezt a nagyon problémás és többszörösen meggondolandó darabot elképesztő őszinteséggel és átéléssel adták elő.

Minden évadodnak lenni szokott valami gondolati magva, összetartó ereje. A következő szezonban mi lesz ez?
K. M.: A számmisztika híve vagyok, és a következő szezont meghatározza, hogy ez lesz a színház 35. évada. A 35 olyan értelemben kiragyog, hogy 3 plusz 5 bemutatónk lesz, ha minden összejön. A 33. évadnál lehetett azt mondani, hogy krisztusi korban vagyunk, a 34. átmeneti szezon volt, ahhoz képest a 35. mégiscsak ünnepinek számít. Képzeld el, hogy a nyolc produkcióból öt már bizonyos értelemben elkezdett próbálni. Joe Orton nagyon szemtelen darabja, A szajré krimi, de rögtön a paródiája is, némiképp olyan, mint Agatha Christie keverve Rejtő Jenővel és mindez blazírt angol humorral, Böhm György rendezi, Dunai Tamás, Dobó Kata, Hajdú Steve főszereplésével. Ritkán szokták játszani, de nagyon jó. Utána a Bozsik Yvette Társulat csinál egy nekünk készülő gyerekmusicalt. A Thália Színházban évekig futott a Rozsda lovag és a kísértet, ennek folytatása a Rozsda lovag és Fránya Frida, a boszorkány, ez ki­mon­dot­tan a mi megrendelésünkre készül. Szerintem nagyon aranyos lesz, már az összpróbák idején járnak. Magam is rendezek, méghozzá szokásomhoz híven egy elfeledett magyar komédiát, Aszlányi Károlynak a Péter című darabját, ami egy szélhámos komédia, ismerve a szerző vitriolos, szellemes és szemtelen hangját, remélem, hogy ma is ugyanúgy megszólal, ahogy ennek kell. Aztán pedig lesz még a már tavalyra tervezett, de jogi okokból az idei évadra átcsúszott, Nercbanda című musical, ezt ugyanaz a Kander–Ebb páros írta, akik a Kabarét és a Chicagót. Játszották az Operettszínházban, akkor megbukott, és azt is tudom, hogy miért, mert nem mertek az öreg színészek öreg színészek lenni, itt pedig remélem, hogy mernek majd. Egy nagyon erős gárda már tanulja a zenei anyagot, Pásztor Erzsi, Almási Éva, Kalmár Magda, Zsurzs Kati, Hámori Ildikó. Ezt Korcsmáros György rendezi. A második félévben Szántó Erika állít színpadra egy nagyon izgalmas angol darabot, amiből Szabó István készített filmet 2001-ben, ez Furtwängler náci múltjáról szóló dráma, Szembesítés a címe. Szilágyi Tibor, Papp Zoltán, Balázsovits Lajos, Györgyi Anna lépnek fel benne. Ilyet ritkán játszunk, de ezt rendkívül aktuálisnak érzem. Rengeteg iróniával, bölcs humorral járja körül az antiszemitizmus témakörét és a hatalomhoz való dörgölődzés, a hatalomnak való lefekvés kérdését. A nagyszínházban még lesz Stephen King Tortúra című kultfilmjéből egy kétszemélyes darab. Érdekesség, hogy már tavaly befogadtuk a KoMod Színház nevű kis alternatív társulatot a stúdióba, ahová 30-35 fő fér be. Egész évben telt házzal játszottak. Ők egy kicsit kísérletiek, mások, vagányabbak, lazábbak. Több bemutatót terveznek, például Thuróczy Katalinnak egy kétszemélyes darabját vagy apám Gellérthegyi álmok című játékának egy általuk feldolgozott változatát.

Megszoktuk, hogy valamit azért fejlesztesz, nyitsz például egy új stúdiót, új női vécét, vagy bővíted az előteret. Most mi várható?
K. M.: Női vécével már el vagyunk látva, idén nem lesz több.

Időnként nálad már a férfiak állnak sorba.
K. M.: Igen, most majd a pasik helyzetén kell változtatni, de hát ebben is különlegesek vagyunk, hogy nálunk sorba állnak, máshol nem. Most éppen a nézőtér látásszögén akarok javítani egy kicsit. Ugyan nálunk mindenhonnan lehet látni, de centiken múlik, hogy innen-onnan-amonnan kicsit jobban is lehessen. Az erkélyt pedig recsegésmentesítem. Az előadások minőségét szeretném ezzel jobbá tenni.