2017. március 14. / Pavlovics Ágota
A Szép rozmaring című darabot szinte biztos, hogy a magas színvonalon játszó kávéházi cigányzenekarok előadásában szerettük meg, és persze a fülünkben van a Szerelmi bánat melódiája is, amit sokan és sokféleképpen játszottak. Mindkettő Fritz Kreisler műve, akinek olykor andalító,
máskor szívbemarkoló muzsikáját mostantól a BMC Records kiadónak köszönhetően egyedülálló felvételen hallgathatjuk meg újra meg újra. Ráadásul a Hommage á Fritz Kreislercímű válogatást két virtuóz, Kelemen Barnabás világhírű hegedűművész és a pótolhatatlan Kocsis Zoltán játszotta lemezre. Kreisler muzsikájáról és a páratlanul szép lemezről Kelemen Barnabással beszélgettünk.
Kreisler műveiről sokan azt tartják, nem értékelik őket eléggé. Mit jelentenek önnek a darabjai?
K. B.: Hallok én is olyan véleményeket, hogy Kreisler méltatlanul el van feledve, én nem így látom. Kreisler nem tudja felvenni a versenyt Beethoven vagy Mahler műveivel, az ő közönsége más. Kevesebb a híve, de akik ismerik, tudják, hogy csodálatosak hegedűre és zongorára írt darabjai. Mai kifejezéssel élve nem elég jó a PR-ja, de azt remélem, hogy ezen a helyzeten a lemezünk változtathat. Az Hommage á Fritz Kreisler hiánypótló lemez, ahogy Kocsis Zoltán megfogalmazta, a korábbi hegedűsöknek nem volt megfelelő zongorista partnerük ezeknek a remekműveknek a megszólaltatásához. Kocsis Zoltán zongorajátéka kiemeli a sorból Kreisler műveit.
Hegedűművészként önt mivel bűvölte el a szerző? Mitől tudja ennyire a szívünk mélyéig hatóan játszani Kreisler darabjait?
K. B.: Van egy kis helyzeti előnyöm, már a születésem előtt elkezdtem magamba szívni a zenét. Anyai nagyapám, Pertis Pali cigányprímás az asztali cigányzene tekintélyes alakja volt, édesapám a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkaművésze, édesanyám csembalóművész. Apai nagyapámék rendszeresen hallgatták Pertis Palit, és persze én is minden nótáját kívülről fújtam.
Használják az édes jelzőt is Kreisler zenéjére, ön is így érez?
K. B.: Az édes szóval óvatosan kell bánni, nehogy giccs legyen belőle. Soha nem ez volt a szempont számunkra, az már más kérdés, hogy az édesség lehet kellemes mellékhatása a muzsikának. Kreisler zenéje elringatja az embert, de inkább keserédes, melankolikus, öröm és bánat együtt van jelen benne.
Kinek az ötlete volt a lemez és ki állította össze az anyagát?
K. B.: Kocsis Zoli februárban azzal hívott fel, hogy nyáron meg kell csináljuk ezt a lemezt, én pedig azonnal mindent félredobtam, amit csináltam. Nagyon sokat dolgoztunk Zolival, fesztiválokon, turnékon, minden közös munkánk felejthetetlen élmény számomra. Úgy érzem, húsz évünk szomorú, de méltó koronája ez a felvétel. A lemez anyagát is Zoli válogatta, lenyűgöző, hogy a válogatásban 12-13 nép muzsikája szólal meg, van szláv és kínai, indián és arab is. Örömömre az Észak siratója című darab is rákerült a lemezre, amelyet Balogh Ernő és Kreisler közösen jegyez. Balogh Ernő Kreisler zongoristája volt, a darab megható témája a magyar cigányzenében gyökerezik.
Tavaly augusztusban vették fel a lemezt, milyen hangulatban folyt a munka?
K. B.: Négy nap alatt vettük fel a lemezt, ami azért volt lehetséges, mert évek óta játszottuk a darabok egy részét. Volt, hogy ráadásként választottunk Kreisler-művet, de játszottuk őket Veszprémben a fesztiválon, és a születésnapi koncertünkön is. Vannak a felvett darabok között olyanok, amelyeket már évek óta próbáltunk, másokat hónapokig, de mindig kitartóan bejártuk a darabok minden bugyrát. Életem egyik legfelemelőbb részének tekintem azt a négy napot, amíg a lemez készült. Kimondhatatlanul élveztem a közös játékot. Nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, mert Zolitól tudom, hogy ő is élvezte a munkát, és rongyosra hallgatta az elkészült felvételt. Óriási elismerés számomra, hogy Kurtág György meghívta Takács-Nagy Gábor barátomat, hogy együtt hallgassák meg a lemezt. Elképzelni sem tudom, kivel lennék képes játszani ezeket a darabokat. Kocsis Zoltán halála elmondhatatlanul nagy veszteség, mindazt, aki ő volt, külön-külön több emberből sem tudnám összerakni.
