RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. szeptember 16., csütörtök
Edit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Egy útját kereső antihős
2021-08. szám / Pavlovics Ágota

Olimpikon szeretett volna lenni judóban, később érdeklődése a színművészet felé vitte, 2012-ben végzett a Kaposvári Egyetem színész szakán. A székesfehérvári Vörösmarty Színház kiváló tár­sula­tához szerződött, nagyon fiatalon Edwin, Cléante, Mozart volt, és a közönség is megszerette.
A Junior Prima-díjas művész nyolc év után mégis úgy érezte, új inspirációkra van szüksége, így rövid szombathelyi kitérő után a 2021/22-es évadtól a József Attila Színház tagjaként folytatja pályáját. Négy bemutatója lesz, az első, a Szibériai csárdás mindjárt október 9-én. Lábodi Ádámmal, a tunyaságot messzi­re elkerülő, minden porcikájával a hivatásának élő színésszel beszélgettünk.

Milyen út vezetett a judótól a színházig, és mi mindent adott ez a sport a színházi pályájához?
L. Á.: Tizenkét évig judóztam, az volt a célom, hogy olimpikon legyek, aztán jöttek a sérülések, és beláttam, nem leszek az. A másik dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet, a film volt, rengeteg filmet néztem, és egyre jobban érdekeltek a történetek is. Amit a judótól színészként kaptam, az a csapatmunka. A judo egyéni sport, de a Margitszigeten a társaimmal mindennap együtt küzdöttünk, együtt éltük meg a ku­dar­co­kat és a sikereket. Ezt a tulajdonságomat a tanáraim is kiemelték. Szerintem fontos egészen fiatalon megtanulni, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

Hogy döntött Fehérvár mellett?
L. Á.: Az egyetemen tanárom volt Balikó Tamás, aki harmadéves koromban Pécsre hívott, ahol az Oscar című darab címszerepét kellett átvennem. Ugyanebben az évben a Vígszínházban Eszenyi Enikő rendezte a Rómeó és Júliát, Rómeó szolgája voltam. Majd a következő évben az osztályfőnököm, Mohácsi János gyakorlatra hívott a Vörösmarty Színházba, a Csárdáskirálynő főszerepére. Edwint játszhattam, és a szerepemért megkaptam a Színikritikusok díját mint a legígéretesebb pályakezdő, Mohácsi rendezése pedig a legjobb zenés/szórakoztató előadás lett. A szerep jó lehetőség volt a társulat megismerésére. Nagyon jó döntés volt, kiemelkedő szerepeket kaptam, amiket Pesten pályakezdőként biztosan nem kaptam volna meg. Nem tudok elég hálás lenni a Vörösmarty Színháznak, amiért olyan színészt nevelt belőlem a pályám elején, amilyen most vagyok. A közönség elismerését és szeretetét mutató Aranyalma-díjat pedig a legfontosabbnak tartom, amit eddig kaptam.

Mégis hiányozhatott valami, mert közben Szombathelyen is elkezdett dolgozni.
L. Á.: Hét éve voltam már a Vörösmarty Színháznál, hiányzott Mohácsival a munka, aki hívott Szom­bat­hely­re, A revizor főszerepére. Szerintem az új kihívások, egy félig-meddig ismeretlen társulat, mindez nagyon kell egy ereje teljében lévő színésznek, hogy ne tunyuljon el. A következő évadban eljátszottam a Liliomfi címszerepét, majd amikor Jordán Tamás hívott, átszerződtem. Az igazgatóváltást követően az új igazgató, Szabó Tibor levélben közölte, hogy nem kíván foglalkoztatni. Nem könnyű manapság társulati tagnak lenni, szerencsémre Hargitai Iván felhívott, az ő személye és mindaz, amit elmondott a József Attila Színházról, egyértelművé tette, hogy nincs min gondolkoznom. Nagy örömmel vagyok itt, és kezdek újra mindent. Örülök, hogy Iván a művészeti vezető, Nemcsák Károly igazgató és a társulat tagjai nagyon kedvesen fogadtak, és a négy darab, amiben játszani fogok, mind izgalmas feladatnak ígérkezik.

Első bemutatójának olvasópróbája után beszélgetünk, milyen benyomásokat szerzett?
L. Á.: A Szibériai csárdást Tasnádi István írta, és egy Csárdáskirálynő-parafrázis. Az 1. világháború idején járunk, Müller Áron karmestert játszom, akinek a szerelme Mizzi Günther primadonna. Mivel egy orosz tiszt is szerelmes Mizzibe, a karmester hamarosan Szibériában találja magát, ahol a magyar hadifoglyok szabadulásának egyetlen útja, ha előadják a Csárdáskirálynőt. Hargitai Iván rendezi, akivel azért is szeretek dolgozni, mert mindig emel a téten, rak egy csavart a munkáiba. Például A fösvényt is úgy állította színpadra, hogy a címszereplő egyáltalán nem az a csoszogó öregember volt, akit megszoktunk, hanem egy jó egzisztenciális körülmények között élő, ötvenes férfi, aki egyedül neveli fel a gyerekeit. A Szibériai csárdásnak nem célja a világháború borzalmait bemutatni, sok komikus elemet tartalmaz, mégsem elhanyagolható körülmény, hogy mindez egy orosz hadifogolytáborban játszódik. Ha minimálisan sikerül ezt érzékeltetnünk, akkor sokrétű előadást tudunk létrehozni.
hirdetés

November 27-én a Száll a kakukk fészkére premierje következik, amelyet Funtek Frigyes rendezésében láthat a közönség, McMurphyt Zöld Csaba, Indiánt Fila Balázs, Ratched nővért pedig Fehér Anna alakítja. Ön melyik ápoltat fogja játszani?
L. Á.: Scanlont, a robbantót. A filmet nagyon szeretem, a Znamenák István rendezte darabot is láttam. Sok fiatal játszik majd benne, ami jó alkalom lesz egymás megismerésére, azt is remélem, hogy a próbák során sok improvizációra lesz lehetőségünk.

Január 29-én Az imposztor című legendás darabban Boguslawski szerepében Benedek Miklós lép szín­pad­ra, ön pedig Rybak lesz.
L. Á.: Az előadást Bagó Bertalan rendezi, amint tudom, elolvasom a darab alapjául szolgáló Spiró-regényt, Az Ikszeket, de most elsősorban az idei feladataimra szeretnék koncentrálni.

Az évadot 2022. március 19-én Egressy Zoltán Portugál című darabjával zárja a színház, ön pedig az egyik főszereplő, Bece lesz.
L. Á.: A Portugált nagyon szerettem, az egyetemen egy rendkívül jó hangulatú trimeszter során játszottuk. Balikó Tamással szerettünk dolgozni, Retek voltam a darabban, eljutottunk Marosvásárhelyre is az egyetemi színjátszók találkozójára, ahol megkaptam életem első díját, a legjobb férfi mellékszereplőnek járó elismerést. A József Attila Színházban Lengyel Ferenc rendezésében láthatja majd a közönség, aki 423-szor lépett fel a darabban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tud majd mondani az előadásról, és teljesen új produkciót fog színpadra állítani. Bece egy útját kereső antihős, aki most igazán közel áll hozzám.

Ön viszont tudja, azt is mondhatjuk, hogy révbe ért?
L. Á.: Jó helyen vagyok. Remélem, most egy kis nyugalom áll be az életemben.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor