2017. június 15. / Jónás Ágnes
„A résztvevőknek elsősorban önmagukat kell ismerniük. Fontos, hogy jobban olvassanak az emberek szívében, mint a kottában – így jutnak közelebb ahhoz, hogy jó karmester váljék belőlük” – vallja Kobayashi Ken-Ichiro, aki különös gesztusaival, váratlan és energikus
mozdulataival a Magyar Televízió által 1974-ben megrendezett első nemzetközi karmesterversenyen lopta be magát Magyarország szívébe, s aki zsűritagja lesz az idén októberben induló, többfordulós Solti György Nemzetközi Karmesterversenynek. A megmérettetésről, a MÁV Szimfonikusokkal való közös munkáról, valamint a „Beethoven-hatásról” a világhírű, hazánkban is máig népszerű dirigenssel beszélgettünk.
Hogyan fogalmazná meg a Filharmónia Magyarország rendezésében 2017 októberétől decemberéig tartó Solti György Nemzetközi Karmesterverseny célját, és mit profitálhatnak ebből a fiatal résztvevők?
K. K.-I.: A verseny célja számomra, hogy a különböző korosztályokhoz közel hozzuk, és széles körben népszerűsítsük a klasszikus zenét. A karmesterség titokzatos dolog, ami talán mindig is érdekelte az embereket, még azokat is, akik nem járnak koncertekre. Ebből a mesterségből most megtanulhat, a misztikumból pedig megérezhet valamit a közönség. Kétségkívül rengeteg gyakorlás vár a résztvevőkre, hiszen az előadandó darabok repertoárja meglehetősen színes: hangversenynyitányok, versenyművek, operarészletek, klasszikus szimfóniák részletei és nagyzenekari szimfonikus költemények szerepelnek a műsoron. Pályafutásom szempontjából hatalmas fordulópontot jelentett nekem az 1974-es budapesti megmérettetés, amelynek köszönhetően számos európai meghívást kaptam, neves zenekarokat irányítottam Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Hollandiában. Bízom abban, hogy a 2017-es karmesterversenynek köszönhetően a jelen generáció számára is kinyílik majd a világ.
Bogányi Tibor, Kesselyák Gergely, Alpaslan Ertüngealp és Eötvös Péter mellett ön is helyet foglal a zsűriben.
K. K.-I.: A verseny során alakítom majd ki az értékelési szempontjaimat, hiszen egy ilyen többfordulós megmérettetés számtalan váratlan pillanatot hozhat. Elsősorban arra leszek kíváncsi, hogy a versenyzők hogyan „kommunikálnak” a zenekarral. A résztvevőknek elsősorban önmagukat kell ismerniük. Fontos, hogy jobban olvassanak az emberek szívében, mint a kottában – így jutnak közelebb ahhoz, hogy jó karmester váljék belőlük.
A MÁV Szimfonikus Zenekarral a Vigadóban és a Művészetek Palotájában május 11-én és 12-én, a kecskeméti Hírös Agórában a Filharmónia Magyarország Kodály-bérletének keretében pedig május 16-án lépett fel a Beethoven-esttel. Több mint negyven év szakmában eltöltött év után is kihívás Beethovent dirigálni?
K. K.-I.: Hogyne! Kilencévesen hallottam először Beethoven IX. szimfóniáját, és óriási hatással volt rám. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha a zene istene megszólított volna, és azt kérte volna, hogy legyek a szolgája, kövessem őt a zene világába. Ekkor döntöttem el, hogy karmester és zeneszerző leszek. Tizenegy évesen már komponáltam.
A MÁV Szimfonikusok tulajdonképpen végigkíséri az életét, nemde?
K. K-I..: Igen, hiszen ez volt az első zenekar, amelyet Japánon kívül vezényeltem a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyén, ráadásul három éve velük ünnepeltem a versenyen elért győzelmem negyvenedik évfordulóját egy nagyszabású koncertsorozattal, s megkaptam tőlük az állandó tiszteletbeli vendégkarmesteri címet is. Noha a tagok folyamatosan változnak, a zenekar mindig ugyanolyan nyitottan és jó szívvel fogad, mint negyvenhárom évvel ezelőtt. Minden alkalommal remekül tudunk együtt dolgozni, teljes az összhang.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy zenekart dirigálni nem is olyan nehéz feladat. Tegyünk rendet a fejekben és árulja el, hogy mi az, amitől a karmesterség igenis nagy kihívás lehet?
K. K.-I.: Dirigens nélkül nem működik a zenekar, mint ahogy zenekar nélkül sincs muzsika. Minden karmester a saját elképzeléseit és interpretációit igyekszik megvalósítani – én Beethoven lelkét szeretem lehozni a földre, s szerethetővé tenni a zenekarok számára. Úgy érzem, ez a misszióm. Egy közepes zenei felkészültséggel talán bárki el tud vezényelni egy zenekart, csak az a kérdés, hogy ami ebből születik, az tartalmaz-e valami pluszt is, vagy csupán hangok egymásutánját hallhatja a közönség.
Ön ismert és népszerű hazánkban, sokan vannak, akik sose felejtik el a televízióban látott, mosolygós, energikus, dinamikus vezénylési technikával megáldott japán karmestert. Mit jelent ezzel a tudattal élni és alkotni?
K. K.-I.: Hirtelen jött az életembe a siker, de nagyon hálás vagyok, hogy több mint négy évtized után sem felejtettek el. Magyarországnak és a magyar közönségnek rengeteget köszönhetek. Idővel hozzászoktam, hogy lépten-nyomon felismernek az utcán, még vidéki városokban is szeretettel jönnek oda hozzám.
