Hegedűs Endre Chopin-esje 2017. január 25. / „Mit is jelent nekem Fryderyk Chopint játszani? Miért térek vissza szinte mániás lelkesedéssel a zongora legnagyobb poétájának zenéjéhez? A válasz bizton mondhatom, lelkem mélyén keresendő: mert boldoggá tesz minden hangja! Fájdalommal és szláv melankóliával oly mélyen átitatott művei mintegy ellenméregként űzik tova szívemből a borút, a feszültségeket és a fáradtságot! Zenéje vitalizál és felemel, erőt ad és magával ragad – csodavilág az övé, s ezt mindenütt tudják szerte a nagyvilágban. Járjak akár Japánban vagy éppen ’Vadnyugaton’: Utah vagy Oregon állam bármely pontján, a kérés hasonló: játsszak Chopint is, minél többet! Ez az óhaj mindig elkísér engem, s megteszem százszor és ezerszer is, lankadatlan hévvel! Fantáziája elragadó, olykor gyengéd, máskor azonban ’oroszlán’. A nagy kortárs, Schumann csak a kottáit látta, s tört ki lelkes elragadtatással: Chopin zenéje nem csak elomló, nem csak édes gyönyörűség, ő tud olyan is lenni, mint a virágok közé rejtett ágyú!” – vallja Hegedűs Endre. Pesti Vigadó, Díszterem 01. 28., 19h |