Interjú
Nem mese: vérbeli kihívás – Farquaad szerepéről Fila Balázzsal
2025-06. szám / Boros Norina
Ősszel újra életre kel a mesevilág a József Attila Színház színpadán, ahol a Shrek, a musical című előadásban a közönség találkozhat a jól ismert karakterekkel. A történet egyik legemlékezetesebb alakja, a hataloméhes és nem éppen alacsony egójú Farquaad nagyúr szerepében Fila Balázs lép
 színpadra, aki Fekete Gáborral váltott szereposztásban alakítja a karaktert. Fila Balázs nemcsak a színpadon, hanem a kulisszák mögött is izgalmas gondolatokat oszt meg a szerep kihívásairól, a karakter megformálásáról és arról, hogyan lehet egy ilyen ikonikus figurát új színben bemutatni. Az interjú során bepillantást nyerhetünk abba, miként készül a színész a szerepre, és hogyan látja Farquaad nagyurat a saját szemszögéből.
A Shrek, a musical szereplőválogatással indult. Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy téged választottak Farquaad szerepére?
F. B.: Nem ért teljesen váratlanul. Már a meghallgatáson megkérdezte tőlem Vajk (Szente Vajk, a darab rendezője), hogy én melyik szerepet szeretném eljátszani. Három figurára is énekeltem próbát: Shrekre, a Szamárra és Farquaadra is. Mindhárom karakterben éreztem valami olyasmit, ami színészként különösen izgalmas számomra – mindegyik másféle kihívást jelentett. Shrek esetében az alkatom miatt adná magát a szerep, az ember elsőre azt gondolná, hogy jól passzolna hozzám. A Szamárban az nyűgözött le, hogy pörgős, leállíthatatlan, vicces – vonzott a szerep humora. Farquaad viszont talán a legkomplexebb figura a három közül. Megvan benne a humor, a sértettség, a harciasság, az, hogy mindenkin átgázol, ha kell. Nem szerepel sokat a darabban, mégis nagyon összetett karakter – és épp ez fogott meg benne igazán.
Farquaad szerepe fizikailag is különleges – gondolok itt a testmagasság-trükkökre. Mennyire volt nehéz megszokni ezt a speciális színpadi jelenlétet?
F. B.: Térden állva kell játszani, ami már önmagában is elég szokatlan kihívás. A jelmez külön trükkje, hogy egy műlábat akasztanak a nyakunkba, ami előrefelé húz, miközben egy hatalmas, nehéz palást van rajtunk, ami meg hátrafelé húz. Az egész úgy működik, mint egy furcsa egyensúlygyakorlat. Tulajdonképpen a jelmez „megtartja” a karaktert – és talán Lali (Túri Lajos, a darab koreográfusa) is elégedett lesz végre, mert így legalább nem lesz gond a tartásommal a színpadon. Fizikailag még tartok tőle egy kicsit, mert most érkezünk el a próbafolyamat legintenzívebb szakaszához – a díszlet már áll, és most kezdődik az igazi munka. Érdekes, mert régen leguggolni sem nagyon tudtam. Most viszont, hogy rendszeresen próbálunk, újra le tudok guggolni. A táncosok viszont már most figyelmeztettek: hosszú távon nem is a térdünkkel lesz a gond, hanem a derekunkkal. A súlypont teljesen máshova kerül, és ezt érzem is – időnként rendesen fáj. Szóval nemcsak színészileg, fizikailag is elég komoly kihívás ez a szerep.
Amikor forgatni jártunk a próbaterembe, épp te és Fekete Gábor próbáltatok – nagyon meglepő volt, hogy fel is emeltek. Ez az emelés megmaradt a jelenetben?
F. B.: Igen, és nekem is legalább annyira meglepő volt! Először csak Gáborral próbálták ki – ő egy könnyedebb, vékonyabb alkat –, aztán egyszer csak, mire levegőt vettem volna, engem is felkaptak a próbateremben. És működött! Azóta is benne van a jelenetben, és megmondom őszintén, kifejezetten élvezem – nem félek tőle. Sőt, mostanra már egy ló hátáról is lekapnak egy pillanat alatt, és ezeket is teljes nyugalommal csinálom. Vajk rendezéseiben valahogy mindig ráveszi az embert olyasmire is, amit előtte elképzelni sem tudott volna. A Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásban például egy tűzoltócsövön kellett lecsúsznom – soha nem hittem volna, hogy lesz bennem ehhez bátorság. Mindig vágytam arra, milyen érzés lehet, amikor az embert csak úgy felkapják és repül – most végre én is megtapasztalhatom ezt. A kilóimat nem árulom el, csak annyit mondok: 100 fölött vagyok, szóval aki így is fel tud kapni, az megérdemel egy nagy tapsot! | hirdetés
 |
|
Számtalan énekes szereppel a hátad mögött jelent-e bármilyen hangtechnikai kihívást ez a darab?
F. B.: Bár Farquaad alapvetően bariton szerep, a vicces jelenetekben gyakran tenor magasságokba kell emelkedni – és ez nem kis feladat. Az igazi nagy revü a Duloc-szám, ahol térden állva kell végigcsinálni a jelenetet, miközben együtt táncolok a tánckarral, és közben el kell énekelni azokat a bizonyos magas hangokat is. Ez fizikailag és vokálisan is komoly megterhelés – de pont ettől izgalmas. Bőven van benne kihívás, és ez az, amiért érdemes csinálni.
Mit üzenne Farquaad a világnak?
F. B.: Soha nem jó, ha sértett, hataloméhes emberek kezébe hatalom kerül. Farquaad is pontosan ilyen. Szerencsére a Shrek története jól végződik – van benne humor, szerelem, önismeret és végül egy igazi hepiend. Csak épp nem Farquaad szempontjából.
Szeptembertől pedig a József Attila Színház színpadán mindezt testközelből is átélheti a közönség – térdmagasságból, de annál nagyobb lendülettel!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
