2018. március 16. / Pavlovics Ágota
Az 1970-es, 80-as évek neoavantgárd mozgalmának „fenegyereke”. Az Új Zenei Stúdió egyik alapítója. A mindig derűs tekintetű Jeney Zoltán fenegyerekből mesterré nemesült, de szerencsére mit sem veszített játékosságából. Két jeles dátum között beszélgettünk, az egyik február 1.,
amikor komolyzene kategóriában Aus tiefer Not című kantátájáért Artisjus-díjat kapott, a másik március 2., a 75. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi est a Budapest Music Center koncerttermében.
Február 1-én második alkalommal kapott (az elsőt 2001-ben nyerte el) Artisjus-díjat. Ezúttal Aus tiefer Not című kantátájáért, amelyet a Reformáció 500 Emlékév Bizottság felkérésére írt. Hogyan válogat szöveget a műveihez?
J. Z.: Amikor nem felkérésre írok, könnyebb a dolgom, sokat olvasok, és ha megfog valami, születhet belőle mű. A kantáta megírására Farkas Zoltán és Kamp Salamon kért fel, megkérdezték, volna-e kedvem egy bachi kantátát írni. Igent mondtam, és a 130. zsoltár kezdetét, A mélységből kiáltok hozzád, Uram! sort választottam kiindulópontnak. A „menekült” szó köré épült szövegkönyv anyagait nagyon sok helyről válogattam, vannak benne bibliai idézetek, német korálok, 16. századi egyházi költészet, Angelus Silesius és kortárs magyar irodalom. Így került egy műbe Ezékiel és Esterházy Péter, Szent Pál és Borbély Szilárd. A darab bemutatóján megszólalt egy sófár is, ami különleges hangokkal gazdagította a művet, de ennek a használata tetszés szerinti.
Eddigi életműve legnagyobb vállalkozása a 2005-ben bemutatott Halotti szertartás című háromórás mű, amelyen 1987 óta dolgozott. Ebben a darabban is sokféle szöveg kapott helyet.
J. Z:: Zeneszerzőként 1973-tól kezdtem zenén kívüli anyagok, szövegek, sakkjátszmák, meteorológiai adatok, 1979-től fraktálsorok zenei folyamatokká való átírásával foglalkozni. 1975 és 1984 között pedig a Dobszay László és Szendrei Janka által vezetett Schola Hungarica kórusban énekeltem, aminek során a gregorián zene alapos megismerése nagy hatással volt zeneszerzői gondolkodásomra. Dobszay biztatására kezdtem bele a Halotti szertartás megírásába, a hat részből álló mű szerkezete a halál körüli események középkori liturgikus rendjét követi, de a szertartás latin, héber, görög, német és ószláv nyelven megzenésített részei mellett magyar nyelvű verseket és népi virrasztóénekekre készült tételeket is tartalmaz.
Ön a meglepő megoldások mestere, műveiben mindig felbukkan egy szellemes ötlet, játék, izgalmas elem, ahogy a Tandori-versekre készült Hérakleitosz sorozat darabjaiban is.
J. Z.: 1980 óta foglalkozom a Hérakleitosz-sorozattal, amelyet Tandori Dezső Hérakleitosz-versei inspiráltak. A ciklus első darabja, a Hérakleitosz H-ban Tandori Hérakleitosz-emlékoszlop (1970) című művén alapul, melyben a szöveg minden betűje új sorba kerül, így a vers egy oszlop képét adja ki. A költeményben megfogalmazott feladatot („Próbáljukmegelsőolvasásramegmondanihánysor”) nem lehet teljesíteni. Tehát zenei megfeleltetésként szintén egy jószerivel teljesíthetetlen feladatot kellett elgondolnom. A mű egy dallam a következő előadói utasítással: „Játszd el a dallamot, vagy hallgasd meg valaki más előadásában, majd próbáld meg emlékezetből eljátszani”. Az elmúlt évtizedekben a sorozat számos darabbal egészült ki. A Hérakleitosz-dallam 2013-as, négy meghatározatlan dallamhangszerre készült feldolgozásának címe is Tandoritól származik: „melyik fele is sose ugyanaz”.
Az Agónia című Petri-dalciklus hogyan született?
J. Z:: . Petri György költészetét már korábban is jól ismertem. Személyesen akkor kerültem vele kapcsolatba, amikor a Charta ’77-et támogató aláírásgyűjtés és annak kommunikálása folyt. 2000-ben, Petri halálának évében kezdtem foglalkozni versei megzenésítésével.
Március 2-án kiváló muzsikusok köszöntik majd önt 75. születésnapja alkalmából. A BMC koncerttermében ott lesz az UMZE Kamaraegyüttes, Rácz Zoltán, Brassói-Jőrös Andrea, az Amadinda Ütőegyüttes, az Új Zenei Stúdió tagjai: Vidovszky László, Sáry László, Dukay Barnabás, valamint a Szent Efrém Férfikar tagjai. Hogy állt össze a hangverseny műsora?
