2017. május 23. / Pavlovics Ágota
Az In Medias Brass Quintet harsogóan fiatal muzsikusokból áll, akik oroszlánkörmeiket már zeneakadémiai hallgatókként megmutatták. Semmi kétség, hét éve üstökösként robbantak be a hazai és a nemzetközi zenei életbe. Lendületük mit sem vesztett erejéből, sőt, ahogy szokták,
rendre meglepik közönségüket, például azzal, hogy kotta nélkül játszanak. Ifj. Bazsinka Józseffel és Kresz Richárddal májusi BMC-koncertjükről és egy számos szempontból különleges, mondhatni hiánypótló rézfúvós kamarazenei fesztiválról beszélgettünk.
Rézfúvós szóló hangszeresek versenyéről még csak hallunk, ilyen volt például tavaly a Hőna Gusztáv nevével jegyzett harsonaverseny, de olyan versenyről nemigen, ahol jelen van többféle rézfúvós hangszer is.
K. R.: A 80-as években Barcson voltak rangos nemzetközi rézfúvós kamarazenei versenyek, aztán lényegében nem volt ilyen, csak szólóhangszeres versenyek. Idén április 21-23. között rendezzük meg először az In Medias Brass Nemzetközi Rézfúvós Fesztivál és Versenyt Szentendrén, amire különböző korcsoportokban versenyzőként 27 csapat, közel 120 résztvevő jelentkezett, a professzionális kategóriában a 9 csapatból 4 külföldi együttessel. A zsűriben olyan neves nemzetközi rézfúvós szólisták is helyet kapnak, mint Steven Mead világhírű eufónium szólista, a manchesteri Royal Northern College of Music professzora – aki megtisztelt bennünket azzal, hogy elvállalta a zsűri elnökségét –, Kazuhiro Nakamura tubaművész, az oszakai egyetem kamarazene-tanára és Hőna Gusztáv harsonaművész, a Zeneakadémia Fúvós tanszékének vezetője. A Budapest Music Centerben tartandó koncertünk szempontjából azért fontos a verseny, mert a hangversenyen fellépési lehetőséget kapnak a versenyen díjazott együttesek is.
Nem sok eufónium szólót hallhatunk Magyarországon, miért nem terjedt el ez a hangszer nálunk? Mit kell tudnunk Steven Meadról, a zsűri elnökéről?
K. R.: Magyarországon és német nyelvterületen a baritonkürt lényegében ugyanazt a szerepet tölti be, mint angolszász nyelvterületen az eufónium, bár attól felépítésében és a billentyűket tekintve is eltér. Steven Meadet Jeju szigetén, Dél-Koreában, 2010-ben, az első versenyünkön ismertük meg, ő volt a zsűri elnöke, aztán 2015-ben visszahívott bennünket. Mead azon kevés rézfúvós művészek közé tartozik, akik csak szólóznak. Évente 75 koncertet ad, 75 lemeze van, 500 világpremier fűződik a nevéhez. Mead olyan, mint a trombitások között Maurice André.
Mead szólóhangszeres művész, miben más a kamaramuzsikálás élménye a szólóhangszeres rézfúvós zenéhez képest?
Ifj. B. J.: Gyönyörű a szólista rézfúvós élete is, és különleges kihívásokat, szépségeket rejt a zenekari művészi lét. A kamarazenélés azonban bizonyos szempontból a zenélés legfinomabb, legérzékenyebb területe. Ahogy négy-öt ember egymásra hangolódik, együtt gondolkodik, az egészen rendkívüli élmény. A zenekari játékhoz hasonlóan tudni kell alkalmazkodni egymáshoz, de – elsősorban a két trombitás számára – ez szólista szerep is egyszerre. Persze a mélyrezesek is komoly szólószerephez jutnak, tubán például összehasonlíthatatlanul többhöz, mint zenekarban. Mégsem igazán hasonlítható egyik véglethez sem – a kamarazenélés külön műfaj, amely varázslatos tud lenni a művelőinek és a hallgatóknak egyaránt.
A Budapest Music Centerben május 6-án milyen programot hallhat majd a közönség?