A Solti György Nemzetközi Karmesterverseny eseménysoráról a www.filharmonia.hu
oldalán többet is megtudhatnak.
mozdulataival a Magyar Televízió által 1974-ben megrendezett első nemzetközi karmesterversenyen lopta be magát Magyarország szívébe, s aki zsűritagja lesz az idén októberben induló, többfordulós Solti György Nemzetközi Karmesterversenynek. A megmérettetésről, a MÁV Szimfonikusokkal való közös munkáról, valamint a „Beethoven-hatásról” a világhírű, hazánkban is máig népszerű dirigenssel beszélgettünk.
Hogyan fogalmazná meg a Filharmónia Magyarország rendezésében 2017 októberétől decemberéig tartó Solti György Nemzetközi Karmesterverseny célját, és mit profitálhatnak ebből a fiatal résztvevők?
K. K.-I.: A verseny célja számomra, hogy a különböző korosztályokhoz közel hozzuk, és széles körben népszerűsítsük a klasszikus zenét. A karmesterség titokzatos dolog, ami talán mindig is érdekelte az embereket, még azokat is, akik nem járnak koncertekre. Ebből a mesterségből most megtanulhat, a misztikumból pedig megérezhet valamit a közönség. Kétségkívül rengeteg gyakorlás vár a résztvevőkre, hiszen az előadandó darabok repertoárja meglehetősen színes: hangversenynyitányok, versenyművek, operarészletek, klasszikus szimfóniák részletei és nagyzenekari szimfonikus költemények szerepelnek a műsoron. Pályafutásom szempontjából hatalmas fordulópontot jelentett nekem az 1974-es budapesti megmérettetés, amelynek köszönhetően számos európai meghívást kaptam, neves zenekarokat irányítottam Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Hollandiában. Bízom abban, hogy a 2017-es karmesterversenynek köszönhetően a jelen generáció számára is kinyílik majd a világ.
Bogányi Tibor, Kesselyák Gergely, Alpaslan Ertüngealp és Eötvös Péter mellett ön is helyet foglal a zsűriben.
K. K.-I.: A verseny során alakítom majd ki az értékelési szempontjaimat, hiszen egy ilyen többfordulós megmérettetés számtalan váratlan pillanatot hozhat. Elsősorban arra leszek kíváncsi, hogy a versenyzők hogyan „kommunikálnak” a zenekarral. A résztvevőknek elsősorban önmagukat kell ismerniük. Fontos, hogy jobban olvassanak az emberek szívében, mint a kottában – így jutnak közelebb ahhoz, hogy jó karmester váljék belőlük.
A MÁV Szimfonikus Zenekarral a Vigadóban és a Művészetek Palotájában május 11-én és 12-én, a kecskeméti Hírös Agórában a Filharmónia Magyarország Kodály-bérletének keretében pedig május 16-án lépett fel a Beethoven-esttel. Több mint negyven év szakmában eltöltött év után is kihívás Beethovent dirigálni?
K. K.-I.: Hogyne! Kilencévesen hallottam először Beethoven IX. szimfóniáját, és óriási hatással volt rám. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha a zene istene megszólított volna, és azt kérte volna, hogy legyek a szolgája, kövessem őt a zene világába. Ekkor döntöttem el, hogy karmester és zeneszerző leszek. Tizenegy évesen már komponáltam.
A MÁV Szimfonikusok tulajdonképpen végigkíséri az életét, nemde?
K. K-I..: Igen, hiszen ez volt az első zenekar, amelyet Japánon kívül vezényeltem a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyén, ráadásul három éve velük ünnepeltem a versenyen elért győzelmem negyvenedik évfordulóját egy nagyszabású koncertsorozattal, s megkaptam tőlük az állandó tiszteletbeli vendégkarmesteri címet is. Noha a tagok folyamatosan változnak, a zenekar mindig ugyanolyan nyitottan és jó szívvel fogad, mint negyvenhárom évvel ezelőtt. Minden alkalommal remekül tudunk együtt dolgozni, teljes az összhang.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy zenekart dirigálni nem is olyan nehéz feladat. Tegyünk rendet a fejekben és árulja el, hogy mi az, amitől a karmesterség igenis nagy kihívás lehet?
K. K.-I.: Dirigens nélkül nem működik a zenekar, mint ahogy zenekar nélkül sincs muzsika. Minden karmester a saját elképzeléseit és interpretációit igyekszik megvalósítani – én Beethoven lelkét szeretem lehozni a földre, s szerethetővé tenni a zenekarok számára. Úgy érzem, ez a misszióm. Egy közepes zenei felkészültséggel talán bárki el tud vezényelni egy zenekart, csak az a kérdés, hogy ami ebből születik, az tartalmaz-e valami pluszt is, vagy csupán hangok egymásutánját hallhatja a közönség.
Ön ismert és népszerű hazánkban, sokan vannak, akik sose felejtik el a televízióban látott, mosolygós, energikus, dinamikus vezénylési technikával megáldott japán karmestert. Mit jelent ezzel a tudattal élni és alkotni?
K. K.-I.: Hirtelen jött az életembe a siker, de nagyon hálás vagyok, hogy több mint négy évtized után sem felejtettek el. Magyarországnak és a magyar közönségnek rengeteget köszönhetek. Idővel hozzászoktam, hogy lépten-nyomon felismernek az utcán, még vidéki városokban is szeretettel jönnek oda hozzám.
A Solti György Nemzetközi Karmesterverseny eseménysoráról a www.filharmonia.hu
oldalán többet is megtudhatnak.