2018. március 16. / Jónás Ágnes
Kleb Attila amellett, hogy fantasztikus fotós, a Get Closer Concertsnek is a szervezője, mely immár negyedik éve hozza el a világ legelismertebb jazzelőadóit a MOM Kulturális Központba. Az április 6. és 8. között megrendezendő Get Closer Jazz Fest ezúttal is impozáns fellépőkkel
kíván kedvezni a műfaj rajongóinak, célja pedig – ahogy a neve is mutatja – nem más, mint hogy a közönség és a zenekarok közt kialakult távolságot megszüntesse. A népszerű rendezvénysorozatról Kleb Attilával beszélgettünk.
Negyedik éve szervezője a Cet Closer Concertsnek, szintén sikerrel futnak az azonos nevű Jazz Fest és Acoustic rendezvénysorozatok is, noha egy interjúban azt nyilatkozta, hogy elsősorban fotósnak tartja magát. Tulajdonképpen minek a
hatására kezdte el megszeretni a jazzt, hogyan lett a fotózás szerelmeséből koncertszervező?
K. A.: 1986-ban az MTI-nél kezdtem dolgozni, a kultúr rovatban, ahol hozzám tartozott az összes nagy koncert fotózása. Annak ellenére, hogy alapvetően zenei mindenevőnek tartom magam, a jazz folyamatosan egyre inkább előtérbe került. Szerintem a legizgalmasabb, legváltozatosabb zenei műfaj. Gyakorlatilag a mai könnyűzene őse, gyökere. Három és fél évvel ezelőtt olyan élethelyzetbe kerültem, ami új lehetőségeket, új kihívásokat állított elém. Innen indult a koncertszervezés.
Miért pont Get Closer lett a sorozat címe, és miféle pluszt kívánnak adni a koncertek a közönségnek?
K. A.: A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a jazz kifejezetten népszerű volt. A hajdani Budapest Sportcsarnokban ezer ember előtt léptek fel a műfaj nagyjai, többek között Miles Davis és Pat Metheny is. Az elmúlt évtizedekben valamiért elkopott a közönség a koncertekről – ma már csak pár száz embert, esetleg kétezret lehet megmozgatni. A célunk a Get Closer koncertekkel – ahogy ezt a névválasztásunk is tükrözi –, hogy a közönség és a zenekarok közt kialakult távolságot megszüntessük, vagy legalább csökkentsük. Az elmúlt három és fél év igazol bennünket, mert egyre több koncertet tudunk szervezni, és egyre több a telt házas köztük.
Idén április 6. és 8. között rendezik meg a Get Closer Jazz Festet, mely egy különleges kiállítással nyit.
K. A.: Mivel magam is fotográfus vagyok, és szerintem a fotó és a jazz nagyon fontos és szerencsés párosítás, így a kezdetektől szervezünk fotókiállítást a fesztivál ideje alatt. Idén sikerült meghívnunk Roberto Cifarelli olasz fotográfust, aki a véleményem szerint jelenleg az európai jazzélet egyik legkiemelkedőbb fotográfusa. Szerintem nincs is olyan nemzetközi zenész, akit ne örökített volna meg.
Kik lesznek ezúttal a hívónevek és mi alapján döntöttek a hazánkba látogató fellépőkről?
K. A.: A fesztivál programját minden évben úgy alakítjuk, hogy a három napon lehetőség legyen bepillantást nyerni a műfaj különböző stílusirányzataiba. Minden nap két koncert van: a kora esti sávban kevésbé ismert zenekarok, a későiben világsztárok lépnek színpadra. Idén vendégünk lesz Nicholas Payton, a világ legjobb jazztrombitásainak egyike, James „Blood” Ulmer, aki egy élő legenda, s akinek zenéjében a blues es a jazz keveredik. A harmincöt évvel ezelőtti Odyssey Trióval érkezik, mely az eredeti felállásban lép színpadra. Az utolsó napon a jazzénekesnők egyik legnagyobb csillaga, Lizz Wright ad koncertet. A kora esti sávban két lengyel zenekar, a Pawel Kaczmarczyk Quartet és a Kuba Wiecek Trio, valamint egy nemzetközi supergroup, a Heavy Weather mutatkozik be a hazai közönségnek.
