Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„A harmonikus belső tereket kedvelem”
2021-06. szám / Nagy Klaudia

Díszlettervezőnek, grafikusnak készült, hivatását mégis az építészetben-belsőépítészetben találta meg. 1973-1993-ig a KÖZTI (Középülettervező Intézet) stúdióvezetője, 1995-ben a Szenes Design Stúdió Bt. alapítója, amely mind a mai napig eredményesen működik. Lakóházak, magánházak, üzletházak, kórházak, rendelők, színházak, mozik, múzeumok, bankok, irodaházak, szállodák,
éttermek enteriőrjét tervezte és tervezi, emellett folyamatosan végez rekonstrukciós tervezői munkákat is. Számos díjban, elismerésben részesült. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezésében 75. születésnapja alkalmából nagy ívű pályafutását összefoglaló tárlat nyílik, amely július 2-tól augusztus 19-ig tekinthető meg a Pesti Vigadóban. Szenes István Ybl Miklós-díjas, Érdemes Művésszel, belsőépítésszel, az MMA rendes tagjával a készülő kiállításról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Hogyan lehet egy ekkora életművet besűríteni egyetlen tárlatba?
Sz. I.: Több száz képi anyag áll rendelkezésre, és mérlegelni kellett, hogyan lehet a nagyközönség számára legjobban megmutatni. A munkákról 65 cm széles és 180 cm magas fotómontázsokat készí­tet­tünk. A Vigadó földszintjén négy pillér tartja a termet, és a pillérek köré négy-öt méter átmérőjű kört raktunk, mert vonzódom a lágy, kerekded vonalakhoz. A 250 centiméter magas köröket fekete lepellel bevonjuk, és ezekre a fekete leplekre akasztjuk fel a fotómontázsokat, amelyek egy-egy munkát fognak bemutatni évszám szerint egymás mellé rendezve és tematikailag szétválasztva. Lent a pincében pedig egy-egy témáról készült tablókat fogunk kiállítani, amelyek kiegészítik a többi anyagot. Ungvári Csilla kolléganőm rengeteget segít az összeál­lí­tásban, nagyon nehéz a válogatás, mert egy ilyen körbe 15-17 darab kis plakátnál több nem fér el.

A gyerekkori szárnypróbálgatásait is láthatjuk majd?
Sz. I.: A Vigadó négy pillére köré fonódik ez a négy kör, és középen ezekből a gyerekkori rajzocskákból, grafikákból lesz egy kis bemutató abból az időből, amikor még képzőművésznek készültem. 5-6 éves koromban, nem tudom, miért, nagyon vonzottak a huszárok, mint minden kisfiút. Megrajzoltam egy csatajelenetet, ezzel indult a művészi pályafutásom. Később nagyon érdekeltek a színházak, sokat jártam az Operába, egy ismerősünk szerette az operát, és engem is sokszor elvitt magával kiskoromban. Elkezdtem rajzolgatni különböző színházi díszleteket, már ekkor megmutatkozott a színházhoz, az előa­dó­mű­vészethez való vonzalmam. Sajnos ezekből a rajzokból semmi nem maradt, mert skarlátos lettem, azt mondták, mindent el kell égetni, mert fertőző. Veszendőbe ment az egész gyerekkori rajzállományom.

Díszlettervezőnek, képzőművésznek készült. Hogyan lett ennek ellenére mégis belsőépítész?
Sz. I.: Amikor elvégeztem a gimnáziumot, jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, de pont akkor eltörölték a díszlettervezői szakot, és egy kis kitérővel átnyergeltem az Iparművészeti Főiskolára. Elvégeztem a belsőépítész szakot, és vissza akartam menni a MAFILM-be, ahová gimnazistaként szegődtem el gyakornoknak, majd négy évig dolgoztam díszlettervezőként. Főiskolai tanszékvezető tanárom, a legendás Németh István belsőépítész megkérdezte, nincs-e kedvem a KÖZTI-be menni, megrajzolni a készülő Hilton terveit. Elsőre nemet akartam mondani, mert a Filmgyárban már megvolt a státuszom, de a szüleim is jelen voltak, és meghallották. Két-három nap lelkizés után rábeszéltek, hogy nézzem meg, van-e helyem a KÖZTI-ben. Bementem a céghez, ahol Bedécs Sándor belsőépítész főmérnök fogadott, aki egy 45 év körüli fiatalember volt, nagyon klassz, vagány pali. Leültünk beszélgetni, és azt mondta, ne menjek a Hilton stábhoz, hanem nézzem meg a műtermét. Szimpatikus volt, elvitt a műtermébe, ahol csupa helyes lány és fiú dolgozott, azt gondoltam, ez egy jel, amire oda kell figyelni, ezért ott maradtam. Februárban kerültem oda, tavasszal pedig megkaptam az első önálló munkámat, amit ősszel már el is kezdtek építeni.
hirdetés

Ars poeticája szerint harmonikus belső terek megalkotására törekszik. Mitől lesz egy tér kényelmes az emberek számára?
Sz. I.: Tényleg a harmonikus belső tereket kedvelem, mert szerintem abban érzik jól magukat az emberek. Ezt akarom elérni szelíd, jó érzéseket keltő tér- és anyaghasználattal, mert nem mindegy, milyen bútorokat használok, milyenek a színek, a világítás, milyen a hőmérséklet. Ezek egymással mind erősen összefüggnek.

Milyen feladatok várják a közeljövőben?
Sz. I.: Szentes színházát újítjuk fel, amely egy 1900-as években épült Komor Marcell–Jakab Dezső-ház. Az élet furcsa játéka, hogy ez a második épület, amit ettől az alkotópárostól rekonstruálok. A budapesti Palace Hotel szintén az ő munkájuk, Szendrő Péter építész barátommal együtt újítottuk fel, amellyel szép eredményeket és sikereket értünk el. A szentesi épületegyüttes eredetileg nem színháznak épült, hanem akkoriban divatos közösségi háznak, ami síkpadlójú, de vannak benne páholyok, hátsó karzat, rendes színpad és elegendő hely, hogy 400 ember le tudjon ülni. Szabó János építésszel most helyreállítottuk, mert a 70-es években szétverték az eredetit és építettek egy modern színházat. Már a befejezés előtt állunk, a békéscsabai színház fog beköltözni, ősszel lesz a megnyitó. Vár még rám egy szálloda Visegrádon, Gyulán az Erkel Hotel felújításában veszünk részt, és dolgozunk a Nagycirkuszon is, de ezek olyan munkák, amiket nem akarok jegyezni név szerint, hanem azt szeretném, hogy a Szenes Design Stúdió vigye tovább. Az egész csapatom remek, 7-8 ember dolgozik a stúdióban, egyik tehetségesebb, mint a másik. Büszkén mondhatom, hogy köztük van a lányom is, aki remélhetőleg tovább viszi az örökséget.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor