Interjú
Belülről megújulni
2026-04. szám
Kováts Adél harmadik igazgatói ciklusát kezdte meg a Radnóti Színház élén. Az idei évadról, a jövő generációi iránti felelősségről és a megújulás lehetőségéről beszélgettünk.
Nemrég kezdődött el a harmadik igazgatói mandátumod. Mi foglalkoztat ebben a helyzetben?
K. A.: Az ember két sikeres öt év után, hatvan fölött óhatatlanul elgondolkodik azon, hogyan szeretne élni és dolgozni a következő időszakban. Számomra most az  a legfontosabb kérdés, hogy a Radnótiban hogyan tudunk belülről megújulni, és hogyan maradhat a színház hosszú távon is releváns, miközben megőrizzük azt az értékrendszert, amit a közönségünk szeret bennünk. Fontos, hogy létrehozzunk olyan előadásokat is, amelyek megszólítják a fiatalokat. A közönség elvárásrendszere sokat változott az elmúlt években, az viszont állandó, hogy az emberek történeteket szeretnek nézni, amik megérintik őket.
Az idei évad is ezt tükrözi?
K. A.: Igen, és erősen jelen van benne a generációk kérdése. A Gyerekek például három idősebb ember, három atomtudós szerelmi története, és egy nagyon intim kamaradarab, tele élettel, humorral és fájdalmas pillanatokkal. A próbák során sok személyes élményt osztottunk meg egymással (rajtam kívül Tóth Ildikó és László Zsolt játszanak benne, és Fehér Balázs Benő rendezte), ami különösen erős alapot adott az előadásnak.
A Hűtlenek is egy szenvedélyes történetet mutat be. Miért fontos ez a darab számodra?
K. A.: Régóta szeretem ezt a Bergman-szöveget, és amikor Bagossy Júlia, az előadás rendezője (és a fiatal generáció egyik legjobbja) bedobta mint ötletet, nagyon szerencsés egybeesésnek éreztem. Egy színházi közegben játszódó, szerelemmel és pusztító érzelmekkel teli történet, amely felforgatja egy család életét – és itt is fontos kérdés, hogy mi történik azzal a gyerekkel, aki mindennek az elszenvedője. Ennél a bemutatónál egy új játszóhelyet is felavattunk az Eötvös10-ben, amely a fiatal alkotók és az új formák terepe kíván lenni a jövőben.
Az évad eleji kamaradarabokhoz képest a Parasztopera és az Erdőszellem inkább társulati előadások.
K. A.: Igen, és ezeknél is nagyon fontos szempont volt, hogy a színészeink jó szerepeket kapjanak és új oldalukat mutathassák meg. Pintér Béla kortárs klasszikusa, a Parasztopera egy rendkívül vicces zenés darab Szikszai Rémusz rendezésében, amely nagy kihívás és különlegesség a Radnótiban, és egy görög sorstragédiákra emlékeztető, krimiszerű történetet mesél el – itt is központi téma volt, hogy hogyan hatnak a múlt bűnei a következő generációkra. Az Erdőszellem pedig Valló Péter legendás Ványa bácsi rendezésének a nyomába lép, amelyet annak idején több mint 150-szer játszottunk – és nézve az előadást, nagyon elevenen előjöttek bennem az emlékek. Csehov világához méltóan tökéletes keveréke a tragikus és komikus pillanatoknak, miközben megrendítően beszél arról, hogy hogyan élünk együtt mi emberek. | hirdetés
 |
|
Nemrég mutattátok be a KELETI BLoKkot, amely nagy vállalkozás és zsigeri élmény, ugyancsak az Eötvös10-ben. Hogyan indult ez a projekt?
K. A.: Regős Simon egy nagyon tehetséges fiatal alkotó, aki nemrég új független társulatot hozott létre Sirokkó Szövetkezet néven, és nagyon sajátos hangot és stílust alakított ki az alkotótársaival. A vele való tárgyalás során több ötlet is felmerült, de végül a diszkóbalesetek témáján indultunk el (gondoljunk a West Balkánban történt esetre), amelyen keresztül ideálisan megragadható a fiatal generáció életérzése, az identitás, a magány és a kapcsolódni vágyás problémái. Mindezt nagyon különleges módon, immerzív színházi formában tapasztalhatják meg a nézők.
Hamarosan látható lesz az Angyalok Amerikában második része, amely sok szempontból különbözik a nagy sikerű első epizódtól.
K. A.: A másodikban még inkább a remény felé nyitunk. Számomra ez a történet alapvetően a szeretetről szól, hogy mennyit számít a legkülönbözőbb helyzetekben, hogy hogyan tudunk egymás felé fordulni. Tony Kushner darabja már-már klasszikusnak számít, de Nagy Péter István és csapata nagyon modern színházi formát talált ki hozzá.
Végezetül érintsük azt is, hogy nemrég ELLE Wonder Woman-díjra jelöltek. Mit jelent számodra ez az elismerés?
K. A.: A Halhatatlanok Társulatához hasonlóan ezt is közönségszavazás dönti el, az ilyen helyzetek pedig különleges találkozások a nézőkkel. A színház számomra közszolgálat és hivatás, ami sok energiát igényel, de ezek a visszajelzések megerősítenek abban, hogy érdemes csinálni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
