RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2022. december 4., vasárnap
Borbála, Barbara

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Izgalmas feladat volt kitalálni, mit tudok kihozni a cimbalomból”
2022-02. szám / Nagy Klaudia

Lukács Miklós korunk virtuóz cimbalomművésze, a magyar kortárs zene ésjazz megkerülhetetlen alakja. A színházi közegben is otthonosan mozog, közös irodalmi és zenés esteken olyan jelentős művészekkel lép színpadra, mint Parti Nagy Lajos, Dés László és Mácsai Pál.
Első cimbalom szólólemeze a Fonó gondozásában 2021 végén látott napvilágot No Man’s Land címmel. A hét összekapcsolódó kompozíció egyaránt merít a világzene, a kortárs zene, a free jazz, az ambient, a noise és a kísérleti elektronika világából. Az Artisjus- és Magyar Művészetért díjas zenésszel új albumáról beszélgettünk.

Tekintsünk egy kicsit vissza az időben 2020 elejére, amikor a covid­járvány megbénította a világot, bezártak a kulturális intézmények, a szórakozóhelyek, a művészek bizonytalan ideig közönség és munka nélkül maradtak. Hogy viselte a zenészlétet élő fellépések nélkül?
L. M.: Elég nehezen, mint minden művész és zenész, akinek azzal tel­nek a napjai, hogy koncertekre készül, és folyamatos kapcsolatot ápol a közönséggel. A közönség, a zenész és a tér egybefüggő fo­ga­lom. A lezárás alatt sok minden megváltozott, mivel a közönséggel csak online formában, streaming koncertek keretében tartottuk a kapcsolatot, viszont a taps mint visszajelzés elmaradt. A vissza­csatolás lájkok és nézettség formájában nyilvánult meg, a szervezők mindig jelezték, hogy nagyon sikeres volt az adott koncert, mert 1500-an nézték, csak éppen nem voltunk együtt, egy térben a nézőkkel. Egy koncert vagy egy színházi előadás nem lakásba való, számomra a koncert helyszíne egy szentély, mindenki odamegy, és megszenteli a maga jelenlétével, ami nekem a karantén alatt nagyon hiányzott.

A lemez a 2020-2021-es lezárások alatt született. Inspiráló volt ez az időszak?
L. M.: A bizonytalanság és a remény között ingadoztunk, mert nem láttuk, mikor lesz vége ennek az idő­szak­nak, miközben inspirált is az új helyzet. Tudtam, hogy teljesen más lesz ez az anyag, mint amit eddig készítettem, mivel teljesen más időben született, más korszaknak a hangulatát tükrözi, és fontos kér­dé­seket tesz fel, amikre jelen pillanatban én sem tudok válaszokat adni. A lezárás alatt mérlegeltük a saját pozíciónkat, átgondoltuk a szakmánkat, a saját szerepünket a világban, aminek kapcsán sokféle kérdés felmerült. Szükség van ránk? Vajon művészetünkkel mi tartjuk az emberekben a lelket, hogy átvészeljék ezt a periódust, vagy nem is érdekli őket annyira, mert el vannak foglalva a járvánnyal? Ezek a felvetések szólalnak meg a kompozíciókban.

Mitől egyedi az új anyag hangzásvilága?
L. M.: Szólólemezt készíteni minden korszakban nehéz, mindig át kell gondolnom, hogy van-e mon­da­nivalóm, tudok-e valami új üzenetet közölni. A karanténidőszak pont megfelelő alkalom volt arra, hogy belevágjak egy szólólemezbe, hiszen rengeteg minden kavargott bennem. Izgalmas feladat volt kitalálni, mit tudok kihozni a cimbalomból, hogyan tudok új hangzást elérni, a szerzeményeim mitől tudnak érdekesnek és izgalmasnak hangzani. A 20. század legnagyobb zenei felfedezése az elektronika, és arra gondoltam, hogy cimbalommal vegyítve sajátos fúzió jöhet létre. Nem akartam külső effekteket használni, ezért min­den, ami szól a lemezen, elejétől a végéig a cimbalom hangja, csak elektronikusan át van dolgozva. Ettől lesz aktuális a 21. században egy cimbalom szólólemez, mert ilyen még nem készült a világon.
hirdetés

Kik voltak segítségére az album elkészítésében?
L. M.: Kopcsik Márton és Moldvai Márk segítettek megvalósítani az elképzeléseimet a stúdióban. Nagyon tetszett, hogy kreatívan álltak a közös munkához, a mai napig hálás vagyok nekik.

Speciális effektjeik miatt hogyan lehet élőben bemutatni az új kompozíciókat?
L. M.: Egy koncert során folyamatosan küzdenék a technikával, amivel ezt a hangzást meg tudnám te­remteni, nem tudnék önfeledten, élvezettel játszani, ezért egy másik utat fogok választani a lemez bemutatójához. Kedves barátom, Horváth Csaba koreográfus, a Forte Társulat vezetője fog koreográfiát készíteni a kompozíciókra, ami vizuálisan és zeneileg is nagy élmény lesz. Teljes estés színházi anyagot tervezünk, még a zenén is változtatni fogunk a mozgás miatt, hogy élményszerűbbé tegyük.

A Fonóval nagyon régre nyúlik vissza a kapcsolatuk. Miért kedvelt helyszín a zenészek számára?
L. M.: Lassan 25 éve aktív részese vagyok a Fonó programjainak, követem az alakulását, már szinte hazajárok, akárcsak a Budapest Music Centerbe. Nagyon fontos, hogy legyenek ilyen helyek Budapesten, ahol a zenészek tudnak próbálni, új produkciót kitalálni, koncertezni, és koncert előtt vagy után találkozni a közönséggel, meghallgatni a véleményüket. A Fonó amellett, hogy nagyszerű kiadó és színvonalas pro­gram­kí­nálattal rendelkezik, egyfajta otthont is jelent, igazi műhelymunkát tudunk végezni, a No Man’s Land előadás próbáit is ott tartjuk majd. Nagyon szeretem a Fonót, remélem, hogy még sokáig élvezhetjük a jelenlétét, és köszönjük, hogy támogat minket.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor