Impresszum | Előfizetés  
  2026. július 12., vasárnap
Izabella, Dalma

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Barta Dóra: „A kultúra valójában folytonosság”
2026-06. szám

A kultúra világában ritkán adatik meg, hogy valaki egyszerre legyen alkotó, vezető, stratégiai gondolkodó és közösségépítő. Vannak azonban személyiségek, akik számára ezek a szerepek nem különálló feladatok, hanem ugyanannak a küldetésnek a különböző megnyilvánulásai.

Barta Dóra neve az elmúlt évtizedekben elsősorban táncművészként, koreográfusként és társulatvezetőként vált ismertté, mára azonban egy olyan kreatív egyéniség képe rajzolódik ki, aki egy egész város kulturális ökoszisztémájának alakításában is meghatározó szerepet képes vállalni. A Kecskeméti Hírös Agóra ötvenéves jubileumi éve, a több mint tízéves Kecskemét City Balett újabb és újabb sikerei, az idei táncszínházi bemutatónak, a Spartacusnak, kiemelkedő fogadtatása, valamint az ebben az évben immár az ötödik évét ünneplő újonnan alapított kecskeméti fesztivál a Street Food, Street Art és Borsétány látványos fejlődése egyaránt azt mutatják, hogy a hagyomány és az innováció nem egymás ellenpontjai, hanem egymást erősítő tényezők lehetnek.

Kezdjük egy aktualitással. A kecskeméti nyár egyik kiemelkedő városi programja a Street Food, Street Art és Borsétány néhány év alatt olyan kulturális márkává vált, amely túlmutat egy fesztivál hagyományos értelmezésén. A gasztronómia, a képzőművészet, a zene, a közösségi élmény és a városi tér újra­gondolása olyan kortárs kulturális modellt hozott létre, amely egyszerre szól a helyiekhez és a városba érkező látogatókhoz. A jubileumi év pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a kulturális intézmények akkor maradhatnak valóban élők, ha képesek érzékenyen reagálni a változó világra, miközben megőrzik érté­keiket.
Barta Dórával a jubileumi időszakról, a kultúra jövőjéről, a siker és a felelősség kapcsolatáról, valamint a folyamatos megújulás belső mozgatórugóiról beszélgettünk.

Mit jelentett számodra a Hírös Agóra jubileumi éve? Milyen érzésekkel tekintesz vissza az elmúlt idő­szakra?
B. D.: Az ötven év önmagában is tiszteletet parancsoló időtáv. Egy kulturális intézmény életében ez már nem egyszerűen történelem, hanem örökség. Számomra a jubileum legfontosabb felismerése az volt, hogy a kultúra valójában folytonosság. Generációk adják át egymásnak a gondolatokat, az értékeket, a közösségi tapasztalatokat és a fejlődni akarás tüzét. Minden nemzedék csak egy-egy fejezetet ír ebből a történetből. A jubileumi évvel azt szerettem volna, ha meg tudjuk mutatni, hogy az Agóra múltja és jövője nem választható szét. A tisztelet és az innováció ugyanannak a gondolkodásnak a részei.
hirdetés

A kecskeméti fesztiválok közül az elmúlt évek egyik leglátványosabb sikertörténete a Street Food, Street Art és Borsétány. Mitől vált ennyire meghatározó rendezvénnyé?
B. D.: Amikor néhány évvel ezelőtt elindítottuk a fesztivált, pontosan éreztük, hogy a kultúrafogyasztási szokások jelentősen változnak. Az emberek ma már nem csupán programokat keresnek, hanem élmé­nyeket, hangulatot, találkozási pontokat, korszerűséget. Olyan városi életteret szerettünk volna létrehozni, amely egyszerre kínál minőségi gasztronómiát, kortárs művészeti impulzusokat, zenei élményeket és közösségi jelenlétet. Ma már azt látjuk, hogy a fesztivál saját identitással rendelkezik, és nemcsak Kecskeméten, hanem regionálisan is egyre erősebb kulturális vonzerőt jelent.

Sokat beszélsz a minőségközpontú gondolkodásról. Mit jelent ez a gyakorlatban?
B. D.: Számomra a minőség az igazából szemléletmód. Azt jelenti, hogy minden részletnek jelentőséget tulajdonítunk. A nagy átfogó víziónak éppúgy, mint egy programnak, egy tér kialakításának, de egy kom­mu­nikációs mondatnak vagy akár annak, hogyan fogadjuk a vendégeinket. Hiszem, és tapasztalom, hogy a közönség rendkívül érzékenyen reagál az őszinte szakmai igényességre. A minőség végső soron biza­lomépítés.

Honnan jön az a legendás lendület, kitartás és energia, amely ennyi különböző művészi és vezetői feladat, projekt és felelősség mögött áll?
B. D.: Abból a belső kíváncsiságból, amely soha nem engedi, hogy késznek tekintsem a világot. A kép­zelőerő olyan belső energiaforrás, amely nem fogy el attól, hogy használjuk.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor