Interjú
Az öreg kotta titka – Hegedűs Endre zongoraművész zenekari zongoraestje
2026-01. szám / Sz. Kiss Mária
„Igyekszem előadásaim minden hangjára az életemet feltenni” – mondja Hegedűs Endre Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész, aki közel hat évtizede töretlen lelkesedéssel zongorázik – legyen szó akár híres hazai és külföldi koncerttermekről vagy kis vidéki művelődési házakról, általános iskolák-
ról. Különleges virtuozitása és teherbírása megkérdőjelezhetetlen, hiszen olykor egy-egy Hegedűs-esten akár két nagy zenekari zongoraverseny is elhangzik. Így lesz ez március 10-én este is a Zeneakadémia Nagytermében, ahol a művész a Budafoki Dohnányi Zenekarral lép színpadra.
A műsorterv szerint Beethoven c-moll és Grieg a-moll zongoraversenyét hallhatják a zeneszeretők. Nem könnyű művek, de feltételezem, hogy nem először játssza őket.
H. E.: E két hatalmas zenei kincset nagyon sokadszorra adom majd elő, a szívemnek legkedvesebb tíz zenemű között szerepelnek. Az első találkozásom velük kora gyermekkoromra nyúlik vissza: édesapám, aki a Honvédség zenekarában trombitált, egyszer a budapesti díszszemléről egy köteg zongoraversenykottával – köztük ezekkel is – érkezett haza, Hódmezővásárhelyre. A Rózsavölgyi Zeneműboltban vásárolt be – talán titkos vággyal –, hogy egyszer majd gyermeke eljátssza e remekműveket. Természetesen nyolcévesen nem tudtam eljátszani a zeneirodalom tán legnehezebb darabjait, de Beethoven versenyműveinek egy-két lassú tételrészletét igen, és nekifogtam Grieg a-moll zongoraversenye melléktémájának is. Milyen csodálatos, hogy közel ötven éve időről időre elővehetem ezeket a kincseket, s mindig más és más fényben tündökölnek előttem. Ráadásul mindmáig e régi kottákból játszom! Már szinte csak „saláták”, mert agyonlapoztam, s teleírtam a különböző ujjrendjeimmel, amik az adott életkoromnak megfelelő kéz- és elmeállapotomat tükrözik. Megjártam velük a távoli koncerttermeket is: például a Grieg-koncertet három alkalommal is játszottam Utahban, Salt Lake Cityben a mormonoknak, a Utah Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A Müpában pedig – a saját rendezésű nyilvános hangversenyen – a koncert előtti főpróbát és magát az esti előadást is rögzítettük, és megjelentettünk egy maxi albumot (CD és DVD) e két zongoraversenyes est műsorából. Mondhatni, divatba hoztam a „két versenyművet egy estén” hangversenyeket, amik előtte elég ritkák voltak, mert óriási fizikai és szellemi megterhelés egy koncerten két ilyen nehéz darabot maximumon eljátszani. Ám én égő vággyal igyekszem előadásaim minden hangjára az életemet feltenni.
Sokat látni, hallani önt fejből, kotta nélkül is játszani.
H. E.: A zongora szóló koncertek természetes velejárója a memoriter: ezt Liszt Ferenc és az akkori nagy zongoristák kezdték el bevezetni. A fejből játék ugyanis mindig hozzátesz az előadáshoz, érzelmileg sokkal intenzívebb és átéltebb lehet. Amint a hallgatóság is nagyban meghatározza a koncert hangulatát, hisz már az elején, amikor az ember a színpadra lép, óriási inspiráció az, ha a közönség rögtön hatalmas tapssal fogadja. Hál’ Istennek sokszor megéltem ezt!
| hirdetés
 |
|
A Dohnányi Zenekarral sem először lép színpadra. Ezeket a darabokat is játszották már együtt?
H. E.: Igen. Werner Gábor karmesterrel jól egymásra tudunk hangolódni. Rendkívül fontos ugyanis, hogy legyen egyfajta érzékeny lelki közösség a karmesterrel, hiszen a zongoraverseny lényege, hogy a szólista és a zenekar felelget egymásnak. Általában a karmester a szólista, a vezérszólamot játszó muzsikus kéréseit követi. A zenének mesélnie kell, ezért a karmesternek nem szabad, hogy csak egy „közlekedési rendőr” legyen, aki mereven tartja a pontos tempót, hanem a szólistával a próbák során aprólékosan egyeztetve jó, ha picit mindig együtt és egybesimulva változtatják a darab alaptempóit.
Úgy tudom, a 70. születésnapját is koncerttel ünnepelte tavaly. Számon tartja, hogy hány koncertet adott 2025-ben?
H. E.: Nem nagyon tekintek hátra, de azért 70-et biztosan. Számomra az a fontos, hogy mit hoz a jövő: a szívemben halmozódó örömet még hol és mikor, kiknek tudom tovább adni, hogy elvarázsoljam a hallgatóságomat: elvezessem őket muzsikámmal a béke, a szeretet és az igazságosság csodavilágába. Hiszem, hogy Isten egyik legnagyobb ajándéka a zene. Amint Szent Ágoston is vallotta: Isten azért adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse őt szellemi hazájára. S ez az isteni eredet a titka a mesterműveknek. Ezek mélyén ugyanis nemcsak zenei történetek, érzelmek vannak, hanem egy mélyebb rétegből a Jóisten szeretetüzenete is kell, hogy áradjon felénk: fogjátok meg egymás kezét és folytassátok a teremtést!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
