RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2022. augusztus 17., szerda
Jácint

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„A meg nem értettség, a szeretetlenség végtelenül magányossá teszi az embereket”
2021-12. szám / Pavlovics Ágota

Apró, finom egybeesés: Anton Pavlovics Csehov Sirálya csúfos bukás és elutasítás után első al­kalommal 1898. december 17-én aratott zajos sikert a moszkvai Művész Színházban, a Vígszínház
pedig 2021. december 17-én tűzi műsorára a darabot. Szép színháztörténeti esemény, hogy Arkagyinát Nagy-Kálózy Eszter játssza, aki 1990-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban Ács János ren­de­zésében Nyina volt, és az alakítása olyan fantasztikusan sikerült, hogy a mai napig minden idők legjobb Nyinájaként emlegetik. A szikrázó szépségű, mindig felejthetetlen színházi élményt nyújtó Nagy-Kálózy Eszterrel a próbafolyamat közepén beszélgettünk.

Nem először találkozik Csehov remekével, pályája elején Nyinát játszotta a legendás kaposvári színházban, milyen emlékeket őriz az előadásról?
N-K. E.: Amikor Kaposváron Nyinát játszottam, már tudtam, hogy el­szer­ződöm a Radnótiba, de Ács János azt mondta, hogy csak velem tudja elképzelni az előadást, és Babarczy László igazgató is be­le­egyezett, hogy visszamenjek erre a szerepre. Bíztak bennem, és én nagyon hálás vagyok érte, hogy akkor, ott, abban az előadásban eljátszhattam Nyinát. Kaposváron, ahogy szokták mondani, a csillagok is úgy álltak, hogy nagyszerű előadás szülessen, és született is. Jánosnak sikerült megragadnia valamit, ami mindenkit megérintett. Kezdő voltam még, inkább nagy filmfőszerepek voltak mögöttem. De már az első próbákon éreztem, hogy a darab behúz ebbe a csehovi világba, és én beleszerettem Csehovba. Szinte felfoghatatlan, ahogy egy-egy karakter kapcsán milyen dimenziókat nyit meg. Fájdalmas és egyben komikus is látni magunkat. Nemrég digitalizáltattuk az összes otthoni felvételünket, és akkor derült ki számomra, hogy a kaposvári előadás negyedik felvonását őriz­ge­tem. Nem is tudtam róla. Biztosan apukám vette fel, és maradt rám ez a kincs. Megnéztem, pedig nem szeretem magamat nézegetni. De ottragadtam.

Kaposváron Molnár Piroska volt Arkagyina, akit most Ön fog játszani, hogy emlékszik az alakítására?
N-K. E.: Állandóan néztem a próbákat. Akkor is éreztem, hogy mennyire bonyolult folyamatok zajlanak a két emberben, most már nemcsak érzem, tudom is, hogy milyen szélsőséges érzelmek feszítik a jele­ne­tet. Két fantasztikus színész játszotta Arkagyinát és Trigorint. Molnár Piroska és Jordán Tamás. A nő a színésznő eszközeivel próbálja visszaszerezni a férfit, aki meghátrál, és megadja magát Arkagyinának. Csodálatosan játszottak.

A darabot a grúz David Doiasvili, az Állami Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház igazgatója rendezi, akivel a Nemzeti Színház Szentivánéji álom című előadásában már találkozott.
N-K. E.: Nemcsak a Szentivánéji álomban dolgoztam Daviddal, hanem Edmond Rostand darabjában, a Cyrano de Bergeracban is, amit szintén a Nemzeti Színházban mutattunk be.

David Doiasvili azt mondta egy interjúban, hogy a próbafolyamat során a színészekkel közösen keresi, mit tudnak elmondani az előadással. Milyen ez a közös gondolkodás a Sirály esetében?
N-K. E.: David sokat beszélget velünk, érdekli, hogyan, miképpen gondolkoznak a színészek. Ennél a darabnál különösen fontosnak tartotta, hiszen mégiscsak a színházról, tágabb értelemben a művészetről is szól. Kíváncsi volt, hogy szerintünk valóban kellenek-e az új formák, ahogy Trepljov mondja, és ma mit jelenthet ez az új forma. Milyen utakat keres ma a színház, amely nyilván leképezi a mostani világot. Amikor elkezdődnek a próbák, már benne egy sor gondolat, vázlat megvan. Az előadás világa is kiraj­zo­lódik. De szereti bevonni a színészeket is ebbe az alkotói folyamatba. Ad egy keretet, amit meg kell töltenünk. Ez olykor kellemes, máskor fájdalmasan nehéz, gyakran olyan szélsőséges utakat járunk be, amilyeneket a hétköznapi életünkben nem, és ami csak a próbafolyamat alatt lehetséges. Nagyon intenzívek a próbák, az egész napomat betöltik, hiszen e körül járnak a gondolataim folyamatosan.
hirdetés

A kaposvári előadás annak idején Makai Imre fordítását használta, a Vígszínház Kozma Andrásét, aki a darab dramaturgja is, milyen a szöveg?
N-K. E.: Mai nyelvre átdolgozott a fordítás, a nevek is egyszerűsítettek, a tegeződések, magázódások, a viszonyok a közeli múltba helyezik a történetet.

Arkagyinát láttuk számos alakításban, a már említett Molnár Piroska mellett a Vígszínházban Ruttkai Éva játszotta, milyennek látja a szerepet?
N-K. E.: Arkagyina önző ember, egész életében csak magával volt elfoglalva, tehetséges, vidéken remekül működő színésznő, vannak hívei, a mindennapokban is jól boldogul. A negyvenes éveiben jár, jól tartja magát, képes hódítani, de magányos nő. Mindaz, amivel küzd mint nő, magányossá teszi. Csehov ko­mé­diá­nak írja a színműveit, David azt is keresi, hogy a sok fájdalomban hogyan tud megjelenni a humor. A szélsőséges helyzetek mulatságossá teszik a jeleneteket.

A Sirály első sikerei óta inspirálja a művészeket, az Önök előadásának lényege hogyan foglalható össze röviden?
N-K. E.: Be vagyunk zárva a saját világunkba, a saját fájdalmainkba, kétségbeesetten keresünk valami kapaszkodót, szeretetet, szerelmet, lehetőséget, de a meg nem értettség, a szeretetlenség végtelenül magányossá teszi az embereket.


Dióhéj
A Vígszínház Sirály című előadásának további szereplői: Nyina – Márkus Luca, Trepljov – ifj. Vidnyánszky Attila, Szorin – Hegedűs D. Géza, Trigorin – Stohl András, Dorn – Kőszegi Ákos, Samrajev – Méhes László, Polina – Majsai-Nyilas Tünde, Mása – Antóci Dorottya, Medvegyenko – Ertl Zsombor.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor