A Pentagon titkai 2018. március 14. / Dercsényi Dávid A sajtó nem a kormányzók, hanem a kormányzottak érdekében dolgozik – az amerikai alapító atyák is tudták, hogy a sajtó ellenőrző szerepe a demokrácia alapja. Ezt a gondolatot ismételte meg az amerikai ügyvivő 2017-ben Budapesten is, ami után kapott hideget-meleget a magyar kormánytól. Steven Spielberg filmje pedig épp erről az alapvető eszméről beszél, nem először az amerikai film történetében. 1971, egy amerikai katonai elemző hirtelen ráébred, hogy az amerikai politikusok hazudnak a vietnami háborúról. Ezért kiszivárogtat egy részt az egykori amerikai védelmi miniszter, Robert McNamara korábban összeállított titkos, monstre elemzéséből, amely egyértelművé teszi, a vezetők elhallgattak fontos információkat, évekkel korábban tudták, hogy a vietnami háborút nem tudják megnyerni, mégsem vonták ki csapataikat. A botrány kirobbanása nehéz helyzetbe hozza az anyagi problémákkal küzdő, a mainál ekkor még jelentéktelenebb Washington Postot, amely ráadásul a tőzsdére készül. Vajon mit nézzen a lap tulajdonosa, a nőként leszólt, megvetett Key Graham, az olvasók érdekeit vagy a lap, a munkatársak vélt érdekeit, védelmét? Spielberg a szabad sajtó mellett Graham történetét is fontosnak tartja: egy folyamatosan lenézett, elbizonytalanított nő milyen döntést hozott abban a történelmi pillanatban, amikor a körülötte lévő férfiak megosztottak és bizonytalanok. De nyilván az amerikai elnöknek, Donald Trumpnak is üzen, akinek a Washington Post a fake news-zal, a hazug médiával szinonim fogalom. A rendező persze árnyaltabban látja a világot egy Lokál-publicisztikánál, nála a hazudó politikusoknak is vannak érveik, sőt elég jól láttatja a fő kérdések akkori problematikáját is: államtitkokat hogy és mint lehet, szabad-e nyilvánosságra hozni. Spielbergtől nem idegen az amerikai politikai események kommentálása – emlékezzünk csak vissza a Terminál című, 2004-es filmre, amely a World Trade Center terrortámadás utáni sokkban lévő, bezárkózó Amerikának üzent. Most pedig a sajtót támadó és erodáló Donald Trump és számos amerikai által osztott nézetekre reagál Spielberg, aki mindig is hirdette, hogy nemcsak álomgyárosként van feladata, de felelősséget visel társadalmi kérdésekért is, mint például a holokauszt és az emlékezetpolitika. De a nyomtatott sajtónak is jutott egy óda ebben a filmben, a kamera élvezettel pásztáz a nyomdagépeken, a szedők gépein, az ólombetűkön. Mindez a kissé patetikus hitvallás ugyanakkor izgalmas dráma is, jóllehet, igazi akció kevés van, emberek telefonálnak, papírok kerülnek ide-oda, de Spielberg még egy fénymásolást is el tud úgy adni, hogy közben a körmünket rágjuk. A Grahamet alakító Meryl Streep talán egy árnyalattal több, mint kellene, a Post elszánt szerkesztőjét, Ben Bradlee-t játszó Tom Hanks viszont rég volt ilyen erős. Ugyanakkor ez a film, ez az 1971-es történet 2018 Magyarországán egy sci-fi. A sajtó függetlensége a politikai és gazdasági érdekek miatt csak alig pár sajtótermékre vonatkoztatható fogalom, a politikai hatalom pedig maga is sajtónagyhatalom. Ráadásul úgy fest, a társadalmat sem zavarja mindez túlságosan. Jó lenne, ha Spielberg nagysága ebben is tudna valamilyen változást hozni. A Pentagon titkai (12) (The Post) Amerikai, szinkronizált film Rendező: Steven Spielberg Főszereplők: Meryl Streep, Tom Hanks, Alison Brie, Sarah Paulson, Bruce Greenwood, Jesse Plemons, Bradley Whitford Forgalmazó: Freeman Film Már a mozikban |