2018. május 11. / Jónás Ágnes
Szórakoztató, szívbemarkoló történetet és rendkívül aktuális üzenetet tár a nézők elé a Játékszínben május 19-én debütáló Dog Story. Az off-Broadwayn is bemutatott musicalt Szirtes Tamás rendezi, Magyarországon a Játékszín közönsége láthatja először Solti Ádámmal, Nagy Balázzsal,
Foki Veronikával, Török Annával, Puskás Petivel, Sándor Dáviddal és Tóth Angelikával a főszerepben. Hogy hogyan változtatja meg egy szőrös kis négylábú a szingli, karrierista szereplők életét, arról a Guyt megformáló Puskás Petivel beszélgettünk.
2018 a Kutya éve, innen nézve a Dog Story nagyon jól passzol a Játékszín idei évadához. Miről szól a darab és milyen az általad játszott Guy?
P. P.: Ez a történet négy fiatalról szól, akiknek a karrier és a munka a legfontosabb. A főszereplő Roland (Solti Ádám / Nagy Balázs) minél hamarabb szeretne sikeres lenni, a ranglétra legfelső fokára kerülni, s mindeközben átsiklik az élet apró örömei felett. Aztán egy nap egy kutya lép be az életébe, aki szépen lassan elkezdi gyökeresen átformálni az értékrendjét, megváltoztatni az élethez való hozzáállását. A négylábút eleinte csak eszközként, feleségszerzésre „használja”, de újdonsült gazdaként később olyan felelősséggel is szembesülnie kell, amivel eddig nem számolt… Az általam játszott Guy egy tipikusan csak a mának élő figura, az egyéjszakás kalandokat részesíti előnyben. Gurunak, mindentudónak tartja magát, a környezetében élőknek gyakran osztogat tanácsokat, önmagát sebezhetetlennek, érzelmileg megingathatatlannak tartja. Igen ám, csakhogy az ő életébe is belép ez a bizonyos eb, s onnantól kezdve sok minden megváltozik… Őszintén szólva, engem kissé arcul csapott a történet, ugyanis szembesített azzal a személytelenséggel és azokkal az ismerkedési nehézségekkel, karriervággyal, amik a ma emberének mindennapjait is jellemzik. Sokat dolgozom nálam fiatalabb pályakezdőkkel, és azt látom, hogy mindennél jobban és hamarabb akarják a sikert és a hírnevet. A Dog Storyban minden megvan, ami egy jó musicalhez szükséges. Kedves, szórakoztató, szívbemarkoló történetet tár a nézők elé, miközben komoly mondanivalóval is szolgál, és tükröt tart. Az üzenete – különösen a városban élő, felpörgött életet élő emberek számára – nagyon aktuális.
Köztudott rólad, hogy nagy állatbarát vagy, és kutyád is van. A te mindennapjaidat mennyire változtatta meg a négylábú jelenléte?
P. P.: Bambi rengeteg mindent megváltoztatott az életemben, sokkal boldogabb emberré tett. Ma már sokkal fontosabb számomra, hogy munka után hazasiessek hozzá és a családomhoz, mint hogy éjszakába nyúlóan bulizzak. Szeretem a közösen eltöltött programokat, a nagy sétákat vagy a kirándulásokat.
A közösségi oldaladon rendszeresen posztolsz olyan tartalmakat, melyek a felelős állattartásra, az állatok jogaira, valamint a húsmentes életmód előnyeire hívják fel a figyelmet.
P. P.: Így van. A metropoliszokban élő modern fogyasztói társadalom rendkívül mohó, sokszor nem is élőlényeknek, hanem a túléléshez szükséges eledelnek tekinti az állatokat. Szerencsére manapság egyre több vegán étterem nyílik, nagyobb a húsmentes kínálat a boltok polcain is. Azon túl, hogy az általam folytatott életmód pozitívan hat a szervezetemre, megnyugvással tölt el a tudat, hogy nem kínoznak miattam állatokat.
A Dog Storyt a Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás rendezi. Bizonyára nagy könnyebbséget jelent neked a próbákon, hogy már ismered a munkamódszerét.
P. P.: A tanár úr mindig határozott elképzelésekkel érkezik a próbákra, rendkívül részletes és precíz rendező. Egy rendelkező próbán gyakorlatilag mondatonként megállítja az embert, hogy a magyarázataival plusz látószöget adjon a színészeinek. Ez egyébként jó sorvezető, bátran el lehet rajta indulni. A Dog Story olvasópróbáján tíz percet beszélt a darab könnyed rétege alatt rejtőző komoly mondanivalóról. Olyan szép gondolatokat mondott, hogy néhány embernek bizony könnybe lábadt a szeme. Nagyon ért ahhoz, hogy az egyes darabokat megszerettesse és belénk oltsa, mesterien találja el a zene, a tánc, a mondatok, az apró gesztusok és a hangsúlyok arányát.
