Interjú
A Határátlépések nyitja a Határtalanság évadát
2025-08. szám
A Soproni Petőfi Színház merész húzással indítja a 2025/26-os évadot, hiszen a közönség számára ismeretlen szerző drámája lesz az első bemutató. A színház által a Páneurópai Piknik évfordulójára kiírt drámapályázat győztes művével indul szeptember 20-án a soproni évad. A Határtálépések
írójával, Bajnai Zsolttal beszélgettünk.
Megvalósuló álom az első kőszínházi premier?
B. Zs.: Reményeim szerint inkább egy határ átlépése lesz számomra, és a soproni bemutatóval a hátam mögött majd könnyebben kopogtathatok más igazgatóknál, színházaknál, ügynökségeknél a darabjaimmal. El kell ismerni, nem mindennapi bátorság a Soproni Petőfi Színház részéről, hogy a darabommal indítja a Határtalanság évadát, hiszen „pályakezdő” szerző vagyok. Abban reménykedem, hogy Kiss József direktor úrnak és társulatának elhiszi a soproni közönség, hogy egy ismeretlen író új darabjából is olyan előadás születik, amire érdemes jegyet váltani.
A szerző munkája befejeződött a darab megírásával, vagy a színpadra állításban is részt vehet?
B. Zs.: Szerencsére hamar kiderült, hogy a Pányik Tamás lesz a Határátlépések rendezője, aki az előző évadban Szolnokon állította színpadra a Bűntény a Kecskeszigeten című darabot, illetve más munkái is kötötték a Szigligeti Színházhoz, így többször is volt alkalmunk beszélgetni. Számomra megnyugtató és nagyon szimpatikus az a nyitottság, amivel Tamás a szövegemhez áll, illetve amilyen érdeklődéssel hallgatta a hosszú monológjaimat a darab születéséről, a rendszerváltás körüli emlékeimről meg mindenféle történelmi háttérről. Kerényi Tünde Sára dramaturggal dolgoztak a végső változaton, ami már csak azért is izgalmas számomra, mert két olyan fiatal viszi színpadra a darabomat, akik egy másik korosztály, akik még nem is éltek, amikor a Határtálépések játszódik.
A próbák előtt beszélgetünk. Mennyire ismeri a szereplőit életre keltő színészeket?
B. Zs.: Vicces volt, amikor az idei szolnoki Országos Színházi Találkozón bemutattak egymásnak Savanyu Gergellyel, aki a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnökeként zsűrizett, és pár pillanat alatt kiderült, hogy ő lesz a darabom főszereplője. Azaz a soproni közönség szavazatai alapján az Évad színészének választott művész kelti életre Gáspár Lajos autószerelőt, akinek az udvarában a Határátlépések játszódik. Mivel Szolnokon élek, a többi szereplő közül leginkább azokat ismerem, akik játszottak nálunk. A Határátlépések Erdélyből betoppanó Annus nénijét például az a Rudolf Teréz Lilla kelti majd életre, aki számomra örökre az első Júlia marad. Az NDK-s vendég pedig Széles Tamás lesz, aki parádés volt a Szigligeti Tizenkét dühös emberében, hogy a Mindszentyeia című monodrámájáról már ne is beszéljünk. De nagyon kíváncsi vagyok a többiekre is. | hirdetés
 |
|
Az tudható a darabról, hogy a Páneurópai Piknikhez kapcsolódik, de hogyan?
B. Zs.: Megvan a konkrét dátum, amikor játszódik, 1989. augusztus 18-án, egy nappal a nevezetes, történelmi esemény előtt. A helyszín is annak közelében van, ami egy nyugat-magyarországi kisváros maszek autószerelőjének a háza és az udvara. Itt él Gáspár Lajos, a helyi pártbizottságon titkárnőként dolgozó felesége és az Erdélyből a második világháború végén menekült anyósa. A Határátlépések egyetlen nap története, amiről Gáspár Lajos még azt gondolta, hogy hármasban telik el a közelgő ünneppel együtt, de aztán megérkeznek a gyerekek a barátaikkal, a régen látott NDK-s levelezőtárs a családjával, egy erdélyi rokon, illetve felbukkannak az autószerelő egykori határőr társai is. Mindenki tart valahová. Reményeim szerint majd kiderül, hogy miközben az NDK-sok valódi határátlépésekre készültek, a rendszerváltás hajnalán nekünk, magyaroknak másfajta határokat kellett átlépnünk. Az egy izgalmas nyár volt. A Soproni Petőfi Színház drámapályázata is azért mozgatta meg a fantáziámat, mert azt éreztem, mesélni lehetne arról, hogyan élte meg a kisember azokat a történelmi időket.
Mikor mondaná azt, hogy a soproni Határátlépések önnek is egyfajta határátlépés lett?
B. Zs.: Ha szeretné a soproni közönség, és majd a társulat úgy temethetné el a darabot, hogy nem bánták meg a műsorra tűzését, sőt sikerként gondolnának rá. Nagyszerű lenne, ha Sopronon kívül is láthatná a közönség, esetleg egykori kelet-németeknek is meg lehetne mutatni a Határátlépéseket. És persze akkor, ha a Telefonnagyi vagy a Hagyaték című meglévő drámáim is közönség elé kerülhetnének, mert akkor azt érezném, nemcsak a magam szórakoztatására hegesztem a betűket.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