J. Z.: Rácz Zoli kiindulásul a Hérakleitoszi töredékeket és az Agóniát választotta, a többi mű – az Öt dal József Attila verseire, az Önidézetek, a Wohin? 2013 és a Selfies – közös töprengés eredményeként került a programba. Amikor felmerült, hogy mintegy referenciaként legyenek számomra fontos szerzők is a műsorban, akkor választottuk ki Cage és Stockhausen egy-egy ideillő művét. A Stockhausen-művel az Új Zenei Stúdióra is emlékezünk, a Cage-művet pedig az Amadinda együttes tartja műsorán. A két zeneszerzőre azért került a választás, mert ők ketten életük végéig képesek voltak új, addig ismeretlen utakat nyitni, megfelelve annak az elvárásnak, amit Stockhausen egy ízben mondott Cage-nek, hogy „két dolgot várok el egy zeneszerzőtől: találjon ki valamit és lepjen meg vele!”
Ennek a kívánalomnak nem feltétlenül mond ellent, ha ismert motívumok bújnak meg egy-egy műben? Például az ön tavalyi, a BMC Recordsnál megjelent Wohin? című lemezének címadó darabjában Beethoven Örömódáját fedezi fel a hallgató.
J. Z.: A darab első változata a kölni MusikTexte folyóiratban jelent meg 2003-ban. A folyóirat által feltett körkérdésére rengeteg válasz érkezett. A nagy többségük szavakban közölt vélemény volt. Néhányan, köztük én zeneművet küldtünk. Az Örömóda elhangolt dallamára készült Wohin? eredeti megfogalmazását hamarosan számos változat követte.
Kinek köszönheti azt a derűt, ami akkor is az arcán van, ha nem mosolyog?
J. Z.: Anyai nagymamámnak és édesanyámnak. Képesek voltak kívülről, derűvel és öniróniával nézni magukat, és veszélyhelyzetekben is higgadtan cselekedni. Ez nagy örökség: humor nélküli önreflexió nélkül elég rémes lehet élni.
Dióhéj
A kortárs zene rajongóinak örömére a BMC-ben március 11-én is lesz UMZE-koncert, melynek műsorán Toshio Hosokawa, Hitomi Kaneko, Isao Matsushita, Tihanyi László, Szöllősy András, Dargay Marcell művei lesznek hallhatók. Az UMZE Kamaraegyüttest Tihanyi László vezényli, Ittzés Gergely fuvolázik.
amikor komolyzene kategóriában Aus tiefer Not című kantátájáért Artisjus-díjat kapott, a másik március 2., a 75. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi est a Budapest Music Center koncerttermében.
Február 1-én második alkalommal kapott (az elsőt 2001-ben nyerte el) Artisjus-díjat. Ezúttal Aus tiefer Not című kantátájáért, amelyet a Reformáció 500 Emlékév Bizottság felkérésére írt. Hogyan válogat szöveget a műveihez?
J. Z.: Amikor nem felkérésre írok, könnyebb a dolgom, sokat olvasok, és ha megfog valami, születhet belőle mű. A kantáta megírására Farkas Zoltán és Kamp Salamon kért fel, megkérdezték, volna-e kedvem egy bachi kantátát írni. Igent mondtam, és a 130. zsoltár kezdetét, A mélységből kiáltok hozzád, Uram! sort választottam kiindulópontnak. A „menekült” szó köré épült szövegkönyv anyagait nagyon sok helyről válogattam, vannak benne bibliai idézetek, német korálok, 16. századi egyházi költészet, Angelus Silesius és kortárs magyar irodalom. Így került egy műbe Ezékiel és Esterházy Péter, Szent Pál és Borbély Szilárd. A darab bemutatóján megszólalt egy sófár is, ami különleges hangokkal gazdagította a művet, de ennek a használata tetszés szerinti.
Eddigi életműve legnagyobb vállalkozása a 2005-ben bemutatott Halotti szertartás című háromórás mű, amelyen 1987 óta dolgozott. Ebben a darabban is sokféle szöveg kapott helyet.
J. Z:: Zeneszerzőként 1973-tól kezdtem zenén kívüli anyagok, szövegek, sakkjátszmák, meteorológiai adatok, 1979-től fraktálsorok zenei folyamatokká való átírásával foglalkozni. 1975 és 1984 között pedig a Dobszay László és Szendrei Janka által vezetett Schola Hungarica kórusban énekeltem, aminek során a gregorián zene alapos megismerése nagy hatással volt zeneszerzői gondolkodásomra. Dobszay biztatására kezdtem bele a Halotti szertartás megírásába, a hat részből álló mű szerkezete a halál körüli események középkori liturgikus rendjét követi, de a szertartás latin, héber, görög, német és ószláv nyelven megzenésített részei mellett magyar nyelvű verseket és népi virrasztóénekekre készült tételeket is tartalmaz.
