Interjú
Új év, új lendület – Beszélgetés Olt Tamás igazgatóval a Karinthy Színház terveiről, sikereiről és a jövő építéséről
2025-12. szám
A tél csendje lassan elül, a fények lekerülnek az ünnepi városról, és bár a január első pillantásra melankolikus hónapnak tűnhet, a Karinthy Színházban éppen ekkor indul be igazán az élet. A budapesti teátrum számára a 2025/2026-os évad már most mérföldkő: sikerekkel, telt házakkal, nagy
visszatérésekkel és rég nem látott premierdömpinggel kezdődött. Olt Tamás igazgatót – aki Neil Simon legendás Furcsa pár című darabját is rendezte – a múlt hónapok diadalairól és az új esztendő kihívásairól kérdeztük.
Igazgató úr, a Furcsa pár novemberi premierje hatalmas siker volt. Mit jelentett Önnek ez a fogadtatás?
 O. T.: Azt hiszem, minden rendező titkos álma, hogy a közönség ne csak értse, hanem szeresse is, amit lát. A Furcsa pár esetében ez az első perctől érezhető volt: a nézőtéren ülők együtt lélegeztek a szereplőkkel, nevettek, felszabadultak, majd a végén olyan tapsviharral köszöntötték a társulatot, ami ritka ajándék. Neil Simon humora örök érvényű, de a mi feladatunk az volt, hogy kortárs érzékenységgel, mégis tisztelettel nyúljunk hozzá. Lux Ádám és Szabó Sipos Barnabás kettőse pedig olyan egyensúlyt talált, amely egyszerre emberi, jelen idejű és esendően komikus.
Sokak szerint ez az évad egyik csúcspontja lett. Miért pont most nyúlt ehhez a darabhoz?
O. T.: Talán azért, mert egyre inkább azt érzem: a világ kezd eltávolodni azoktól az egyszerű, mégis meghatározó értékektől, amelyek egykor természetesek voltak. A barátság, a lojalitás, az egymás mellett való kitartás ma sokszor már luxus. A Furcsa pár arra emlékeztet, hogy az emberi kapcsolataink a legnagyobb menedékeink. A humor pedig olyasmi, amire most különösen szükségünk van. Az előadás üzenete talán épp ezért talált utat ilyen elementáris erővel a nézőkhöz.
Decemberben bemutatkozott az évad egyik legszórakoztatóbb darabja, az Apácák. Ezt ugyan nem Ön rendezte, mégis fontos helyet kap az évadban. Miért tartotta jelentősnek ezt a produkciót?
O. T.: Mert a jókedvet nem szabad alábecsülni. Az Apácák zenés előadásában az a csodálatos, hogy miközben felhőtlenül szórakoztat, valójában egy rendkívül érzékeny közösségi történetet mesél el. Egy zárda kis világa, egy gondatlanságból eredő tragikus malőr és az azt követő esztrádműsor ötlete egyszerre abszurd és mélyen emberi. A szereposztás pedig… mondhatni: ajándék. Balázs Andrea, Dobra Mara, Mikecz Estilla, Vándor Éva és Pápai Erika együtt olyan energiát hoznak a színpadra, amitől az előadás szinte vibrál. Számunkra az Apácák igazi ünnepi produkció volt – és marad is –, mert a lelkesedést, a hitet és a közösség erejét mutatja meg, mindezt rengeteg humorral.
Az évad eddigi sikereit példázzák a közönség tapsvihara és telt házai.
O. T.: A 2025/2026-os évad már novemberben elkezdte hirdetni a Karinthy Színház kiemelkedő teljesítményét. A november 7-i Furcsa pár bemutató telt házas volt, a Szabó Sipos Barnabás és Lux Ádám által megformált páros könnyedsége és precizitása a kritikusok szerint is ritka színházi élmény volt, amely egyszerre szórakoztatott és gondolkodásra késztetett. December 12-én az Apácák bemutatója a zenés vígjátékok rajongóit vonzotta a színházba. A közönség a premier után hosszan tapsolt, sőt, sokan visszatérőként jelentkeztek a további előadásokra is. A társulat azonban nemcsak a komédia műfajában ért el sikereket. A színház programját színesíti a dráma, a tragikomédia és a történelmi előadások sora, ami lehetővé teszi, hogy minden korosztály és ízlés megtalálja a számára érdekes produkciót. A Karinthy Színházban az előadások után a közönség gyakran itt marad beszélgetni a színészekkel, ami a társulat és a nézők közötti erős kapcsolatot jelzi. | hirdetés
 |
|
A január nem a pihenés, hanem az újrakezdés hónapja, hiszen közeleg az év első bemutatója. Január 18-án újabb premier következik, méghozzá egy különleges előadás, a Blaha Lujza és a piros bugyelláris, amely Blaha Lujza alakját idézi meg a Karinthy Színház színpadán.
