Ha jól emlékszem, Kenneth Clark idézi Leonardo könyvében az egyik bal kézzel, tükörírással készült följegyzést, hogy az ember mindig vár valamit. Az új évet, a tavaszt, a napsütést, a nyárt, és nem sejti, hogy közben csak a saját megsemmisülését sürgeti. Amikor ezt először olvastam, éppen semmit nem vártam jobban, mint hogy teljenek a napok, menjen az idő, múljon el az év.