Egy ártalmatlannak látszó autósműsort néztem az interneten, az angol műsorvezető épp arról beszélt, hogy a francia autók külön kategóriát képviselnek, és ennek megvan a maga történelmi oka. Franciaországban a gépkocsi nem státuszszimbólum, nem szeretik a nagy autókat, aki gazdag, az is inkább közepes és közepesen lehasznált kocsival jár, mert az új, fekete autócsoda nagyon is burzsoá.
Lehet, hogy igaz. De az ember óhatatlanul arra gondol, hogy ha nem lehet a kocsival sem villogni, akkor mit tehet egy gazdag és befolyásos francia, hogy fölhívja magára a világ figyelmét? A gazdagoknak még van egy remek lehetőségük: művészetbe fektetnek. Ennek látszik is a nyoma, a táskagyár, a Louis Vuitton csodálatos képzőművészeti palotát épített, a legnagyszerűbb kortárs művészeti kiállításokat szervezik oda, állnak sorban az emberek, hogy beléphessenek. Egy másik francia milliárdos, François Pinault megvette a Börze épületét, és műcsarnokká alakította át. Pinault-ék persze családilag milliárdosok, így aztán megvették hozzá Velencében a Palazzo Grassit és a Vámházat is, hogy megfelelő épületeket biztosítsanak a műtárgyaiknak.
Ilyenkor szokás mondani, hogy Magyarországon ennyi pénz nincs is, meg nem alakult ki a művészet támogatásának ez a rendszere, ha voltak is megfejhető gazdagjaink, mint Hatvany vagy Baumgarten Ferenc Ferdinánd, az az idő elmúlt. Illetve még nem jött el. De hát nemcsak pénzből lehet nagyvonalúnak lenni, de politikai hatalomból is. Erre is vannak szép francia példák, az államelnökök divatot csináltak abból, hogy különböző művészeti intézményeket alapítsanak, amelyek aztán a nevüket vagy az emléküket hordozzák. Pompidou Központ, a Musée d’Orsay, amely előtt a rakpart Valéry Giscard d’Estaing nevét viseli, a Branly Múzeum, amely Chirac elnök gyűjteményét is őrzi. François Mitterrand külön világ, miatta vannak piramisok a Louvre előtt, és a Nemzeti Könyvtár hatalmas épülete is neki köszönhető. Az a legszebb az egészben, hogy, ha jól számolom, valójában a dicső alapítóknak egy fillért sem kellett fizetniük az emlékművekért, ők csak részt vettek az alapkő letételén, és gondoskodtak arról, hogy a közpénzeket úgy osszák be, hogy ezek az épületek létrejöhessenek.
Itt azért már megakad az ember. Ha ez ennyire egyszerű és költségtakarékos, vajon miért nem jött divatba Magyarországon is? Miért nem építenek újabb és újabb művészeti palotákat, csak hogy jelezzék: fontos a kis- és közepes ember, mindent érte és miatta teszünk? Bennünk volna a hiba, kis- és közepes emberekben, akik nem jelezzük a nagyoknak, hogy minket ez érdekelne? Tessék megépíteni az új múzeumokat a Ligetben, új és még újabb Nemzeti Színházakat akarunk, hogy okosan és hasznosan töltsük el az időnket a földön. Nyilván nagyot lehet bukni is, nincs hervasztóbb, mint egy üres múzeum, kongó színház, de a párizsi épületek előtt egyelőre sorban kell állni, ha be akar jutni az ember. Hátha. |
vissza
vissza a lap tetejére
