Interjú
„Olyan meséket mondunk, amiktől a nézőink újra hihetnek a csodákban”
2025-10. szám
Iványi Árpád rendező eredetileg látványtervezőként kezdte a pályáját, de mindig a történetmesélés volt számára a legfontosabb. Már gyerekként bábszínházat készített, majd egészen fiatalon börtönökben rendezett előadásokat az elítélteknek a metodista egyház keretein belül. Dolgozott
látványtervezőként nagy hollywoodi produkciókban, és az ő nevét dicséri számos nagy sikerű Recirquel előadás látványvilága is. Rendezései közül jelenleg látható a több mint egy évtizede telt házakkal futó Tortúra a Karinthyban, a RaM-ArT Színházban futó provokatív Fat Pig és az UP Rendezvénytérben újonnan bemutatott klasszikus mesejáték, a Hamupipőke, valamint a november 15-én debütáló Hókirálynő. Saját produkciós műhelyével, a Budapest Playhouse-szal azt a célt tűzte ki, hogy olyan előadásokat készítsenek, amik felemelik a nézők lelkét, inspirálnak és erőt adnak.
Pályád során rendeztél már Camus-t, Bergmant, kortárs amerikai darabokat és állami rendezvényeket is. A mesékhez a pazar látványvilág megteremtésének lehetősége vonzott?
I. Á.: Őszintén szólva látványtervezőként valóban izgalmas számomra, hogy egy rendkívüli fantáziavilágot teremthetek a látvánnyal, de a fő inspirációm ezeknek a jól ismert történeteknek a friss elmesélése volt. Úgy érzem, nagyon nehéz időket élünk, az egész világ forrong, és nem tudjuk, mi áll előttünk. Az ember amikor ilyen sötétségben van, és minden pillanatban azt érzi, szorong és fáj valami, támaszkodni szeretne egy belső erőre, amibe kapaszkodhat. Hamupipőke és a Hókirálynő története is ennek az erőnek a megtalálásáról szól.
Alkotótársaddal, Réti Barnabás színésszel azt a célt tűztétek ki, hogy közös társulásotok, a Budapest Playhouse ezekkel a történetekkel inspirálja a nézőket arra, hogy megtalálják magukban ezt az erőt.
I. Á.: Ez így van. Minden előadásunk erről szól. Hisszük, hogy a történeteknek sok szinten valóságformáló erejük van, főként azoknak, amiket az ember önmagának mesél. Felkelhetsz úgy, hogy azt gondolod, a világ borzalmas és kegyetlen – és számodra valóra válik. De gondolhatod azt is, hogy helyed van benne és valamiért itt vagy, tudsz szeretni és meg tudod osztani ezt a szeretetet másokkal. Ez ugyanígy valóra válik. Az előadásaink mindegyike arról szól, hogy aki mer álmodni, küzdeni, felelősséget vállal, az valamilyen módon megváltást nyer. Ez a mesékben természetesen mindig egy szép happy end, a felnőtteknek szóló Fat Pig című darabunkban nem feltétlenül, de a főhősnő mégis valamilyen módon győztesként távozik a színről.
| hirdetés
 |
|
A Hókirálynő esetében hogy jelenik ez meg?
I. Á.: Jelenleg a való világban a Hókirálynő birodalmában járunk. Olyan az egész, mint egy nagy gonosz varázslat, amiben az emberek nem akarnak tovább érezni, mert olyan sok a sebük, hogy minden fáj nekik. Bántjuk egymást, és próbálunk el nem érhető tökéletes ideák szerint élni, agyonretusált fotókkal versenyzünk az online figyelemért, folyton stimuláljuk magunkat valamivel, hogy ne kelljen éreznünk. A mesében hasonló világ köszönt be, jéggé fagy minden, és az embereknek kihűl a szívük. Azonban egy bátor kislány legyőzi a Hókirálynő varázslatát, azzal, hogy egyszerűen elkötelezi magát a gondolatnak: végtelenségig szeretni fogja a testvérét, bármi történjék. Ő úgy dönt, ezt a történetet választja.
Gondolod, a nézők hihetnek a csodában egy előadás hatására?
I. Á.: A csoda nagyon fontos az életben, a szónak abban az értelmében, hogy az embernek mindig legyen egészséges hite önmagában és abban, hogy ha ez megvan, semmi sem lehet akadály a számára. Igyekszünk olyan mesét mondani a kicsiknek, ami megerősítheti bennük később, hogy bízzanak magukban, és akkor nem kell félniük az esetleges bajoktól. A gyerekek még hisznek, és ezt érdemes megtartani a számukra.
Sokan csodájára járnak ezen mesejátékok látványvilágának, aminek stílusa nem gyakori a hazai színházakban.
I. Á.: A régi nagy hollywoodi mozikon nőttem fel, és amikor egy mesejátékot rendezek, bennem is felébred a gyerek. Emlékszem, hogy csodáltam anno ezeket a filmeket és az akkori színházi előadásokat, amik szemkápráztató díszletekkel működtek. Én is szeretném átadni ezt a csodát a gyerekeknek, ezért nagyon fontos számomra, hogy a történet mellett a mesék vizuálisan is katarzist okozzanak. Egyszerű, de nagyon látványos, klasszikus színpadi trükköket használok, így például a Hókirálynő olyan, mintha szellemként jelenne meg, Hamupipőke pedig varázsütésre változik cselédlányból hercegnővé.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