Ifj. B. J.: Több szempontból is értékes és fontos számunkra a Budapest Music Centerben rendezendő koncert, remek a termük, ahol játszani fogunk, fantasztikus az egész hely. Kevés kivételtől eltekintve olyan műveket fogunk játszani, amelyeket más nem játszik, csak mi, ezek számunkra készített átiratok. Ilyen például Benedetto Marcello Bevezetés, Ária és Presto című műve, amelyet a Liszt Ferenc Kamarazenekar vonósainak előadásában biztosan sokan ismernek, de rézfúvós együttes nem játszotta még. Általában barokk, reneszánsz, romantikus művek átiratait játsszák fúvós együttesek, mi ezzel szemben Joseph Haydn Magyar Rondóját választottuk, és Pietro Mascagni Parasztbecsületéből az Intermezzót fogjuk játszani. Utóbbi átiratát Ricsi készítette. A versenyen díjazott csapatok műsorán pedig Enrique Crespo Magyarországon tudomásunk szerint eddig még nem játszott, de ragyogó Suite Americana című művéből hangzanak el részletek, melyet a German Brass házi komponistája, Enrique Crespo írt, a harmadik mű Gershwin, az I Got Rhythm, a záró darab pedig Vittorio Monti Csárdása.
Apropó a verseny díjazottjainak koncertje. A fellépési lehetőség a BMC-ben az egyik díj, amit a legjobbak kapnak. Mi az, amivel még jutalmazzák a győzteseket?
K. R.: Fontosnak tartjuk a rézfúvós kamarazene repertoárjának bővítését, új művekkel, új átiratokkal. Selmeczi György, Fekete Gyula, Könczei Árpád, Dragony Tímea és Ott Rezső is komponált már számukra, emellett rengeteg átiratot készíttettünk Ott Rezsővel. A BMC-koncert jelentős részében ezek a számukra írt átiratok lesznek majd hallhatóak. Szándékunk, hogy a repertoárt tovább bővítsük, a verseny lehetőséget ad arra, hogy a versenyzők tanárai is találkozzanak, akik szintén sok átiratot készítenek tanítványaik számára. A verseny lehetőséget kínál arra, hogy a tapasztalatokat, átiratokat egymás között megosszák. Ami pedig a konkrét díjakat illeti, a professzionális kategóriában első helyezett egymillió, a második ötszázezer, a harmadik pedig háromszázezer forintos pénzdíjat kap, a többi kategóriában pedig értékes tárgyjutalmak és hangszerboltba szóló vásárlási utalványok kerülnek kiosztásra.
Dióhéj
Az In Medias Brass Quintet tagjai: Kresz Richárd és Nagy Antal Endre – trombita, Benyus János – kürt, Sztán Attila – harsona, Ifj. Bazsinka József – tuba. Az együttes fennállása óta folyamatosan együtt dolgozik. 2011-ben megkapták a Junior Prima Díjat, amely a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalokat jutalmazza, a jók közül is a legjobbaknak ad jelentős ösztönzést. Három kontinens hét országában hét nemzetközi kamarazene-versenyen nyertek öt első, két második és három különdíjat.
rendre meglepik közönségüket, például azzal, hogy kotta nélkül játszanak. Ifj. Bazsinka Józseffel és Kresz Richárddal májusi BMC-koncertjükről és egy számos szempontból különleges, mondhatni hiánypótló rézfúvós kamarazenei fesztiválról beszélgettünk.
Rézfúvós szóló hangszeresek versenyéről még csak hallunk, ilyen volt például tavaly a Hőna Gusztáv nevével jegyzett harsonaverseny, de olyan versenyről nemigen, ahol jelen van többféle rézfúvós hangszer is.
K. R.: A 80-as években Barcson voltak rangos nemzetközi rézfúvós kamarazenei versenyek, aztán lényegében nem volt ilyen, csak szólóhangszeres versenyek. Idén április 21-23. között rendezzük meg először az In Medias Brass Nemzetközi Rézfúvós Fesztivál és Versenyt Szentendrén, amire különböző korcsoportokban versenyzőként 27 csapat, közel 120 résztvevő jelentkezett, a professzionális kategóriában a 9 csapatból 4 külföldi együttessel. A zsűriben olyan neves nemzetközi rézfúvós szólisták is helyet kapnak, mint Steven Mead világhírű eufónium szólista, a manchesteri Royal Northern College of Music professzora – aki megtisztelt bennünket azzal, hogy elvállalta a zsűri elnökségét –, Kazuhiro Nakamura tubaművész, az oszakai egyetem kamarazene-tanára és Hőna Gusztáv harsonaművész, a Zeneakadémia Fúvós tanszékének vezetője. A Budapest Music Centerben tartandó koncertünk szempontjából azért fontos a verseny, mert a hangversenyen fellépési lehetőséget kapnak a versenyen díjazott együttesek is.
Nem sok eufónium szólót hallhatunk Magyarországon, miért nem terjedt el ez a hangszer nálunk? Mit kell tudnunk Steven Meadról, a zsűri elnökéről?