A Get Closer Acousticnak is megvan a maga sajátos hangulata.
K. A.: Igyekszünk nagyon intim közeget teremteni, a színpad mindössze negyven centiméter magas, és közvetlenül előtte párnákon ül a közönség, a terem hátsó felében pedig székek vannak a kényelmesebbeknek. Maguk a koncertek is különlegesek – nem egy szokásos akusztikus produkciót kell elképzelni, tudniillik a zenészeknek a műsoridő harminc százalékát sztorizással kell kitölteniük, a maradék időben pedig zenélnek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon jól működik ez a koncepció, az estek rendkívül egyediek.
Rendezvényeiknek a kezdetektől a MOM Kulturális Központ ad otthont. Miért épp erre az intézményre esett anno a választásuk, és mennyire vált be helyszínként?
K. A.: A MOMkult ideális méretű helyszín a jazzkoncertekhez, a kiváló csapatuknak köszönhetően nagyon otthonosan mozgunk már az intézményben. A tavalyi év során három koncertünk volt a szomszédos, azonban lényegesen nagyobb MOM Sportban is.
Milyen volt a magyar közönség jazzhez való viszonya a Get Closer Concerts 2014-es indulásakor, és milyen manapság az attitűd? Lát valamiféle változást?
K. A.: Ahogy korábban már említettem, szerencsére egyre többen jönnek a koncertekre, kialakult már egy törzsközönségünk is. Kezdünk brandként működni, ami célunk is. Szeretnénk, ha bízna bennünk a közönség, s tudná, hogyha mi hozunk valakit, akkor abban nem fognak csalódni. Itt főleg az itthon még kevésbé ismert zenészekre, zenekarokra gondolok. A közönség egyébként minden alkalommal fantasztikus, remek hangulatúak a koncertek.
kíván kedvezni a műfaj rajongóinak, célja pedig – ahogy a neve is mutatja – nem más, mint hogy a közönség és a zenekarok közt kialakult távolságot megszüntesse. A népszerű rendezvénysorozatról Kleb Attilával beszélgettünk.
Negyedik éve szervezője a Cet Closer Concertsnek, szintén sikerrel futnak az azonos nevű Jazz Fest és Acoustic rendezvénysorozatok is, noha egy interjúban azt nyilatkozta, hogy elsősorban fotósnak tartja magát. Tulajdonképpen minek a
hatására kezdte el megszeretni a jazzt, hogyan lett a fotózás szerelmeséből koncertszervező?K. A.: 1986-ban az MTI-nél kezdtem dolgozni, a kultúr rovatban, ahol hozzám tartozott az összes nagy koncert fotózása. Annak ellenére, hogy alapvetően zenei mindenevőnek tartom magam, a jazz folyamatosan egyre inkább előtérbe került. Szerintem a legizgalmasabb, legváltozatosabb zenei műfaj. Gyakorlatilag a mai könnyűzene őse, gyökere. Három és fél évvel ezelőtt olyan élethelyzetbe kerültem, ami új lehetőségeket, új kihívásokat állított elém. Innen indult a koncertszervezés.
Miért pont Get Closer lett a sorozat címe, és miféle pluszt kívánnak adni a koncertek a közönségnek?
