PM Online | Színház

December 13-án mutatja be a Vörösmarty Színház Gogol klasszikusát, Az ellenőrt Bagó Bertalan rendezésében. A jól ismert A revizor új értelmezésben, de a szerző szellemiségéhez hűen kerül színpadra. A főbb szerepekben Ionescu Raul, Sarádi Zsolt, Váradi Eszter Sára, Ballér Bianka és Bari
István Péter látható. A rendező ezúttal is Vereckei Ritával és Kricsár Kamill-lal dolgozik együtt, így a produkció mögött egy összeszokott, egymást jól értő csapat áll.
(Fotó: Burkus Dávid Egon)

Ez nem az első alkalom, hogy Gogol művéhez nyúlsz. Miért érezted fontosnak, hogy újra elővedd A revizort – vagy ahogy most bemutatásra kerül, Az ellenőrt?
B. B.: Vannak olyan alapművek, amelyekhez időről időre érdemes viszszatérni. Gogol A revizora pontosan ilyen. Ezek az örök érvényű történetek mindig tudnak valamit mondani rólunk, akárhány évtized is telik el a megszületésük óta. Nem érzem szükségét annak, hogy mai környezetbe helyezzük, mert a darab önmagában is aktuális. A hatalom, a korrupció, a kicsinyes önérdek, a félelem vagy a megfelelési vágy – ezek mindig is léteztek. A párhuzamok a mával maguktól születnek meg, nem kell külön rámutatni.

Tehát nem egy modernizált változatot lát majd a közönség?
B. B.: Nem, de nem is egy múzeumi darabot. Az a célom, hogy megőrizzük Gogol világának hitelességét, ugyanakkor a színpadi formanyelv, a látvány és a ritmus nagyon is mai legyen. Rendeztem már ezt a művet korábban, de most újra lehetőségem van meg nem valósult ötleteket kipróbálni, új nézőpontokat felfedezni. Most olyan részleteket is hangsúlyozhatok, amelyeket korábban talán másképp láttam.

Milyen útravalót kaphat a közönség ettől az előadástól?
B. B.: Nem akarom előre megmondani, mit gondoljanak. Jöjjenek el, és nézzék meg! Ha nevetnek, az már jó. Ha a darab végén rájönnek, min is nevettek, még jobb. De ha másnap reggel újra eszükbe jut egy-egy jelenet, akkor az előadás elérte a célját. Gogol humora egyszerre keserű és felszabadító – olyan, mint amikor ráismerünk önmagunkra, és nem tudjuk eldönteni, sírjunk-e vagy nevessünk.

Állandó alkotótársad Vereckei Rita, az előadás díszletét és jelmezeit ezúttal is ő tervezi. Hogyan kapcsolódik majd a látvány a koncepcióhoz?
B. B.: Ritával régóta dolgozunk együtt, szinte szavak nélkül is értjük egymást. Most is egy olyan világot teremt, ami egyszerre játékos és gondolatébresztő – és egy kicsit ironikus is. A díszlet többfunkciós, mozgatható elemekből épül, amelyek folyamatosan változó tereket hoznak létre. Hátul egy nagy állványzat magasodik – mint egy örökké épülő ház, ami sosem készül el. Ez az állandó félkészség a darab világát is tükrözi: egy várost látunk, ahol mindenki buzgón épít valamit, de senki sem tudja, mit és miért. A látványvilág tudatosan nem konkrét. Inkább asszociatív, emlékeztet az orosz népi építészet formáira, a szaunaházakat is eszünkbe juttatja, de mindezt csak jelzésszerűen. A jelmezek is ezt a kettősséget hordozzák. Az öltözékek mai ruhadarabokból állnak össze, de régi szabásvonalakat idéznek – mintha a múlt és a jelen egymásba csúszna. Megjelennek olyan autentikus elemek, mint például az usanka – ehhez egy pulóver társul, egy frakk pedig egy tréningnadrággal alkot furcsa harmóniát.