PM Online | Színház

Délvidéki turnén vett részt október közepén az Udvari Kamaraszínház gyermekelőadása, a László király táltos paripája. A Szigeti Réka által megálmodott darab Magyarkanizsán, Zentán és Palicson varázsolta el a közönséget.
Hevesi Tóth Evelin, Krizsik Alfonz, Pál Péter (fotó: Andrási Ariel)

Hevesi Tóth Evelin, Krizsik Alfonz, Pál Péter (fotó: Andrási Ariel)

A 2023/24-es évadban bemutatott mesejáték az Árpád-házi uralkodók talán legnépszerűbb alakjának, Szent László lovagkirálynak történetét dolgozza fel, a legkisebbek érdeklődésére számot tartva. A valós és fiktív elemekből álló, zenés, humoros és interaktív eszközökkel zsonglőrködő előadást a hazai közönség nagy szeretettel fogadta, és nem először látogattak vele az országhatáron túlra, ám többnapos turnén most először vettek részt vele.

„Az előadás megalkotásánál fontos volt, hogy bárhova elvihessük, és olyan közönségnek is játszhassuk, amely anyagi vagy helyszíni körülményei miatt ritkán vagy egyáltalán nem jut el színházba – fogalmaz Szigeti Réka. – Egy könnyen mozdítható, kevés szereplős, egyszerű eszköztárral rendelkező produkcióban gondolkodtunk már eleve, melynek erőssége a pontos történetvezetés és a rugalmasság. Nagyon fontosnak tartom, hogy a legkisebbek a lehető legoptimálisabb körülmények között találkozzanak életük első színpadi élményével, hiszen ez határozza meg a színházhoz való későbbi viszonyukat. Egy kisgyerek figyelmét, akinek korbéli sajátossága a nyitottság, viszonylag könnyű lekötni, ám ugyanilyen könnyű el is veszíteni. És mivel az őszinteség is alapvető tulajdonsága ennek a korosztálynak, a helyzetet rögtön észre lehet venni, mert emócióinak azonnal hangot ad.”

Pál Péter, aki László királyt személyesíti meg a darabban, így vélekedik: „2025-ben, amikor az internetnek, az olcsó szórakozási módoknak egyre nagyobb mértékű a térhódítása, végtelenül fontos, hogy a gyerekek minőségi szórakozáshoz jussanak. Élő szórakozáshoz, hogy saját közegükben tudják megtapasztalni, mi is a színház, és ezáltal minél többen kedvet kapjanak, hogy a későbbiekben művészettel foglalkozzanak, vagy ha nem is ez lesz a hivatásuk, rendszeres színházba járóvá váljanak.”
Réka: „A színház küldetése, hogy hősöket mutasson fel a közönségnek, bárhol is játszik. A mai gyerekeknek nagyon nagy szükségük van arra, hogy olyan mintákat lássanak, példaképeket találjanak, akik klasszikus és maradandó értékrendet képviselnek. Egy megbízható viszonyrendszert kell közvetítenünk, gondolkodásra, döntésre és azok következményeinek vállalására kell ösztönöznünk.”
Péter: „A mostani, palicsi előadáson például nagyon pozitív élményben volt részünk. Az egyik játék során, melyben a gonosz Úz vezér (Krizsik Alfonz), hadsereget toborzott a gyerekekből, hoppon maradt, senki nem volt hajlandó mellé állni…”
Réka: „Társulatunk életében alapvető szerepet tölt be a határon túli közönség szem előtt tartása. Péter muravidéki, én erdélyi vagyok, direktorunk, Andrási Attila délvidéki. Úgy is mondhatjuk, hogy az átlagosnál nagyobb „népsűrűségben” képviseljük a kisebbségi magyarságot, mint egyéb intézményekben. Épp ezért – ha lehet egyáltalán ilyesmit méricskélni – számunkra még nagyobb hangsúlyt kap a külhoni közösségekkel való kapcsolattartás. Küldetésünknek tartjuk, hogy a lehető legtöbbet utazzunk hozzájuk, és ott is játsszunk, ahol már csak szórványmagyarság fordul elő.”

És kiknek könnyebb játszani? A hazai vagy a külhoni közönségnek?
Péter: „A játék az játék. Benne rejtőzik a szóban az elfogadás, a tér és az idő nyitottsága, az interakció varázslata, az örömközpontúság. Épp ezért nincs könnyebb vagy nehezebb játék. Csak játék van.”