Ön a meglepő megoldások mestere, műveiben mindig felbukkan egy szellemes ötlet, játék, izgalmas elem, ahogy a Tandori-versekre készült Hérakleitosz sorozat darabjaiban is.
J. Z.: 1980 óta foglalkozom a Hérakleitosz-sorozattal, amelyet Tandori Dezső Hérakleitosz-versei inspiráltak. A ciklus első darabja, a Hérakleitosz H-ban Tandori Hérakleitosz-emlékoszlop (1970) című művén alapul, melyben a szöveg minden betűje új sorba kerül, így a vers egy oszlop képét adja ki. A költeményben megfogalmazott feladatot („Próbáljukmegelsőolvasásramegmondanihánysor”) nem lehet teljesíteni. Tehát zenei megfeleltetésként szintén egy jószerivel teljesíthetetlen feladatot kellett elgondolnom. A mű egy dallam a következő előadói utasítással: „Játszd el a dallamot, vagy hallgasd meg valaki más előadásában, majd próbáld meg emlékezetből eljátszani”. Az elmúlt évtizedekben a sorozat számos darabbal egészült ki. A Hérakleitosz-dallam 2013-as, négy meghatározatlan dallamhangszerre készült feldolgozásának címe is Tandoritól származik: „melyik fele is sose ugyanaz”.
Az Agónia című Petri-dalciklus hogyan született?
J. Z:: . Petri György költészetét már korábban is jól ismertem. Személyesen akkor kerültem vele kapcsolatba, amikor a Charta ’77-et támogató aláírásgyűjtés és annak kommunikálása folyt. 2000-ben, Petri halálának évében kezdtem foglalkozni versei megzenésítésével.
Március 2-án kiváló muzsikusok köszöntik majd önt 75. születésnapja alkalmából. A BMC koncerttermében ott lesz az UMZE Kamaraegyüttes, Rácz Zoltán, Brassói-Jőrös Andrea, az Amadinda Ütőegyüttes, az Új Zenei Stúdió tagjai: Vidovszky László, Sáry László, Dukay Barnabás, valamint a Szent Efrém Férfikar tagjai. Hogy állt össze a hangverseny műsora?
J. Z.: Rácz Zoli kiindulásul a Hérakleitoszi töredékeket és az Agóniát választotta, a többi mű – az Öt dal József Attila verseire, az Önidézetek, a Wohin? 2013 és a Selfies – közös töprengés eredményeként került a programba. Amikor felmerült, hogy mintegy referenciaként legyenek számomra fontos szerzők is a műsorban, akkor választottuk ki Cage és Stockhausen egy-egy ideillő művét. A Stockhausen-művel az Új Zenei Stúdióra is emlékezünk, a Cage-művet pedig az Amadinda együttes tartja műsorán. A két zeneszerzőre azért került a választás, mert ők ketten életük végéig képesek voltak új, addig ismeretlen utakat nyitni, megfelelve annak az elvárásnak, amit Stockhausen egy ízben mondott Cage-nek, hogy „két dolgot várok el egy zeneszerzőtől: találjon ki valamit és lepjen meg vele!”
Ennek a kívánalomnak nem feltétlenül mond ellent, ha ismert motívumok bújnak meg egy-egy műben? Például az ön tavalyi, a BMC Recordsnál megjelent Wohin? című lemezének címadó darabjában Beethoven Örömódáját fedezi fel a hallgató.
J. Z.: A darab első változata a kölni MusikTexte folyóiratban jelent meg 2003-ban. A folyóirat által feltett körkérdésére rengeteg válasz érkezett. A nagy többségük szavakban közölt vélemény volt. Néhányan, köztük én zeneművet küldtünk. Az Örömóda elhangolt dallamára készült Wohin? eredeti megfogalmazását hamarosan számos változat követte.
Kinek köszönheti azt a derűt, ami akkor is az arcán van, ha nem mosolyog?
J. Z.: Anyai nagymamámnak és édesanyámnak. Képesek voltak kívülről, derűvel és öniróniával nézni magukat, és veszélyhelyzetekben is higgadtan cselekedni. Ez nagy örökség: humor nélküli önreflexió nélkül elég rémes lehet élni.
Dióhéj
A kortárs zene rajongóinak örömére a BMC-ben március 11-én is lesz UMZE-koncert, melynek műsorán Toshio Hosokawa, Hitomi Kaneko, Isao Matsushita, Tihanyi László, Szöllősy András, Dargay Marcell művei lesznek hallhatók. Az UMZE Kamaraegyüttest Tihanyi László vezényli, Ittzés Gergely fuvolázik.