A Játékszín is ismerős terep számodra – a …Tied a világ! című zenés társasjátékban többek között Feke Pál, Serbán Attila, Pusztaszeri Kornél, Gubik Petra oldalán játszol. Mitől lehet izgalmas kihívás ez a darab?
P. P.: Többek között attól, hogy saját magunkat játsszuk. Ez egy improvizatív elemekkel átszőtt, vidám darab, amelyben számos Illés-sláger csendül fel. Nagy Sanyinál házibuli van – ez a kiindulópont. A bulira azonban négy baráton kívül nem érkezik meg senki, de ők azért igyekeznek jó hangulatban eltölteni az estét. Sztorizgatnak, énekelnek… Az előadások végén Szörényi és Bródy is megjelenik. Amikor egy évvel ezelőtt be kellett ugranom az előadásba, nagyon megmaradt bennem Bródy mondata. Azt mondta, hogy lehet, hogy már nem emlékszünk az este folyamán elhangzott dalokra, de ha meghalljuk őket, a hozzájuk fűződő személyes emlékeink mégiscsak tisztán élnek bennünk harminc-negyven év elteltével is. Ennek hatására a saját zenekarommal, a The Biebersszel kapcsolatos dolgokat is átértékeltem: azóta előszeretettel írjuk a dalaink szövegeit magyarul, mert jó volna, ha a mieink is szép régi emlékeket idéznének fel majd az emberekben.
Tizenhárom éve dolgozol színházi, zenei és filmes terepen. Ez elég idő arra, hogy az ember tapasztalatokat szerezzen, sikereket zsebeljen be, és hogy hibázzon. Te milyen hibákat követtél el?
P. P.: Színészként követtem el hibákat. Nagyon gyorsan bejött az életembe a József és a színes, szélesvásznú álomkabát főszerepe. Több évnyi lemaradást kellett behoznom, ennek ellenére volt egy „már én ezt tudom” hozzáállásom, ami – utólag már tudom – nem volt helyes. Az elmúlt három évben sokat fejlődtem, gyakran jártam színházba, és figyeltem a kollégákat, aminek köszönhetően lett viszonyítási alapom. Azóta más hozzáállással játszom a Józsefben, a Macskákban és a Tanulmány a nőkről című musical comedyben is, és már nem érzem, hogy görcsösen bizonyítanom kell.
Foki Veronikával, Török Annával, Puskás Petivel, Sándor Dáviddal és Tóth Angelikával a főszerepben. Hogy hogyan változtatja meg egy szőrös kis négylábú a szingli, karrierista szereplők életét, arról a Guyt megformáló Puskás Petivel beszélgettünk.
2018 a Kutya éve, innen nézve a Dog Story nagyon jól passzol a Játékszín idei évadához. Miről szól a darab és milyen az általad játszott Guy?
P. P.: Ez a történet négy fiatalról szól, akiknek a karrier és a munka a legfontosabb. A főszereplő Roland (Solti Ádám / Nagy Balázs) minél hamarabb szeretne sikeres lenni, a ranglétra legfelső fokára kerülni, s mindeközben átsiklik az élet apró örömei felett. Aztán egy nap egy kutya lép be az életébe, aki szépen lassan elkezdi gyökeresen átformálni az értékrendjét, megváltoztatni az élethez való hozzáállását. A négylábút eleinte csak eszközként, feleségszerzésre „használja”, de újdonsült gazdaként később olyan felelősséggel is szembesülnie kell, amivel eddig nem számolt… Az általam játszott Guy egy tipikusan csak a mának élő figura, az egyéjszakás kalandokat részesíti előnyben. Gurunak, mindentudónak tartja magát, a környezetében élőknek gyakran osztogat tanácsokat, önmagát sebezhetetlennek, érzelmileg megingathatatlannak tartja. Igen ám, csakhogy az ő életébe is belép ez a bizonyos eb, s onnantól kezdve sok minden megváltozik… Őszintén szólva, engem kissé arcul csapott a történet, ugyanis szembesített azzal a személytelenséggel és azokkal az ismerkedési nehézségekkel, karriervággyal, amik a ma emberének mindennapjait is jellemzik. Sokat dolgozom nálam fiatalabb pályakezdőkkel, és azt látom, hogy mindennél jobban és hamarabb akarják a sikert és a hírnevet. A Dog Storyban minden megvan, ami egy jó musicalhez szükséges. Kedves, szórakoztató, szívbemarkoló történetet tár a nézők elé, miközben komoly mondanivalóval is szolgál, és tükröt tart. Az üzenete – különösen a városban élő, felpörgött életet élő emberek számára – nagyon aktuális.
