RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2023. október 3., kedd
Helga

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Ez a lemez is egy lépés a szabadság felé”
2022-09. szám / Nagy Klaudia

Gyerekkorától kezdve jelen van életében a zene, zongorázni és hegedülni tanult, kiválóan éne­kel. Nem csoda, hogy elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész sza­ká­ra. 2015-től a Vígszínház tagja, ahol olyan fontos szerepeket játszik, mint Boka a nagy sikerű A
Pál utcai fiúkban, Rádiós a legendás A padlás musicalben, A nagy Gatsbyben pedig a tragikus sorsú címszereplőt kelti életre. A zenélést színházi munkái mellett sem hagyta abba, 2020-ban megjelent első szólólemeze, a SKIZó után új albummal jelentkezett, amely Szívre megy címmel szeptember 16-án digitális formában látott napvilágot a Tom-Tom Records gondozásában. Wunderlich József Junior Prima-díjas színművésszel második szólólemezéről beszélgettünk.

Az első lemezed, a SKIZó megjelenése után azt nyilatkoztad, utólag látod a hiányosságaidat, amiken majd a következő albumon igyekszel változtatni. Nem voltál túl szigorú magadhoz?
W. J.: Mindig kritikus vagyok magamhoz, nem is tudok máshogy élni. De látom a hibákban is a szépséget, mert az emberi tökéletlenség számomra gyönyörű. Azt gondolom, sokszor valaminek a hiánya mozgatja az életünket. Ha valaki szeretne egy jól működő párkap­cso­latban élni, minden gondolata és minden tette mögött az rejtőzik, hogy szeretné végre megtalálni a szerelmét. Egyszerűen mindig afelé tartunk, ami hiányzik. Ezt nevezhetjük vágynak, álmodozásnak, sok for­má­ja van. Én alapvetően álmodozó típusú ember vagyok, szeretek álmodozni, révedezni, elszakadni a valóságtól, folyamatosan meg­fo­gal­mazom magamnak újra és újra, hogy mik az álmaim, mik a vágyaim, mi az, ami hiányzik, mi az, ami lehetne jobb. Az első lemeznél a stúdiózás végén az utómunkánál nagyon hiányzott a rálátásom. Annyit dolgoztam az anyaggal, annyit hallgattam, figyeltem a különböző szó­la­mo­kat, szólamvezetéseket, a különböző rétegeket a zenében és a tartalomban, hogy egyszerűen el­ve­szí­tet­tem a rálátásomat. Talán most nem bújtam el a részletekben, sikerült legyőznöm a szemérmességemet. Nem titkolom, hogy szemérmes ember vagyok, ugyanakkor a dalok mind vallomások arról, ki vagyok, ho­gyan látom a jövőnket, vagy mi a viszonyom ahhoz a világhoz, ami körülvesz.

Mi jellemző a Szívre megy hangzásvilágára?
W. J.: Ezen a lemezen is lesz egy-két elmélyülős szám, de most úgy érzem, hogy több bulizós nóta lesz rajta, mint a SKIZón, amihez túl sok feladat és lelki teher tapadt. A második stúdióalbumnál sokfajta szorongástól megszabadultam, ezért fesztelenebb és sokkal szabadabb lett. Az elsőnél félelem és szorongás alapú volt az elmélyülés, az új album dalai sokkal bátrabbak és lazábbak, akár felépítésüket, akár tartalmi részüket tekintve. Kicsit olyan ez a lemez, mintha egy buliban valaki újra és újra a füledbe duruzsolna. Valaki, aki nagyon szeret. Egyszerre intim és gátlástalan.
hirdetés

Milyen témákat boncolgatsz a lemezen?
W. J.: Az album nagyon erős lenyomata a covid időszaknak. Ahogy el akarunk szabadulni, de nem sikerül, aztán fejest ugrunk egy buliba, de nem úgy végződik, ahogy szeretnénk. A covid alatt mindenki iszonyatos szélsőségeket tapasztalt meg a bezárkózottsággal, a magánnyal, a kiszabadulással kapcsolatban. A nyári fesztiválszezonban elképesztően elszabadultak az emberek, nem is láttam még ilyet. Meghatározó lett az ego előtérbe kerülése, mert megtapasztaltuk, milyen, amikor a teljes lényünk lefojtásra kerül. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is iszonyatos nyomás nehezedett ránk a világjárvány időszaka alatt. Rengeteg emberben hagyott nyomot, főleg olyanokban, akik elvesztették a szeretteiket. Itt van velünk és nem tehetünk úgy, mintha nem lenne. Ugyanakkor az élet mégis arról szól, hogy a lehető legteljesebben éljük meg és találjuk meg a boldogságunkat, ami valójában egy állapot és nem végcél. A nehézségek közepette is meg kell találnunk azt az állapotot, amiben jól és szabadnak tudjuk érezni magunkat. Számomra ez a lemez is egy lépés a szabadság felé. Úgy gondolkodom magamról, hogy az a lény, akit Wunderlich Józsefnek hívnak, független a gondolataitól. Bizonyos popzenészek azért adnak ki lemezt, mert az egójuk nem tűri, hogy ne ők legyenek a legnagyobb popsztárok. Én azért készítek lemezt, mert függetlenedni szeretnék az egómtól. Bennem is van ego és önzés, mint ahogy minden emberben, de dolgozom saját magamon, hogy a saját, önző érdekemtől meg tudjak szabadulni. Egy ilyen lemeznél is csak közvetítő vagyok, aki szembesül érzésekkel, problémákkal és helyzetekkel, ugyanúgy, mint bárki más. Ezeket a közös pontokat próbáltam meg egybefűzni ezen a lemezen.

Szeptember 15-én kijött az új videoklip is, ami nem a megszokott trendeket követi.
W. J.: Nem arra helyeztük a hangsúlyt, hogyan tudjuk a legdurvább pörgős vágásokkal minél több másodpercig lekötni az egyébként is zaklatott nézőnek a figyelmét. Egy olyan képi világot kerestünk a rendező-operatőrrel, Vadas Gézával együtt, ami megnyugtat. A lényem magjában van egy olyan nyugalom és béke, ami mindenkiben ott van, csak sokszor a nagy pörgésben nehezen találunk vissza ehhez a maghoz. Nem teszek úgy, mintha nem látnám a sok borzalmat és szörnyűséget körülöttünk, hanem azt mondom, hogy ebben a világban élünk, és közben ezzel párhuzamosan megélem azt, hogy a valódi valóságom mégsem ez a szörnyűség, hanem a belső béke. Ebben hiszek. És ha azt éltetni tudom, és folytatni tudom azt az életemet, ami ebből a belső békéből fakad, akkor a legnagyobb szörnyűségek közepette is szeretetben és a szeretetnek tudok élni. Hiszen az élet értelme és célja a szeretet, bár­mennyire közhelyesen hangzik is.



vissza
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor