A zene hatalma, avagy híd a nemzetek között 2017. november 24. / Jónás Ágnes Amikor a Budapesti Fesztiválzenekart (BFZ) hallgatjuk, felemelő zenei élményben van részünk. A több mint harminc éve Fischer Iván karmester által alapított, a világ tíz legjobb klasszikus zenekarai között jegyzett formációt folyamatos kísérletező kedv és kreativitás jellemzi, tagjai a legmagasabb szakmai színvonalon dolgoznak. Hogy milyen újdonságokat tartogat a BFZ 2017/2018-as évada, hogyan képes a zene változást hozni az emberek hétköznapjaiba s indulatoktól túlfűtött világunkba, arról a zenekar zeneigazgató dirigensével beszélgettünk, aki kitért a közelgő rendhagyó karácsonyi koncertre, valamint a Bartók, Brahms és Bach műveivel fémjelzett decemberi, Müpában tartandó hangversenyekre is. A világ tíz legjobb klasszikus zenekara között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar több mint harminc éve sikeresen működik. Mi a titkuk? F. I.: Nehéz erre egy-két mondatban válaszolni. Sok tehetséges ember jött össze, és sikerül harminc éve fenntartani egy pozitív, lelkes, szorgalmas mentalitást. Vidám, kreatív, újító a szellemiség, és nem engedünk semmiféle széthúzást, egymás akadályozását. Mindenki fontosnak és természetesnek tartja, hogy igényesek legyünk és ne menjünk bele kompromisszumokba. A zenészek imádnak itt dolgozni, nagyon szeretik a zenekart és egymást. A zenekart illetően egyedi ülésrendet dolgozott ki. Elmondaná, miben rejlik ennek az előnye? F. I.: Abban, hogy a fafúvók hallják a mögöttük ülő nagybőgőket. Nem értem, miért ül majdnem minden zenekar úgy, hogy a fafúvók nyakába trombitálnak a rézfúvósok. A két hegedű pedig szabadabban, levegősebben szól mindkét oldalról. Ha egy tömbben ülnek, vastag lesz ugyan a hegedűhang, de rugalmatlanabb. Decemberben három alkalommal – december 2-án, 3-án és 4-én – vezényel a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A koncerten Bartók, Brahms és Bach művei csendülnek fel. Mit jelent az ön számára általánosságban Bach és Brahms zenéje? F. I.: Bach minden zeneszerző példaképe, mindenki fölött álló, egyedi érték. Brahms is kimagasló zseni, nála az emberi érték különleges, mert van valami végtelen melegség, jóság a zenéjében. Hogyan rokonítható a húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára komponált Bartók-mű Bach barokk korban született Brandenburgi versenyével? F. I.: Bartók sokat tanult Bachtól, különösen ezekből a hangszeres darabokból, ahol a párbeszédszerű többszólamúság a zene motorja. Meg kell érni bizonyos zeneszerzőkhöz, darabokhoz – hallom gyakran ezt muzsikusoktól. Ön ezt hogy látja? F. I.: Igen, az ember korábban gyakran mellényúl, később kevesebbet hibázik. De hát így van ez az élet minden területén, az előadóművészetben is. A zenekar rendre kreatív ötletekkel, meglepetésekkel ajándékozza meg hűséges hallgatóit, december 26-án például rendhagyó karácsonyi koncerttel készülnek a Budapest Kongresszusi Központban. F. I.: Attól, hogy nincs műsor, meglepetéskoncert lesz, a közönség tagjai maguk választhatják ki, milyen darabok hangozzanak el az ünnepi hangversenyen, maguk állíthatják össze az este programját. Karácsonykor különösen szeretik az emberek a meglepetéseket, a szépen becsomagolt ajándékokat, amiről nem tudják, mi van benne. Ilyen ez a koncert is. Nemrég egy interjúban elárulta: nem kíván egész életében vezényelni. Nos, akkor hogyan képzeli el azokat az éveket, amelyeknek fókuszában már nem a dirigálás áll? F. I.: Valamennyit azért biztosan fogok dirigálni, csak a fókusz tolódik el kicsit a zeneszerzés felé. Mára közhellyé vált a mondat, miszerint a zene, illetve a zene által indukált közös élmény és katarzis képes lebontani az emberek közé emelt falakat. Manapság minden hónapra jut egy merénylet, egy robbantás… Hisz abban, hogy a zene híd lehet az egymással ellenségeskedő nemzetek, különböző meggyőződéssel, hitrendszerrel vagy vallással élők között? F. I.: Igen. Minden művészet közül a zenének van egyedül ilyen hatalma, mert nem ügyekről, ismert témákról, hanem közvetlenül érzésekről szól, és ezek minden emberre hatnak. Nagyon sokat el lehet érni zenével, éppen ezért dolgozunk. |