O. T.: Igen, ez az évad egyik legérzékenyebb és legszebb vállalása. Lengyel Ferenc szövegét Rátóti Zoltán rendezésében mutatjuk be, és Pataki Szilvia kelti életre a Nemzet Csalogányát. Blaha Lujza sokak számára ismerős név – de kevesen tudják, ki volt ő valójában. A darab épp erre mutat rá: hogyan halványul el az emlékezet, hogyan veszítenek el figurákat a korszakok. Ez a mű szembenézés azzal, hogy a múlt értékei – ha nem ápoljuk őket – lassan kicsúsznak a kezünkből. Pataki Szilvia megrendítően hiteles alakítása visszahozza Lujzát a jelenbe: egy válságból felépülő nő, egy színésznő, aki újra kisajátítja életét, szerepeit, múltját.
A darab arról szól, hogy a színház maga is emlékezet: ha valaki a színpadon újra elmesél egy történetet, az éppúgy él, mintha most történne. Mit jelent Önnek a 2026-os évkezdet? Milyen tervekkel, célokkal vág neki a színház?
O. T.: A január mindig tiszta lap. A Karinthy Színház azonban nem elölről kezdi, hanem tovább írja azt az ívet, amelyet az évad első felében meghúztunk. Célunk továbbra is az, hogy olyan színházat csináljunk, amely közel van az emberhez. A budai teátrum intimebb tere mindannyiunk számára lehetőség és felelősség: itt nem lehet hazudni, nem lehet rutinból játszani. A közönség szó szerint látja a színész szívdobbanását. Szeretnénk erősíteni a kapcsolatot a fiatalabb generációval – ezért is tartjuk fontosnak, hogy olyan előadásokat kínáljunk, amelyek mai, élő dilemmákat fogalmaznak meg.
Emellett meghatározó cél a műfaji sokszínűség megőrzése: legyen helye a vígjátéknak, a zenés színháznak, a tragikomédiának, az emlékezés színházának, mindannak, ami valóságot és igazságot hordoz. Mire számíthat a közönség az év további részében?
O. T.: További bemutatókra, erős vendégjátékokra, szakmai programokra és közönségtalálkozókra. A Karinthy Színház szeretne olyan hely maradni, ahová az emberek nemcsak szórakozni, hanem töltekezni járnak. Olyan hely, ahol az előadások után nem mennek haza rögtön, mert szeretnek maradni, beszélgetni, találkozni a színészekkel, egymással. Ha egy színház mindennapi közösségi térré válik – márpedig mi ezen dolgozunk –, akkor az több mint intézmény: otthon. A színház addig él, amíg emberek járnak bele. Mi pedig azért dolgozunk, hogy legyen miért bejönni.
Mit kívánna a nézőknek az új évre?
O. T.: Leginkább azt, hogy legyen erejük élni. Érezni. Nevetni. Sírdogálni. Megállni. Elgondolkodni. Megengedni maguknak, hogy emberként működjenek egy olyan világban, amely néha túl gyorsan változik. És persze azt, hogy találkozzunk a színházban – mert az élő pillanatokból lesznek a valódi emlékek. A 2025/26-os évad eddigi telt házas bemutatói, a Furcsa pár és az Apácák visszhangja azt mutatja, hogy a társulat rendkívül energikus, kreatív és közösségteremtő tagjai ma is képesek minden előadáson megérinteni a közönséget. A produkciók sikerét a kritikusok is kiemelték: a nézők nevetése, tapsa és visszatérő látogatásai bizonyítják, hogy a Karinthy Színház a főváros egyik legélőbb, legintimebb kulturális helyszíne, ahol a színház élménye valóság és emlékezet egyidejűsége. A Karinthy Színház 2026-ban is várja nézőit: humorral, könnyedséggel, mélységgel és azzal a megingathatatlan hittel, hogy a színház feladata nem csupán szórakoztatni, hanem összekötni bennünket.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
