2017. március 14. / GK
Az apja David Mamet drámaíró-rendező, az anyja Lindsay Crouse színésznő. A 29 éves Zosia Mamet azonban már jó ideje nem a felmenőiről, hanem Shoshannáról, a Csajok című
tévésorozat elvarázsolt karakteréről híres. Lena Dunham HBO-sorozata a befejező évadához érkezett; a Shoshannát alakító színésznővel ez alkalomból beszélgettünk New Yorkban.
A szülei révén filmforgatásokon gyerekeskedett. Gyerekszemmel mi volt a legemlékezetesebb forgatása?
Z. M.: Nem lehettem több négy- vagy ötévesnél, amikor az anyám az Indián a szekrényben című filmet forgatta, és én is ott figyeltem valahol a takarásban. Amire a mai napig élénken emlékszem, az egy születésnapi jelenet volt. Behozták a tortát, happy birthdayt énekeltek majd hatalmas lakmározás következett, és így ment ez – torta be, happy birthday, trakta – egymás után, felvételről felvételre. Gyakorlatilag egész álló nap. Nekem akkor – hangsúlyozom, 4-5 éves voltam – ez maga volt a mennyország, mintha életem legklasszabb álma játszódna le újra meg újra a szemem előtt. És akkor ugorjunk jó tíz évet előre az időben: amikor már nekem kellett evős jelenetben szerepelnem, korántsem tartottam olyan álomszerűnek az egészet. Húsz jégkrémszendvics elfogyasztása nem kis próbatétel elé állítja az embert. De gyerekszemmel semmi sem tűnt kívánatosabb annál, mint hogy egy korombeli kölyköt azért fizetnek, hogy tortát tömjön magába.
És arra emlékszik, milyen volt az első forgatási napja a Csajokban?
Z. M.: A pilot-epizódot forgattuk és nekem egy élénk rózsaszín, velúr tréningruhát kellett viselnem. A pizsamás jeleneteimet leszámítva sosem tudtam Shoshanna ruhatárával megbarátkozni. Rózsaszín tréning, kiegyenesített haj és ajakfény – ez volt az első jelenésem a Csajokban. Gyűlölöm az ajakfényt! Ennél kényelmetlenebbül már nem is érezhettem volna magam. És akkor szépen megkértek, hogy improvizáljak a sorozat legmenőbb csajával, Jemimával (Jemima Kirke). Hát, megpróbáltam valahogy viccesnek lenni.
Hollywood hajlandó meglátni önben a Shoshannától elütő figurákat?
Z. M.: Nem csak a skatulyázás bántó, ennél is szomorúbb, hogy a nemek közti egyenlőséget sem sikerült még bevezetni az iparágban. A Csajok második évada óta Adam Driver kábé a leghíresebb ember a Földön: félreértés ne essék, nagyon is megérdemeli, mert őrült nagy tehetség, csak arra akarok kilyukadni, hogy mindeközben minket, csajokat egyáltalán nem halmoztak el szerepajánlatokkal, noha sokan ezt képzelik. Alapjáraton is nehéz a filmiparban munkát kapni, az meg még nehezebb, hogy olyan szerepet kapjál, ami elüt attól, amit addig csináltál.
Találkozott valaha is Shoshannához hasonlatos teremtménnyel?
Z. M.: Hát, Shoshanna egy összetett kis kacsa. Generációjának igazi lenyomata. Az elején olyan, mint egy hiperaktív szivacs, aki mindent magába akar szívni, amit a környezetében észlel. Óriási gondot fordít arra, hogy miként ítélik meg, megszállottja annak, hogy helyesen élje az életet. Nem mintha bármiféle fogalma is lenne róla, hogy ez mit jelent. Így indulunk, aztán idővel ő is egyre több dolgot tud meg magáról, hogy valóban mit is akar. És mindezek ellenére a csajok közül mégis ő találja meg a leginkább a helyét a világban. Lehet, hogy túlságosan is neurotikus, lehet, hogy túl nagy figyelmet szentel annak, hogy ki milyen véleményen van róla, de végül mégiscsak egy öntörvényű teremtés lesz belőle. Hiányozni fog. Soha életemben nem találkoztam hozzá hasonlóval, bár Lena (Dunham, a Csajok írója, rendezője, főszereplője) egyszer küldött nekem egy videót: kint járt egy lány a forgatáson, aki kísértetiesen úgy viselkedett, mint Shoshanna.
Megtartott valamit a forgatási kellékek közül?
Z. M.: Megkértem a díszlettervezőnket, hogy egy-két dolgot őrizzen meg nekem Shoshanna lakásából. Így került hozzám Shoshanna japán kiruccanásának egy-két jellegzetes tárgya, és egy II. Erzsébet figura, ami az első epizód óta Shoshanna lakását díszítette. Ő most az íróasztalomat díszíti.
