180 fokos fordulat
2017. február 07. / Bóta Gábor

Földes Tamás a leggonoszabb figurának is szereti megkeresni az igazságát. Erre szüksége is van, mert több negatív alakot is megformáz a Budapesti Operettszínházban. De például az Isten pénzében a végletesen gonosz emberből végletesen jóvá változik.

Az Isten pénzében újra játszod Scrooge szerepét karácsonykor. Most eléggé összejöttek neked az „ősgonoszok”, mert a színház legújabb produkciójában, az 56-os eseményeket feldolgozó Lady Budapestben is egy zömében negatív orosz katonatisztet formálsz meg, miközben azt gondolom, hogy egészen más személyiség vagy. Honnan szeded elő magadból a temérdek aljasságot?
F. T.: Az orosz katona azért azt hiszem, hogy nem egy ősgonosz, legalábbis én minden figurának megpróbálom megtalálni az igazságát. Neki az az igazsága, hogy jönnie kell a messzeségből, nem ő akart magától jönni. Ő is szenved, neki is ott kellett hagyni sok mindent és sok mindenkit, és közben egy katona, akinek parancsokat adnak, amiket végre kell hajtania. Scrooge-nak pedig az az igazsága, hogy az élet állandóan arrafelé lökte, hogy minden érzelmet kitaszítson ma­gá­ból. Azt gondolja, hogy így tud egyáltalán életben maradni. Aztán az élete végére jön rá, hogy ez semmit sem ér. Pénze van, de semmi mása nincs.

Ezek az emberek mégiscsak egy rakat agressziót hordoznak magukban.
F. T.: Ez valószínűleg bennem is bennem van, bár nem ilyennek látszom.

Lehet, hogy nagyot tévedek, de téged egy kenyérre kenhető, csendes embernek gondollak. Ez egyáltalán nem igaz?
F. T.: De, egyébként ez igaz, csak minden emberben megvan az összes rossz tulajdonság is. Ahogy bennem is, bár talán elég jól el tudtam nyomni ezeket. Egy amerikai színésznőtől kérdezték, hogyan tud ő szerepe szerint gyilkolni, amikor még soha nem ölt. Azt válaszolta, persze, hogy nem, de csak arra gondol, amikor éjszaka lefekszik aludni, és bejön egy légy a szobába, nem tud megnyugodni, gyilkos ösztön szabadul föl benne, és mindenáron le akarja csapni a legyet. Én is, ha erre szükség van, megpróbálom az eltemetett agressziót előszedni magamból.

A pályád elején, a Rock Színházban szerintem nagyon a helyeden voltál, miközben valamelyest az is el­len­té­tes volt az alkatoddal. Elképzelem, hogy akár még lassú is lehetsz, vagy halk, miközben ott felpörgetett tempóra és nagy hangerőre volt szükség.
F. T.: A rockzene nekem nagyon kedves dolog, már gimnáziumban is volt zenekarom. Most is van egy, a fiaimmal. Úgyhogy a rockzenével nekem nem volt problémám, bár prózai szakra jártam a főiskolán. Az évad végén rendezte Szinetár tanár úr A nyomorultakat, amire nyári munkaként elmehettünk. Abban a pillanatban szerelmese lettem ennek a műfajnak.

És amikor operett-előadásokba kellett beállnod, mert összevonták az Operettszínházat a Rock Szín­ház­zal?
F. T.: Bevallom őszintén, hogy addig operettet nem is néztem, amíg nem kerültem az Operettszínházba, és nem kellett benne játszanom.

Rózsaszín, szirupos műfajnak gondoltad?
F. T.: Igen, abszolút. A székesfehérvári színházban voltam négy évig, azért ott is játszottunk operetteket, de nem tartozott a szívem csücskei közé ez a műfaj. Aztán kiderült, hogy lehet kicsit másképpen csinálni, kicsit igazabbá tenni. Azért is vagyok olyan régóta ennek a társulatnak a tagja, mert hiszek ebben. És talán szerénytelenség nélkül mondhatom is, kis példa vagyok a társulatban arra, hogy merrefelé lehetne elindulni. Mindenféle cukormázat, ami rárakódott erre a műfajra, azt el kell felejteni, és ugyanúgy kell játszani a zenés színházat, mint a prózait. Ugyanolyan komolyan kell venni, ugyanúgy emberekről kell, hogy szóljon, nem pedig mesefigurákról. Én legalábbis erre törekszem.

Neked, mint többeknek, nem okoz nehézséget ének után prózában megszólalni? Máshol is kell hozzá ké­pez­ni a hangot.
F. T.: Lehet, hogy én azért szólalok meg prózában könnyebben, mert nem vagyok énekes. Az csak szerencse, hogy a Jóisten adott egy hangot.

Már máskor is mondtad azt, hogy te nem tudsz énekelni, csak hangod van. Ez mit jelent?
F. T.: Annyiban nem tudok énekelni, hogy bár a főiskolai órákra bejárogattam, de külön nem tanultam soha. Nem is skálázom, nem gyakorolok így. Csak úgy énekelek, ahogy „a csövön kijön”. Nincs meg az a technikám, ami az operett- és főleg az operaénekeseknek. Valamiképpen máshogyan énekelek, mint ők, lehet, hogy nekem ezért könnyebb megszólalnom utána. Meg talán én az éneket a beszéd felől közelítem meg.

Azt hogyan lehet csinálni?
F. T.: Nem a hangokat tanulom meg, figyelem először, hanem hogy miről szól a dal. Persze el kell énekelni a hangokat, de nekem ennél fontosabb, hogy pontosan tudjam, mit énekelek.

Többek szerint az operett- és a musicaljátszáshoz is egészen máshogyan kell képezni a hangot. Neked viszont operettet és musicalt egyaránt kell énekelned.
F. T.: Az a szerencsém, ha operettet kell énekelnem, mert azért a buffó szerepkör nem igényel olyan hangi adottságot, mint a tenor. De volt már olyan, amivel nagyon megszenvedtem, sőt, nem is sikerült.

Az Isten pénzében Scrooge igen nagy jellemfejlődésen megy keresztül, totál érzéketlen, gonosz fráterből lesz jó lelkű, adakozó, a javait szétosztó ember. Ezt színészi szempontból nyilván nehéz megcsinálni, fő­leg hogy az átmenetre a produkcióban meglehetősen kevés idő jut.
F. T.: Azt hiszem, azért vannak lehetőségek arra, hogy az átmenetet is el lehessen játszani. Nekem a második felvonás elején még nincs meg, hogy miért énekel Scrooge akkor már együtt mindenkivel arról, hogy a karácsony jelenti a szépséget, a szeretetet, a gazdagságot. Ez számomra még furcsa, talán ott még valami álom, megpróbálom úgy játszani, hogy ez még nem az igazi megtisztulás, csak fölsejlik talán az álmában. De később aztán már vannak stációk, amik segítenek abban, hogy végül megtörténjen a for­dulat.

Játszottad A nyomorultakban Jean Valjeant is. Ott is 180 fokos a fordulat, kijön a rabló a börtönből, és ő lesz az áldott jó lélek. Van ilyen szerinted?
F. T.: Szerintem van, mert én hiszek abban, hogy alapvetően mindenkiben benne van a jó. Vannak kö­rül­mé­nyek, amik ide-oda lökik az embert, meg ilyenné és olyanná teszik, de azt gondolom, hogy katartikus élmény hatására bárkinek az életében elképzelhető 180 fokos fordulat.