Decemberben a Zeneakadémián Összkiadás élőben címen Bartók vonósnégyeseiből adtak hangversenyt. A műsort Kocsis Zoltán emlékének ajánlották. Mikor hallhatjuk önt, illetve a Kelemen Kvartettet legközelebb Budapesten?
K. B.: A Fesztiválakadémián hallhat majd bennünket a közönség. Kocsis Zoltán utolsó zeneakadémiai koncertjét az általunk szervezett Fesztiválakadémián adta, az idei, 2017-es Fesztiválakadémiát Kocsis Zoltánnak ajánljuk, és remek alkalom arra is, hogy Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulója előtt tisztelegjünk.
Milyen lesz a 2017-es Fesztiválakadémia?
K. B.: Ahogy tavaly, úgy idén is a Zeneakadémia és a Vigadó ad otthont a Fesztiválakadémia programjainak. Nagy siker volt, tehát idén folytatjuk, hogy a mesterkurzusokba a közönség is betekinthet. A fellépő világhírű művészek a növendékekkel együtt próbálnak és lépnek fel. Amatőr, például orvosok alkotta formációk munkáját is segítik a mesterkurzus tanárai. Az esti hangversenyek mellett zenei témájú előadásokra is sor kerül. Újdonság, hogy nemzetközi korosztályos hegedűversenyt rendezünk, a versengés a karizmatikus hegedűművész, kiváló pedagógus, Fehér Ilonka nevét viseli, aki olyan óriási hegedűsök tanára volt, mint például Pinchas Zukerman.
Hogyan jellemezné hangszerét, a Guarneri del Gesút, és milyen volt korábban Stradivarin játszani?
K. B.: Fontos, hogy hegedűs és hangszere passzoljanak, az az 1683-as Stradivari, amelyen játszottam, eredeti és gyönyörű volt, de nem az aranykorban készült, ami 1715 és 1720 közé esett. Elég sok idő eltelt, talán két év is, és még mindig nem éreztem, hogy alkalmazkodik hozzám a hangszer. Ezzel szemben a Guarneri könnyen alkalmazkodik a hegedűshöz, ez az idő az én esetemben két hét volt. Persze a legjobb Stradivarik képesek rá, hogy 1-2 nap alatt alkalmazkodjanak a muzsikushoz.
máskor szívbemarkoló muzsikáját mostantól a BMC Records kiadónak köszönhetően egyedülálló felvételen hallgathatjuk meg újra meg újra. Ráadásul a Hommage á Fritz Kreislercímű válogatást két virtuóz, Kelemen Barnabás világhírű hegedűművész és a pótolhatatlan Kocsis Zoltán játszotta lemezre. Kreisler muzsikájáról és a páratlanul szép lemezről Kelemen Barnabással beszélgettünk.
Kreisler műveiről sokan azt tartják, nem értékelik őket eléggé. Mit jelentenek önnek a darabjai?
K. B.: Hallok én is olyan véleményeket, hogy Kreisler méltatlanul el van feledve, én nem így látom. Kreisler nem tudja felvenni a versenyt Beethoven vagy Mahler műveivel, az ő közönsége más. Kevesebb a híve, de akik ismerik, tudják, hogy csodálatosak hegedűre és zongorára írt darabjai. Mai kifejezéssel élve nem elég jó a PR-ja, de azt remélem, hogy ezen a helyzeten a lemezünk változtathat. Az Hommage á Fritz Kreisler hiánypótló lemez, ahogy Kocsis Zoltán megfogalmazta, a korábbi hegedűsöknek nem volt megfelelő zongorista partnerük ezeknek a remekműveknek a megszólaltatásához. Kocsis Zoltán zongorajátéka kiemeli a sorból Kreisler műveit.
Hegedűművészként önt mivel bűvölte el a szerző? Mitől tudja ennyire a szívünk mélyéig hatóan játszani Kreisler darabjait?
K. B.: Van egy kis helyzeti előnyöm, már a születésem előtt elkezdtem magamba szívni a zenét. Anyai nagyapám, Pertis Pali cigányprímás az asztali cigányzene tekintélyes alakja volt, édesapám a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkaművésze, édesanyám csembalóművész. Apai nagyapámék rendszeresen hallgatták Pertis Palit, és persze én is minden nótáját kívülről fújtam.
Használják az édes jelzőt is Kreisler zenéjére, ön is így érez?