Édesapja nem csak elismert dráma- és forgatókönyvíró, de filmrendezőként is tevékeny. Ellátta atyai jó tanáccsal, hogy mire vigyázzon a szakmában?
Z. M.: Elég egyszerű, de rendkívül hasznos dolgot tanácsolt nekem „Tanuld meg a szövegedet és mindig időben érkezz” – ezt kaptam útravalóul. Mindkettő fontos intelemnek bizonyult, a mai napig profitálok belőlük. Anyám földhözragadtabb tanácsokkal látott el. A lelkemre kötötte, hogy mindig legyen nálam rágcsálnivaló snack, mert könnyen lehet, hogy a forgatási kaja csapnivaló, és jó előre figyelmeztetett rá, hogy fázni fogok, mert olyan nincs, hogy egy forgatáson ne fázzon az ember. És milyen igaza volt. Takaró, kispárna és kaja – ez a három dolog mindig van nálam forgatás esetén.
A sorozat tele van kisebb-nagyobb drámákkal. A forgatáson is adódtak hasonló helyzetek?
Z. M.: El se tudom mondani, mennyire unalmasan, drámamentesen, csendben zajlott minden. Szuper volt így dolgozni, ám sajnos így nem tudok izgalmas sztorikról beszámolni. Letudtuk a napi munkát és mindenki sietett, hogy megsétáltassa a kutyáját, és bedőljön az ágyba.
Shoshanna nagy Szex és New York-szakértő. És ön?
Z. M.: Valamikor a tízes éveim vége fele jutott el hozzám és akkor nagyon bírtam a Szex és New Yorkot. Gyerekként tilos volt a tévézés otthon. Nagyszerű adománya volt a felnőtté válásnak, hogy kedvemre habzsolhatom a sorozatokat. Nagybani fogyasztó vagyok, egész sorozatokat nézek meg egyben.
Most, hogy a Csajok véget ért, mik a tervei?
Z. M.: Nem is tudom, elmegyek talán taxisofőrnek. Vagy talán mégse. Egyelőre egy dolgot látok előre; szerepelek egy darabban, tavasszal kezdjük játszani itt New Yorkban, a The New Group színpadán.
Néhány éve ön és a húga, Clara Mamet a Kickstarteren gyűjtöttek pénzt, hogy elkészíthessék a hipster-folkot játszó együttesük videóját. Alábbhagytak a popzenei ambíciói?
Z. M.: A húgom végül úgy döntött, mégsem érdekli annyira a zene, és inkább a forgatókönyvírás és a rendezés felé veszi az irányt. Egyelőre én sem gondolkodom zenei karrierben.
tévésorozat elvarázsolt karakteréről híres. Lena Dunham HBO-sorozata a befejező évadához érkezett; a Shoshannát alakító színésznővel ez alkalomból beszélgettünk New Yorkban.
A szülei révén filmforgatásokon gyerekeskedett. Gyerekszemmel mi volt a legemlékezetesebb forgatása?
Z. M.: Nem lehettem több négy- vagy ötévesnél, amikor az anyám az Indián a szekrényben című filmet forgatta, és én is ott figyeltem valahol a takarásban. Amire a mai napig élénken emlékszem, az egy születésnapi jelenet volt. Behozták a tortát, happy birthdayt énekeltek majd hatalmas lakmározás következett, és így ment ez – torta be, happy birthday, trakta – egymás után, felvételről felvételre. Gyakorlatilag egész álló nap. Nekem akkor – hangsúlyozom, 4-5 éves voltam – ez maga volt a mennyország, mintha életem legklasszabb álma játszódna le újra meg újra a szemem előtt. És akkor ugorjunk jó tíz évet előre az időben: amikor már nekem kellett evős jelenetben szerepelnem, korántsem tartottam olyan álomszerűnek az egészet. Húsz jégkrémszendvics elfogyasztása nem kis próbatétel elé állítja az embert. De gyerekszemmel semmi sem tűnt kívánatosabb annál, mint hogy egy korombeli kölyköt azért fizetnek, hogy tortát tömjön magába.
És arra emlékszik, milyen volt az első forgatási napja a Csajokban?
Z. M.: A pilot-epizódot forgattuk és nekem egy élénk rózsaszín, velúr tréningruhát kellett viselnem. A pizsamás jeleneteimet leszámítva sosem tudtam Shoshanna ruhatárával megbarátkozni. Rózsaszín tréning, kiegyenesített haj és ajakfény – ez volt az első jelenésem a Csajokban. Gyűlölöm az ajakfényt! Ennél kényelmetlenebbül már nem is érezhettem volna magam. És akkor szépen megkértek, hogy improvizáljak a sorozat legmenőbb csajával, Jemimával (Jemima Kirke). Hát, megpróbáltam valahogy viccesnek lenni.
Hollywood hajlandó meglátni önben a Shoshannától elütő figurákat?
