PM Online | Színház

„Ennél a darabnál valahogy semmi sem úgy volt, ahogy lenni szokott. Nem volt darab, csak valami marha nagy akarás, hogy de jó lenne együtt játszani.
Gondoltam, ha játékkedv van, a többi jön magától. Megálltunk egy próbateremben, és azt mondtuk, hogy akkor most játsszuk azt, hogy nagyon öregek vagyunk. Azt játszottuk. Most játsszuk azt, hogy székelyek vagyunk. Azt játszottuk. A színház egy komoly dolog, egy munkahely. Mi meg úgy csináltunk, mint az óvodások. Baromi jó volt.

Kellett egy alapjelenet, erre Székely Csabát kértem meg, hogy írjon tíz mondatot. Olyan helyzet kellett, ami sokféleképpen variálható. Ez az egyetlen írói teljesítmény a darabban, a maradék 99% a mi fejünkből született.
Kb. másfél órát kidobtunk. Nem volt egyszerű, mert 21 az egyben a címe. Úgy indult, hogy egy jelenetet huszonegyféleképpen dolgozunk fel. Maradjon köztünk, nem 21 jelenet van. Az volt a terv, de nem annyi lett. Tudtam, hogy ez az előadás nem lehet több kilencven percnél. Amikor az összes jelenetet eljátszottuk, akkor majdnem két óra volt. Álltunk a főpróba után. És kellett hozni egy döntést. Vagy a címet változtatjuk meg, vagy kihagyunk olyan jeleneteket, amiknek nincs igazán helyük. A cím már adott volt, a plakátokat kiragasztották. Úgy döntöttünk, kihúzunk egy párat, hátha nem számolja senki.