K. R.: Magyarországon és német nyelvterületen a baritonkürt lényegében ugyanazt a szerepet tölti be, mint angolszász nyelvterületen az eufónium, bár attól felépítésében és a billentyűket tekintve is eltér. Steven Meadet Jeju szigetén, Dél-Koreában, 2010-ben, az első versenyünkön ismertük meg, ő volt a zsűri elnöke, aztán 2015-ben visszahívott bennünket. Mead azon kevés rézfúvós művészek közé tartozik, akik csak szólóznak. Évente 75 koncertet ad, 75 lemeze van, 500 világpremier fűződik a nevéhez. Mead olyan, mint a trombitások között Maurice André.
Mead szólóhangszeres művész, miben más a kamaramuzsikálás élménye a szólóhangszeres rézfúvós zenéhez képest?
Ifj. B. J.: Gyönyörű a szólista rézfúvós élete is, és különleges kihívásokat, szépségeket rejt a zenekari művészi lét. A kamarazenélés azonban bizonyos szempontból a zenélés legfinomabb, legérzékenyebb területe. Ahogy négy-öt ember egymásra hangolódik, együtt gondolkodik, az egészen rendkívüli élmény. A zenekari játékhoz hasonlóan tudni kell alkalmazkodni egymáshoz, de – elsősorban a két trombitás számára – ez szólista szerep is egyszerre. Persze a mélyrezesek is komoly szólószerephez jutnak, tubán például összehasonlíthatatlanul többhöz, mint zenekarban. Mégsem igazán hasonlítható egyik véglethez sem – a kamarazenélés külön műfaj, amely varázslatos tud lenni a művelőinek és a hallgatóknak egyaránt.
A Budapest Music Centerben május 6-án milyen programot hallhat majd a közönség?
Ifj. B. J.: Több szempontból is értékes és fontos számunkra a Budapest Music Centerben rendezendő koncert, remek a termük, ahol játszani fogunk, fantasztikus az egész hely. Kevés kivételtől eltekintve olyan műveket fogunk játszani, amelyeket más nem játszik, csak mi, ezek számunkra készített átiratok. Ilyen például Benedetto Marcello Bevezetés, Ária és Presto című műve, amelyet a Liszt Ferenc Kamarazenekar vonósainak előadásában biztosan sokan ismernek, de rézfúvós együttes nem játszotta még. Általában barokk, reneszánsz, romantikus művek átiratait játsszák fúvós együttesek, mi ezzel szemben Joseph Haydn Magyar Rondóját választottuk, és Pietro Mascagni Parasztbecsületéből az Intermezzót fogjuk játszani. Utóbbi átiratát Ricsi készítette. A versenyen díjazott csapatok műsorán pedig Enrique Crespo Magyarországon tudomásunk szerint eddig még nem játszott, de ragyogó Suite Americana című művéből hangzanak el részletek, melyet a German Brass házi komponistája, Enrique Crespo írt, a harmadik mű Gershwin, az I Got Rhythm, a záró darab pedig Vittorio Monti Csárdása.
Apropó a verseny díjazottjainak koncertje. A fellépési lehetőség a BMC-ben az egyik díj, amit a legjobbak kapnak. Mi az, amivel még jutalmazzák a győzteseket?
K. R.: Fontosnak tartjuk a rézfúvós kamarazene repertoárjának bővítését, új művekkel, új átiratokkal. Selmeczi György, Fekete Gyula, Könczei Árpád, Dragony Tímea és Ott Rezső is komponált már számukra, emellett rengeteg átiratot készíttettünk Ott Rezsővel. A BMC-koncert jelentős részében ezek a számukra írt átiratok lesznek majd hallhatóak. Szándékunk, hogy a repertoárt tovább bővítsük, a verseny lehetőséget ad arra, hogy a versenyzők tanárai is találkozzanak, akik szintén sok átiratot készítenek tanítványaik számára. A verseny lehetőséget kínál arra, hogy a tapasztalatokat, átiratokat egymás között megosszák. Ami pedig a konkrét díjakat illeti, a professzionális kategóriában első helyezett egymillió, a második ötszázezer, a harmadik pedig háromszázezer forintos pénzdíjat kap, a többi kategóriában pedig értékes tárgyjutalmak és hangszerboltba szóló vásárlási utalványok kerülnek kiosztásra.
Dióhéj
Az In Medias Brass Quintet tagjai: Kresz Richárd és Nagy Antal Endre – trombita, Benyus János – kürt, Sztán Attila – harsona, Ifj. Bazsinka József – tuba. Az együttes fennállása óta folyamatosan együtt dolgozik. 2011-ben megkapták a Junior Prima Díjat, amely a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalokat jutalmazza, a jók közül is a legjobbaknak ad jelentős ösztönzést. Három kontinens hét országában hét nemzetközi kamarazene-versenyen nyertek öt első, két második és három különdíjat.