Z. M.: Nem csak a skatulyázás bántó, ennél is szomorúbb, hogy a nemek közti egyenlőséget sem sikerült még bevezetni az iparágban. A Csajok második évada óta Adam Driver kábé a leghíresebb ember a Földön: félreértés ne essék, nagyon is megérdemeli, mert őrült nagy tehetség, csak arra akarok kilyukadni, hogy mindeközben minket, csajokat egyáltalán nem halmoztak el szerepajánlatokkal, noha sokan ezt képzelik. Alapjáraton is nehéz a filmiparban munkát kapni, az meg még nehezebb, hogy olyan szerepet kapjál, ami elüt attól, amit addig csináltál.
Találkozott valaha is Shoshannához hasonlatos teremtménnyel?
Z. M.: Hát, Shoshanna egy összetett kis kacsa. Generációjának igazi lenyomata. Az elején olyan, mint egy hiperaktív szivacs, aki mindent magába akar szívni, amit a környezetében észlel. Óriási gondot fordít arra, hogy miként ítélik meg, megszállottja annak, hogy helyesen élje az életet. Nem mintha bármiféle fogalma is lenne róla, hogy ez mit jelent. Így indulunk, aztán idővel ő is egyre több dolgot tud meg magáról, hogy valóban mit is akar. És mindezek ellenére a csajok közül mégis ő találja meg a leginkább a helyét a világban. Lehet, hogy túlságosan is neurotikus, lehet, hogy túl nagy figyelmet szentel annak, hogy ki milyen véleményen van róla, de végül mégiscsak egy öntörvényű teremtés lesz belőle. Hiányozni fog. Soha életemben nem találkoztam hozzá hasonlóval, bár Lena (Dunham, a Csajok írója, rendezője, főszereplője) egyszer küldött nekem egy videót: kint járt egy lány a forgatáson, aki kísértetiesen úgy viselkedett, mint Shoshanna.
Megtartott valamit a forgatási kellékek közül?
Z. M.: Megkértem a díszlettervezőnket, hogy egy-két dolgot őrizzen meg nekem Shoshanna lakásából. Így került hozzám Shoshanna japán kiruccanásának egy-két jellegzetes tárgya, és egy II. Erzsébet figura, ami az első epizód óta Shoshanna lakását díszítette. Ő most az íróasztalomat díszíti.
Édesapja nem csak elismert dráma- és forgatókönyvíró, de filmrendezőként is tevékeny. Ellátta atyai jó tanáccsal, hogy mire vigyázzon a szakmában?
Z. M.: Elég egyszerű, de rendkívül hasznos dolgot tanácsolt nekem „Tanuld meg a szövegedet és mindig időben érkezz” – ezt kaptam útravalóul. Mindkettő fontos intelemnek bizonyult, a mai napig profitálok belőlük. Anyám földhözragadtabb tanácsokkal látott el. A lelkemre kötötte, hogy mindig legyen nálam rágcsálnivaló snack, mert könnyen lehet, hogy a forgatási kaja csapnivaló, és jó előre figyelmeztetett rá, hogy fázni fogok, mert olyan nincs, hogy egy forgatáson ne fázzon az ember. És milyen igaza volt. Takaró, kispárna és kaja – ez a három dolog mindig van nálam forgatás esetén.
A sorozat tele van kisebb-nagyobb drámákkal. A forgatáson is adódtak hasonló helyzetek?
Z. M.: El se tudom mondani, mennyire unalmasan, drámamentesen, csendben zajlott minden. Szuper volt így dolgozni, ám sajnos így nem tudok izgalmas sztorikról beszámolni. Letudtuk a napi munkát és mindenki sietett, hogy megsétáltassa a kutyáját, és bedőljön az ágyba.
Shoshanna nagy Szex és New York-szakértő. És ön?
Z. M.: Valamikor a tízes éveim vége fele jutott el hozzám és akkor nagyon bírtam a Szex és New Yorkot. Gyerekként tilos volt a tévézés otthon. Nagyszerű adománya volt a felnőtté válásnak, hogy kedvemre habzsolhatom a sorozatokat. Nagybani fogyasztó vagyok, egész sorozatokat nézek meg egyben.
Most, hogy a Csajok véget ért, mik a tervei?
Z. M.: Nem is tudom, elmegyek talán taxisofőrnek. Vagy talán mégse. Egyelőre egy dolgot látok előre; szerepelek egy darabban, tavasszal kezdjük játszani itt New Yorkban, a The New Group színpadán.
Néhány éve ön és a húga, Clara Mamet a Kickstarteren gyűjtöttek pénzt, hogy elkészíthessék a hipster-folkot játszó együttesük videóját. Alábbhagytak a popzenei ambíciói?
Z. M.: A húgom végül úgy döntött, mégsem érdekli annyira a zene, és inkább a forgatókönyvírás és a rendezés felé veszi az irányt. Egyelőre én sem gondolkodom zenei karrierben.