PM Online | Színház

Peller Károly neve hosszú évek óta összeforrt a magyar zenés színházzal – elegáns, kifinomult játéka, humora és zenei érzékenysége számos emlékezetes szerepben tette őt a közönség kedvencévé. Az elmúlt időszakban azonban nemcsak színészként, hanem rendezőként, sőt magánszínházi
vállalkozóként is egyre gyakrabban találkozhatunk vele.
(Fotó: Boldog Attila)

Miért volt szükséged arra, hogy létrehozz egy magánszínházi produkciót, a Misi mókus családi musicalt?
P. K.: Az utóbbi években egyre erősebben éreztem, hogy szeretnék valami olyat létrehozni, ami teljes egészében a saját színházi szemléletemet tükrözi – emberileg, művészileg, tartalmilag. A Misi mókus ebből a vágyból született meg. Ez egy klasszikus mese, amit mindannyian ismerünk gyerekkorunkból, de közben tele van olyan kérdésekkel, amelyek ma is nagyon aktuálisak: kirekesztés, bátorság, felelősség, közösség, tanulás a hibákból. Szerettem volna ezeket a témákat gyerekeknek és szülőknek egyaránt érthető, élvezetes módon színpadra vinni. A magánszínházi forma lehetőséget adott arra, hogy szabadon gondolkodjunk, ne csak alkalmazkodjunk a már létező struktúrákhoz. Így minden egyes döntés – a zene, a szöveg, a látvány, a szereposztás – valóban arról szólhatott, amit szerettem volna elmondani a világról. Nagyon hiszek abban, hogy a gyerekszínház nem lehet félvállról vett műfaj. A gyerekek a legérzékenyebb, legőszintébb közönség. Amit nekik mutatunk, az nyomot hagy bennük. A Misi mókus családi musical ezért egyfajta küldetés is számomra: hogy minőségi, tartalmas, mégis szórakoztató színházi élményeket adjunk a legfiatalabb generációnak – és persze a szülőknek is, akik együtt nevethetnek, gondolkodhatnak vagy akár el is érzékenyülhetnek a gyerekeikkel. Ez a produkció számomra nem csak egy előadás. Ez egy első lépés egy olyan színházi gondolkodás felé, ahol a szabadság, a felelősség és az értékteremtés kéz a kézben jár.

Elérkeztünk a második lépéshez. Szintén önerőből bemutattál egy kétszemélyes darabot, amelyben Peller Annával játszol együtt. Miért fontos számodra A bagoly és a cicababa?
P. K.: Mert egy különleges darab, amely két teljesen eltérő karakter kapcsolatán keresztül mesél az emberi esendőségről, humorral és mélységgel. Engem mindig is vonzottak azok a szerepek, ahol a humor mögött ott lapul valami nagyon emberi. A „bagoly” egy intellektuális, befelé forduló figura, akinek ez a nő teljesen felforgatja az életét. A „cicababa” elsőre talán felszínesnek tűnik – egy harsány nő, aki próbálja túlkiabálni a saját félelmeit, de hamar kiderül róla, hogy érzékeny és kiszolgáltatott. A darab nagyon finoman egyensúlyoz a humor és a lélektani mélység között, és ez színészként hatalmas kihívás. Ráadásul kétszereplős előadásról van szó – itt nincs mellébeszélés, minden pillanat számít.

Milyen volt a közös munka a próbafolyamat során?
P. K.: A próbák légköre végig nagyon inspiráló volt. Lenchés Márton rendezőként nagy szabadságot adott nekünk, de közben biztos kézzel vezette a folyamatot. (Peller) Annával régóta ismerjük egymást, így könnyen megtaláltuk a közös hangot. A darabban egy nagyon érzékeny kapcsolat bontakozik ki, amihez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom a színpadon is. Amikor két színész ennyire intenzíven együtt van a színpadon, ott minden gesztus, minden szünet, minden pillantás fontos. Annával könnyű volt dolgozni, mert ő is figyel, reagál, épít. A próbák során sokszor nevettünk, de legalább ugyanennyit beszélgettünk arról is, mitől lesz hiteles egy ilyen különös kapcsolat.