PM Online | Színház

Vidovszky György a Lepkegyűjtő Produkció gondozásában rendezi A piros esernyő című bábelőadást a Kolibri volt művészeivel, amit a Szentendrei Teátrumban mutatnak be október 12-én.

Hogy bukkantál A piros esernyő című mesére? És mi fogott meg benne először, hogy úgy dönts, színpadra állítod?
V. Gy.: A Lepkegyűjtő Produkció producerei, Ferenczi Orsolya és Bereczki Zoltán kerestek meg ezzel az ötlettel. Lőkös Ildikó, az előadás dramaturgja hívott fel, hogy arra gondoltak, csinálhatnánk ebből a régi rádiójátékból egy előadást a Kolibri Színházból eljött munkatársakkal. El tudod képzelni, hogy tavasszal, nem sokkal a színházból történt tömeges felmondásunk után kap az ember egy ilyen ajánlatot, az nemcsak egy új munkára való felkérés, hanem a valós, kézzelfogható szolidaritás jele is. Azonnal igent mondtam. Csetényi Ildikó meséjét a legtöbben az 1987-ben készült, lemezen is megjelent rádiójátékból ismerhetik, amihez annak idején Presser Gábor írt dalokat. A felvételen a legismertebb színészek működtek közre, akik közül azóta sokan igazi legendává váltak, és akik közül sajnos néhányan már nincsenek közöttünk. Vagyis azt is mondhatom, hogy egy kissé árnyékban maradt kulturális csemegéről van szó.

Hogy fogtatok a munkához? Mennyiben tér majd el az előadás ettől az eredeti változattól?
V. Gy.: Az egyik legfontosabb különbség a műfajból adódik: a rádiójátékot ültettük át színpadra, ráadásul bábszínpadra. Míg az eredetiben mindent hanggal, beszéddel „meséltek” el, addig a bábszínház alapvetően a vizualitásra, a színpadi akcióra épít. A bábok eleve kevesebbet „beszélnek”. Vagyis ez bizonyos dramaturgiai változtatásokat szült. A másik különbség abból adódik, hogy az eredeti mese megírása óta majdnem negyven év telt el, vagyis nyelvileg sok helyen úgy éreztük, hogy frissíteni, korszerűsíteni kell. De a karakterek és a mese alapja megmaradt, vagyis aki ismeri a rádiójátékot, remélem, nem fog csalódni, sőt.

Hogy foglalnád össze röviden, miről szól ez a mese?
V. Gy.: Tényleg csak röviden: egy kiscica, Pirkó egy gyönyörű piros esernyőt kap a születésnapjára, amit azonnal ki akar próbálni, de sajnos nem esik az eső. Ennek ellenére magával viszi az erdőbe az ernyőjét, hogy megmutassa a barátainak, ahol különböző kalandokba keveredik, és kiderül, hogy valójában még mi mindenre használható ez az esernyő, ha épp a bajbajutottakon kell segíteni. Akciókkal, meglepő fordulatokkal teli, bájos történet, és mindehhez Presser zenéje szól.

Kik a munkatársaid? Hogy dolgoztatok?
V. Gy.: A kreatív csapat tagjai mind a Kolibri Színház volt művészei, Nyirkó Kriszta, Nizsai Dániel, Alexics Rita, Krausz Gábor, Erdei Júlia, Rácz Kármen és Rácz Kriszta színészek, Darvas Bence a zenei vezető, valamint Gyevi-Bíró Eszter az én munkámat segíti. A díszlet- és bábtervező, Michac Gábor is dolgozott korábban a Kolibriben. Az előadás egyik különlegessége, hogy a színészek nemcsak báboznak, hanem helyenként zenélnek is – ez is egy régi kolibris hagyomány: élő zene szól majd, amiben a hangzást a színészeken kívül profi zenészek teremtik meg.