K. A.: A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a jazz kifejezetten népszerű volt. A hajdani Budapest Sportcsarnokban ezer ember előtt léptek fel a műfaj nagyjai, többek között Miles Davis és Pat Metheny is. Az elmúlt évtizedekben valamiért elkopott a közönség a koncertekről – ma már csak pár száz embert, esetleg kétezret lehet megmozgatni. A célunk a Get Closer koncertekkel – ahogy ezt a névválasztásunk is tükrözi –, hogy a közönség és a zenekarok közt kialakult távolságot megszüntessük, vagy legalább csökkentsük. Az elmúlt három és fél év igazol bennünket, mert egyre több koncertet tudunk szervezni, és egyre több a telt házas köztük.
Idén április 6. és 8. között rendezik meg a Get Closer Jazz Festet, mely egy különleges kiállítással nyit.
K. A.: Mivel magam is fotográfus vagyok, és szerintem a fotó és a jazz nagyon fontos és szerencsés párosítás, így a kezdetektől szervezünk fotókiállítást a fesztivál ideje alatt. Idén sikerült meghívnunk Roberto Cifarelli olasz fotográfust, aki a véleményem szerint jelenleg az európai jazzélet egyik legkiemelkedőbb fotográfusa. Szerintem nincs is olyan nemzetközi zenész, akit ne örökített volna meg.
Kik lesznek ezúttal a hívónevek és mi alapján döntöttek a hazánkba látogató fellépőkről?
K. A.: A fesztivál programját minden évben úgy alakítjuk, hogy a három napon lehetőség legyen bepillantást nyerni a műfaj különböző stílusirányzataiba. Minden nap két koncert van: a kora esti sávban kevésbé ismert zenekarok, a későiben világsztárok lépnek színpadra. Idén vendégünk lesz Nicholas Payton, a világ legjobb jazztrombitásainak egyike, James „Blood” Ulmer, aki egy élő legenda, s akinek zenéjében a blues es a jazz keveredik. A harmincöt évvel ezelőtti Odyssey Trióval érkezik, mely az eredeti felállásban lép színpadra. Az utolsó napon a jazzénekesnők egyik legnagyobb csillaga, Lizz Wright ad koncertet. A kora esti sávban két lengyel zenekar, a Pawel Kaczmarczyk Quartet és a Kuba Wiecek Trio, valamint egy nemzetközi supergroup, a Heavy Weather mutatkozik be a hazai közönségnek.
A Get Closer Acousticnak is megvan a maga sajátos hangulata.
K. A.: Igyekszünk nagyon intim közeget teremteni, a színpad mindössze negyven centiméter magas, és közvetlenül előtte párnákon ül a közönség, a terem hátsó felében pedig székek vannak a kényelmesebbeknek. Maguk a koncertek is különlegesek – nem egy szokásos akusztikus produkciót kell elképzelni, tudniillik a zenészeknek a műsoridő harminc százalékát sztorizással kell kitölteniük, a maradék időben pedig zenélnek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon jól működik ez a koncepció, az estek rendkívül egyediek.
Rendezvényeiknek a kezdetektől a MOM Kulturális Központ ad otthont. Miért épp erre az intézményre esett anno a választásuk, és mennyire vált be helyszínként?
K. A.: A MOMkult ideális méretű helyszín a jazzkoncertekhez, a kiváló csapatuknak köszönhetően nagyon otthonosan mozgunk már az intézményben. A tavalyi év során három koncertünk volt a szomszédos, azonban lényegesen nagyobb MOM Sportban is.
Milyen volt a magyar közönség jazzhez való viszonya a Get Closer Concerts 2014-es indulásakor, és milyen manapság az attitűd? Lát valamiféle változást?
K. A.: Ahogy korábban már említettem, szerencsére egyre többen jönnek a koncertekre, kialakult már egy törzsközönségünk is. Kezdünk brandként működni, ami célunk is. Szeretnénk, ha bízna bennünk a közönség, s tudná, hogyha mi hozunk valakit, akkor abban nem fognak csalódni. Itt főleg az itthon még kevésbé ismert zenészekre, zenekarokra gondolok. A közönség egyébként minden alkalommal fantasztikus, remek hangulatúak a koncertek.