RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. szeptember 16., csütörtök
Edit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Zimányi Zsófia: Meg kell hallani a másikat
2020-11. szám / Nagy Klaudia

A Rózsavölgyi Szalon 2012-ben egy komplex közösségi helynek indult, meghitt hangulatú, szín­vo­na­las kamaraprodukcióival a színházi élet szerves részévé vált. Mostanra a repertoár nagy része kortárs szerzők műveiből áll, a 2020/2021-es évadban mind a 7 premier magyarországi bemutató,
egy pedig ősbemutató. Nincs saját társulata, de számos visszatérő alkotóval büszkélkedhet, és fo­lya­matosan mutatkoznak be új tehetségek, fiatal művészek is. A Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetőjét, Zimányi Zsófiát arról kérdeztük, miben változott a Szalon, és milyen különlegességgel készülnek idén.

A koronavírusjárvány komoly kihívás elé állítja a színházakat. Hogyan lehet évadot tervezni ebben a labilis, bizonytalan helyzetben?
Z. Zs.: Nagyon nehezen. A tavaszi, első járványhullám miatt három bemutatónk elmaradt, átcsúsztak erre az évadra. Hiába állt már készen – például – az Intim vallomások előadása 2020 márciusára, csaknem egy évet tolódik a premier, mert voltaképpen az elejéről kellett elindítani a színészek egyeztetését, és a kihagyás miatt nyilván szinte újra kell próbálni a darabot. Minden tiszteletem a színházi titkároké, akik próbálnak a bizonytalanság fölött egyezségre jutni a színészekről, ki hol játszik és próbál, milyen időbeosztásban, hogy aztán hozzánk is jöjjön fellépni. Azt gondolom, ebben a rendkívül nehéz időszakban az együttműködésekbe lehet kapaszkodni, abba, hogy kölcsönösen segítsük egymást. A nézők is bizonytalanok, tel­je­sen érthetően. Mi az elsők között vezettük be a közönség számára az egészségvédelmi protokollt, a hőmérsékletmérést, a kötelező arcmaszkhasználatot végig az előadás alatt. A fertőtlenítés pedig alap – megjegyzem, ez korábban is így volt nálunk. A kultúra része a higiénés szemlélet is, erre mindig gondot fordítottunk, most fokozottan. Ennek ellenére a nézők óvatosak, leggyakrabban csak az utolsó pillanatban döntik el, hogy színházba mennek aznap vagy másnap. Nem mellesleg: a Rózsavölgyi Szalonban 150 em­ber is elférne, de a kávéházi asztalok miatt 75 néző ülhet be – így kellő távolságra vannak egymástól.

Nyolc év alatt meghatározó változás történt a műsorpolitikában. Számos darab található a repertoáron, amely az eltérő nézeteket képviselő emberek közötti párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet, mint például A két pápa, a Diplomácia vagy Az utolsó óra. Fontos színházi szerepvállalás ilyen műveket a középpontba állítani?
Z. Zs.: Ez nagyon jó észrevétel, és tényleg erre törekszünk. Szerintem a demokrácia lényege a párbeszéd is, és örülök, ha olyan, művészileg is érdekes és értékes darabokat találok, amelyek ezt fejezik ki. Minden párbeszédhez, egyáltalán beszélgetéshez az a morális és normális emberi feltétel kell, hogy a beszélgetők egyenrangúnak tartsák egymást. Még akkor is, ha adott esetben másként látják a világot. Én hiszek abban: a színháznak a mai világban az is feladata, hogy újra nyitottá tegye az embereket egymásra, a közös gondolkodásra, az együttérzésre. Egyébként a Salamon király szorong című előadásunk is – Hernádi Judittal, Jordán Tamással, Mohai Tamással, Sipos Verával – arról szól, hogyan lehet megbocsátani a másiknak.
hirdetés

Székely Csaba és Zalán Tibor is a Szalon felkérésére írt darabot. Célkitűzés, hogy új magyar kortárs drá­mák kerüljenek bemutatásra?
Z. Zs.: Igen, és mi mutattuk be Tóth Krisztina költő, író első, felnőtteknek szóló darabját, amelyet ugyan­csak a felkérésünkre írt. Számos adaptációt is készítünk magyar művekből – például máig sikerrel játsszuk Szabó Magda Az őz című kultikus regényének színpadi változatát. Minden magyarországi színháznak kötelessége a kortárs magyar irodalom megjelenítése, mi a jövőben is ezt szándékozzuk tenni. Zalán Tibor eredetileg a rendszerváltásról szeretett volna darabot írni, mert erről eddig nem nagyon készült magyar színházi feldolgozás. De aztán arra jött rá: attól, hogy rendszert váltottunk, nem váltottuk meg az emberekben a traumákat, a terheket, nem vettük le a vállukról azokat a puttonyokat, amelyekben a sor­su­kat hordozzák. Erről szól az El kell mondanom című darabja, amelynek novemberben tartottuk a be­mu­tatóját.

December közepén a hagyományokhoz híven új premierrel készülnek. Milyen előadásra számíthatnak a né­zők, kik a szereplők?
Z. Zs.: Keresztül-kasul a címe, új amerikai darab. Játékos a magyar címadás. Kétszereplős a mű, egy katolikus nő és egy zsidó férfi véletlenszerű találkozása egy helyközi vonaton. Mindketten házasok. Mind­ket­ten magányosak. És mindketten a New York Times szombati mellékletének keresztrejtvényét próbálják megfejteni a közös utazások alatt. Szóról szóra, keresztül-kasul haladnak a rejtvényben, közben egyre több mindent ismernek meg a másikból, s ha a keresztrejtvény metafora, akkor mindketten igyekeznek megoldó kulcsot találni a másik életéhez, és kitölteni az üres lelki rubrikákat. Mire az út végére érnek, felborulnak a szabályok, és megszűnnek az előítéletek. Ez a darab is illeszkedik a színházi missziónkba: meg kell hallani a másikat. Pokorny Lia játssza a nőt – már visszatérő művészünk –, Király Dániel alakítja a férfit, ő először szerepel nálunk. Dicső Dániel a rendező, akire büszkén mondhatom: a mi felfedezettünk.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor