Ajánló
Van itt egy város,
2025-08. szám
Budapest. Utcákkal terekkel, lakják emberek. Mióta házakat építünk, egyiket egymás után, lettek így, házról házra, utcáról utcára várossá. De emberek vagyunk. Nemcsak lakni akarjuk, hanem élni is. És amikortól rájöttünk, hogy a közösségi létünk több annál, mint csak azokról a túlélésünket
 meghatározó dolgokról beszélni, miszerint időjárás, vetés-aratás, icce bor-rőfnyi vászon, és megjelentek olyan elvontabb fogalmak is a diskurzusokban, hogy születés, halál, sors, Istenek – elengedhetetlenül szükségessé váltak teret adni mindezekhez. Kellett egy gyűjtőpont, ahol az emberek magasabb értékek mentén építik tovább a szellemüket. Ahol a három „múzsa”, mi emberré tesz minket: a Kellem, a Jellem és Szellem összeér. Így lett a Színház. Az „élni vágyók” gyűjtőpontja.
Budapesten is van. Több is. Ezek egyike a Karinthy Színház.
Nézzenek be hozzánk. Megmutatjuk Önöknek, mi hogyan látjuk azt a világot, ami körbevesz minket. Hogy mik azok az elvont fogalmak, amiket mi szeretnénk láttatni. Hogy nekünk mi az Élet. Akár vicces-szórakoztatóan, akár tragikus-szomorúsággal vagy épp szívszorító őszinteséggel. Bárhogy is, de ne menjenek tovább üres szívvel. Vigyenek el minket napokra, hetekre. A következő találkozásig.
Hogy ez megszülethessen – tán nem árulunk el nagy titkot –, munka. Évadok épülnek évadokra: figyelni, hol tart épp a világ, hol tartanak művészeink, hogy rakódjanak az új előadásaink a meglévő repertoárra – és bizony, hol tartanak épp Önök. Mindezt úgy, hogy ne engedjük el művészi vállalásainkat, szándékaink felé haladva. Szeptembertől se lesz ez másképp.
Lesz nálunk mindig mai klasszikus (Molnár Ferenc: Liliom) és kortárs dráma: folytatjuk Florian Zeller kíméletlen családtörténeti traumafeldolgozását (A fiú). Hozunk megkopni képtelen amerikai vígjátékot (Neil Simon: Furcsa pár), de jó eséllyel nevetni fognak Pierre Notte nővéreinek fekete humorú, abszurd utazásán (Két néni, ha megindul). De „másképp-nővérek” is megfordulnak majd a Karinthy színpadán: Dan Goggin az Apácákban váratlan helyzet elé állítja a hobokeni Kis Nővéreket, melyben együtt bolondozhat és énekelhet színházunk összes színésznője.
| hirdetés
 |
|
Kalandozunk majd a meditáció és opera kooperálásának felfedezetlen vidékére: az Alámerülés egy izgalmas kísérlet (és egyben ősbemutató) lesz az emberi lélek kapcsolódásaiban egy anya és lánya viszonyán keresztül. A fiataloknak pedig a Jókai200 és a Blaha Lujza és a Piros bugyelláris előadásainkon hozzuk közelebb egykorvolt nagyjainkat.
Folytatjuk a drámafeldolgozó foglalkozásainkat, ahogy a múlt évadban, úgy idén is lesznek közönségtalálkozóink, és a kisebbeket is szeretnénk becsábítani egy fontos közösségteremtő foglalkozássorozatra, a Keltetőre.
Erre hívunk társul mindenkit. Játszani, komolyan. Most még csak itt. De ha eljönnek a mi világunkba, valóságosan. Hogy ne csak gyűjtő-, ám gyújtópont is legyünk.
Csak egy 49-es villamosra kell felszállni, és a házunk előtt meg le róla. Még a neve is beszédes a megállónak: Csóka utca (Karinthy Színház). Eltéveszthetetlen.
Részletes ismertetőt az előadásokról és a repertoárról a színház honlapján és social média felületein találhatnak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
