A játék nem múlik el az ember életéből, ahogy a mese és a szépség sem
2016. december 22. / Pavlovics Ágota

A Zeneakadémia fúvós tanszékének vezetője, mesterkurzusokat tart, gyakran koncertezik kortárs zenét játszó formációkkal is, saját fesztiválja van szülővárosában, Kalocsán. Kisgyerekként
rengeteg dolog érdekelte, és ez a széles érdeklődési kör ma is jellemzi. Mindig szerette a meséket, manapság pedig leginkább Grimm vagy Andersen szeretne lenni. Lakatos György fagottművésszel be­szél­gettünk.

Úgy tudom, mostanában leginkább Grimm vagy Andersen szeretne lenni.
L. Gy.: Gyerekkoromban otthon nagyon sok mese volt, és én nagyon szerettem a meséket. A Moha és Páfrány, Rémusz bácsi meséi, a Futrinka utca lakói nagy hatással voltak rám. Gyerekkorában mindenki szereti a meséket, én azok közé tartozom, akik mind a mai napig szeretik őket. Nagy élmény volt számomra A Pál utcai fiúk, az Abigél, az Egri csillagok és még hosszan sorolhatnám. Volt, hogy Dorka lányom karácsonyra mesét kapott ajándékba tőlem, zenét írtam egy meséhez, és CD-re vettem.

A Budapest Music Centerben Régi mesék, új mesék címen ok­tó­ber­ben indult mesesorozatának összeállítását mi motiválta?
L. Gy.: Elég régóta, 15-20 éve fogalmazódott meg bennem, hogy szeretek beszélgetni a közönséggel. Szeretem megkérdezni, tetszett-e a zene, hosszú volt, esetleg rövid a koncert. Mesélni is szeretek, és persze szeretek beszélni a zenéről színházi körülmények között. Szeretem azokat a műsorokat, amelyeken kicsiket, nagyokat, felnőtteket tudok megszólítani. Volt ilyen sorozatom Pinokkió címen a Concerto Budapestnél is. 2008-ban Mese a Fabánról című sorozatomban, aminek a Katona József Színház adott otthont, a magyar fagottirodalom bemutatását tűztem célul a tanítványaim és olyan nagyszerű színészek közreműködésével, mint Helyey László, Nagy-Kálózy Eszter, Máté Gábor, Tenki Réka. 2009-bena Nemzeti Múzeum felkérésére készítettem sorozatot, melynek címe Dzsopatán és Gásztonfild volt. A cím a két fiam, Jónás és Ágoston nevének becézett formájából született, és az ő kalandjaikról szólt. Most pedig a Budapest Music Centerben kaptam lehetőséget arra, hogy meséljek.

A BMC-ben az első rész címe Pál utca és Vasudvard volt, hogy sikerült, hogy fogadták a gyerekek?
L. Gy.: Nem csak gyerekek jöttek, a program, ahogy mondani szoktam, 5-105 éves korig mindenkinek szól. Örömömre, tele volt a BMC könyvtára. A Pál utcát és Vasudvardot, vagyis a régi mesét, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét, ami etalon számomra, és Tolkien A Gyűrűk Ura című új meséjét kapcsoltam össze. A mesékkel kapcsolatban rejtvényeket is szoktam feladni, és a helyes megfejtők ajándékot kapnak. A Pál utcai fiúk történetéhez kapcsolódó feladványokat helyesen megfejtők például papírzsebkendőt (Nemecsek sokat fújta az orrát), bokazoknit (Boka a Pál utcaiak elnöke) vagy egy kiló lisztet kaptak (utalás a szerző vezetéknevére).

Hogyan kell elképzelni egy-egy ilyen vasárnap délelőtti eseményt?
L. Gy.: Mesélni kezdek, majd megállunk, és beszélgetünk arról, hogy mit hallottunk, majd zenei példákat keresünk arra, ami elhangzott. Megnézzük, hogyan lehet érzékeltetni a zenében azt, ami a mesében történik. A fagott és a zongora hangjai mellett asszociálunk távoli dolgokra is. Vetítek és beszélgetek a közönséggel. Mesélek a zeneszerzőkről, a zeneművekről, a mesék szereplőiről, szójátékokat játszunk. Például amikor csatazene szólt, tovább fűztük a csata szót, így lett belőle csatangol. Fekete István ifjúsági regényei is meghatározó szerepet játszottak az életemben, a Tüskevár, Matula bácsi, a Téli berek hősei, történetei fontos szerepet kapnak most is a sorozatban, szívesen elmesélem a gyerekeknek őket, ráadásul rengeteg szép zene van, amivel ki tudom egészíteni a meséket. Mi gyerekkorunkban fekete-fehér filmeket néztük és 10 hosszú percen át izgalommal figyeltük, amíg Matula bácsi kifogott egy rákot. Decemberben a Téli berek és Jégkorszak, februárban a Tutajos és Titanic, áprilisban pedig a Pinokkió és Avatar adja az előadások gerincét. Örülök, hogy nagy az érdeklődés, de nem csodálkozom, hiszen játszani mindenki szeret. Azt gondolom, hogy a játék nem múlik el az ember életéből, ahogy a mese és a szépség sem. Ezekről szeretek beszélni.

Az életében a fagott és a mesemondás mellett fontos szerepet játszikaboldogság kék madaráról elnevezett Kék Madár Fesztivál. Az idén 25 éves fesztiválon fellépő művészek nem vesznek fel honoráriumot, a pénzt beteg gyerekek gyógyítására ajánlják fel.
L. Gy.: Idén még csak 24 éves volt a fesztivál, és nagyon jól sikerült. Igaz ugyan, hogy kilencvenegyben hoztam létre az alapítványt, de az első Kék Madár Fesztiváltcsak egy évvel később szerveztem meg. Nagyon örülök annak, hogy a Kalocsán megszervezett fesztiválra évről évre többen jönnek, és persze annak is, hogy eddig 70 millió forint körüli összeg jött össze, amiből a tartósan beteg, tizennégy év alatti gyereket nevelő és anyagi segítségre szoruló családoknak tudunk segíteni. A családok pályáznak hozzánk, és orvosi bizottság dönt róla, indokolt-e a kérés, majd szétosztják az összegyűjtött pénzt a családok között. A Kék Madár Fesztivál megszervezése nagyon sok munkával jár, de úgy érzem, folytatnom kell, amíg élek. Sokat segítenek a szüleim is, a művészek pedig velem együtt reptetik tovább a fesztivált.

Mi mindenen töri a fejét, min dolgozik, hogy látja, hogy alakul a következő éve?
L. Gy.: Most Marosvásárhelyre készülök, ahol játszani és tanítani is fogok. Vivaldi-műveket válogatok, mert februárban a BMC-ben fagottversenyeket fogok játszani. Vivaldi 38 fagottversenyt írt egy árvaházban, és most azon dolgozom, hogy kiválasszam azokat, amelyek női arcokat idéznek fel. Idén sok a koncert, egyik a másikba ér. A következő évem is jónak ígérkezik, sokat fogok koncertezni, sokféle zenét fogok játszani, különböző emberekkel. A legfontosabb mégis az, hogy minden napomörömtelia négy gyerekemmel.