K. B.: Az édes szóval óvatosan kell bánni, nehogy giccs legyen belőle. Soha nem ez volt a szempont számunkra, az már más kérdés, hogy az édesség lehet kellemes mellékhatása a muzsikának. Kreisler zenéje elringatja az embert, de inkább keserédes, melankolikus, öröm és bánat együtt van jelen benne.
Kinek az ötlete volt a lemez és ki állította össze az anyagát?
K. B.: Kocsis Zoli februárban azzal hívott fel, hogy nyáron meg kell csináljuk ezt a lemezt, én pedig azonnal mindent félredobtam, amit csináltam. Nagyon sokat dolgoztunk Zolival, fesztiválokon, turnékon, minden közös munkánk felejthetetlen élmény számomra. Úgy érzem, húsz évünk szomorú, de méltó koronája ez a felvétel. A lemez anyagát is Zoli válogatta, lenyűgöző, hogy a válogatásban 12-13 nép muzsikája szólal meg, van szláv és kínai, indián és arab is. Örömömre az Észak siratója című darab is rákerült a lemezre, amelyet Balogh Ernő és Kreisler közösen jegyez. Balogh Ernő Kreisler zongoristája volt, a darab megható témája a magyar cigányzenében gyökerezik.
Tavaly augusztusban vették fel a lemezt, milyen hangulatban folyt a munka?
K. B.: Négy nap alatt vettük fel a lemezt, ami azért volt lehetséges, mert évek óta játszottuk a darabok egy részét. Volt, hogy ráadásként választottunk Kreisler-művet, de játszottuk őket Veszprémben a fesztiválon, és a születésnapi koncertünkön is. Vannak a felvett darabok között olyanok, amelyeket már évek óta próbáltunk, másokat hónapokig, de mindig kitartóan bejártuk a darabok minden bugyrát. Életem egyik legfelemelőbb részének tekintem azt a négy napot, amíg a lemez készült. Kimondhatatlanul élveztem a közös játékot. Nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, mert Zolitól tudom, hogy ő is élvezte a munkát, és rongyosra hallgatta az elkészült felvételt. Óriási elismerés számomra, hogy Kurtág György meghívta Takács-Nagy Gábor barátomat, hogy együtt hallgassák meg a lemezt. Elképzelni sem tudom, kivel lennék képes játszani ezeket a darabokat. Kocsis Zoltán halála elmondhatatlanul nagy veszteség, mindazt, aki ő volt, külön-külön több emberből sem tudnám összerakni.
Decemberben a Zeneakadémián Összkiadás élőben címen Bartók vonósnégyeseiből adtak hangversenyt. A műsort Kocsis Zoltán emlékének ajánlották. Mikor hallhatjuk önt, illetve a Kelemen Kvartettet legközelebb Budapesten?
K. B.: A Fesztiválakadémián hallhat majd bennünket a közönség. Kocsis Zoltán utolsó zeneakadémiai koncertjét az általunk szervezett Fesztiválakadémián adta, az idei, 2017-es Fesztiválakadémiát Kocsis Zoltánnak ajánljuk, és remek alkalom arra is, hogy Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulója előtt tisztelegjünk.
Milyen lesz a 2017-es Fesztiválakadémia?
K. B.: Ahogy tavaly, úgy idén is a Zeneakadémia és a Vigadó ad otthont a Fesztiválakadémia programjainak. Nagy siker volt, tehát idén folytatjuk, hogy a mesterkurzusokba a közönség is betekinthet. A fellépő világhírű művészek a növendékekkel együtt próbálnak és lépnek fel. Amatőr, például orvosok alkotta formációk munkáját is segítik a mesterkurzus tanárai. Az esti hangversenyek mellett zenei témájú előadásokra is sor kerül. Újdonság, hogy nemzetközi korosztályos hegedűversenyt rendezünk, a versengés a karizmatikus hegedűművész, kiváló pedagógus, Fehér Ilonka nevét viseli, aki olyan óriási hegedűsök tanára volt, mint például Pinchas Zukerman.
Hogyan jellemezné hangszerét, a Guarneri del Gesút, és milyen volt korábban Stradivarin játszani?
K. B.: Fontos, hogy hegedűs és hangszere passzoljanak, az az 1683-as Stradivari, amelyen játszottam, eredeti és gyönyörű volt, de nem az aranykorban készült, ami 1715 és 1720 közé esett. Elég sok idő eltelt, talán két év is, és még mindig nem éreztem, hogy alkalmazkodik hozzám a hangszer. Ezzel szemben a Guarneri könnyen alkalmazkodik a hegedűshöz, ez az idő az én esetemben két hét volt. Persze a legjobb Stradivarik képesek rá, hogy 1-2 nap alatt alkalmazkodjanak a muzsikushoz.