Köztudott rólad, hogy nagy állatbarát vagy, és kutyád is van. A te mindennapjaidat mennyire változtatta meg a négylábú jelenléte?
P. P.: Bambi rengeteg mindent megváltoztatott az életemben, sokkal boldogabb emberré tett. Ma már sokkal fontosabb számomra, hogy munka után hazasiessek hozzá és a családomhoz, mint hogy éjszakába nyúlóan bulizzak. Szeretem a közösen eltöltött programokat, a nagy sétákat vagy a kirándulásokat.
A közösségi oldaladon rendszeresen posztolsz olyan tartalmakat, melyek a felelős állattartásra, az állatok jogaira, valamint a húsmentes életmód előnyeire hívják fel a figyelmet.
P. P.: Így van. A metropoliszokban élő modern fogyasztói társadalom rendkívül mohó, sokszor nem is élőlényeknek, hanem a túléléshez szükséges eledelnek tekinti az állatokat. Szerencsére manapság egyre több vegán étterem nyílik, nagyobb a húsmentes kínálat a boltok polcain is. Azon túl, hogy az általam folytatott életmód pozitívan hat a szervezetemre, megnyugvással tölt el a tudat, hogy nem kínoznak miattam állatokat.
A Dog Storyt a Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás rendezi. Bizonyára nagy könnyebbséget jelent neked a próbákon, hogy már ismered a munkamódszerét.
P. P.: A tanár úr mindig határozott elképzelésekkel érkezik a próbákra, rendkívül részletes és precíz rendező. Egy rendelkező próbán gyakorlatilag mondatonként megállítja az embert, hogy a magyarázataival plusz látószöget adjon a színészeinek. Ez egyébként jó sorvezető, bátran el lehet rajta indulni. A Dog Story olvasópróbáján tíz percet beszélt a darab könnyed rétege alatt rejtőző komoly mondanivalóról. Olyan szép gondolatokat mondott, hogy néhány embernek bizony könnybe lábadt a szeme. Nagyon ért ahhoz, hogy az egyes darabokat megszerettesse és belénk oltsa, mesterien találja el a zene, a tánc, a mondatok, az apró gesztusok és a hangsúlyok arányát.
A Játékszín is ismerős terep számodra – a …Tied a világ! című zenés társasjátékban többek között Feke Pál, Serbán Attila, Pusztaszeri Kornél, Gubik Petra oldalán játszol. Mitől lehet izgalmas kihívás ez a darab?
P. P.: Többek között attól, hogy saját magunkat játsszuk. Ez egy improvizatív elemekkel átszőtt, vidám darab, amelyben számos Illés-sláger csendül fel. Nagy Sanyinál házibuli van – ez a kiindulópont. A bulira azonban négy baráton kívül nem érkezik meg senki, de ők azért igyekeznek jó hangulatban eltölteni az estét. Sztorizgatnak, énekelnek… Az előadások végén Szörényi és Bródy is megjelenik. Amikor egy évvel ezelőtt be kellett ugranom az előadásba, nagyon megmaradt bennem Bródy mondata. Azt mondta, hogy lehet, hogy már nem emlékszünk az este folyamán elhangzott dalokra, de ha meghalljuk őket, a hozzájuk fűződő személyes emlékeink mégiscsak tisztán élnek bennünk harminc-negyven év elteltével is. Ennek hatására a saját zenekarommal, a The Biebersszel kapcsolatos dolgokat is átértékeltem: azóta előszeretettel írjuk a dalaink szövegeit magyarul, mert jó volna, ha a mieink is szép régi emlékeket idéznének fel majd az emberekben.
Tizenhárom éve dolgozol színházi, zenei és filmes terepen. Ez elég idő arra, hogy az ember tapasztalatokat szerezzen, sikereket zsebeljen be, és hogy hibázzon. Te milyen hibákat követtél el?
P. P.: Színészként követtem el hibákat. Nagyon gyorsan bejött az életembe a József és a színes, szélesvásznú álomkabát főszerepe. Több évnyi lemaradást kellett behoznom, ennek ellenére volt egy „már én ezt tudom” hozzáállásom, ami – utólag már tudom – nem volt helyes. Az elmúlt három évben sokat fejlődtem, gyakran jártam színházba, és figyeltem a kollégákat, aminek köszönhetően lett viszonyítási alapom. Azóta más hozzáállással játszom a Józsefben, a Macskákban és a Tanulmány a nőkről című musical comedyben is, és már nem érzem, hogy görcsösen bizonyítanom kell.