2018. május 22. / Pavlovics Ágota
A tatabányai Jászai Mari Színház az évad méltó lezárásaként május 11-én Friedrich Schiller drámáját, a Stuart Máriát mutatja be. A darab felteszi a koronát az évadra, melynek mottója: Hányféle lehet az igazság? A Stuart Mária olyan színháztörténeti remekmű, amely kiváló alkalmat kínál
arra, hogy válaszok szülessenek erre a nehezen megválaszolható kérdésre. A szinte mindig gyönyörűnek ábrázolt Máriáról és a fehérre festett arcú Erzsébetről, valamint a két erős karakterű nő igazságairól a darab rendezője, Forgács Péter osztotta meg velünk a megszokottól merőben más gondolatait.
A Stuart Mária című Schiller-dráma tartalmát szokás két hataloméhes nő párbajaként összefoglalni. Ön milyen gondolatok mentén kezdett dolgozni?
F. P.: Számomra érdekes, hogy a darab a középkor, kora reneszánsz idején játszódik, Schiller 300 évvel később írja meg, és a mi időnk is közel háromszáz évvel később van a mű megszületéséhez képest. A darab főhősei a nagy időtávolságok ellenére valódi történelmi figurák. A történelmi események Schillertől, ha lehet, még távolabb vannak időben, mint tőlünk Schiller kora. Ebben a látszólag történelmi drámában kortárs gondolatnak tűnik, hogy a hierarchia csúcsán nők álnak, akiket az őket körülvevő férfiak befolyásolni igyekeznek. Vagyis a darab férfi-női párbaj is. A katolikus Mária a trónt akarja, kérdés, jár-e neki? A protestáns Erzsébet célja trónja megőrzése, kérdés legitim uralkodó-e? Amikor azt mondjuk, katolikus, protestáns, nem a vallásra kell gondolni, ez olyan éppen, mintha pártneveket mondanánk. Jelentése: ideológia, ízlés, életforma. Az, hogy Mária világi, szabad nő, szereti a férfiakat, közhely, ahogy az is közhely, hogy Erzsébet a zárt, konzervatív, az a fajta nő, aki a világi hívságokat a munkája miatt háttérbe szorítja. Max Weber hipotézise szerint a protestáns hivatásetika fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában. Ezt a gondolatot továbbfűzve kettejük közül Erzsébet a modernebb. Érdemes elmondani, hogy Erzsébet és Mária unokatestvérek, bár Schiller ezzel csak a szavak szintjén foglalkozik. Nekem például rögtön van négy unokatestvérem, akikre úgy tekintek, mintha a testvéreim lennének. Önmagában az is perverz, ha valakinek elveszik az életét, de még ennél is perverzebb, ha valakinek hatalmában áll a saját unokatestvére életét elvenni.
Hogyan jelennek meg a történelmi tények, milyen a két nő karaktere az önök olvasatában?
F. P.: Schillert sem a történelmi hűség érdekelte, minket sem. Két erős, tudatos mai nő történetét próbáljuk elmesélni.
Hogyan illeszkedik a darab a színház évadmottójához?
F. P:: Mindnyájan óhajtjuk az igazság kimondását, de nehezen fogadjuk el, hogy esetleg több igazság is létezik. Az igazságok relativizálására jó példa ez a darab. Stuart Mária Angliába érkezik, és ezzel polgárháborús helyzetet idéz elő. Erzsébet pontosan látja, amíg Mária él, bizonytalan az ő királynői legitimációja. Erzsébet alapvető politikai érdeke, hogy Máriát. félreállítsa. Ugyanakkor azt is tudja, ha áldozatot csinál belőle, abba könnyen belebukhat. Vagyis a hatalomban ülni is börtön. A színpad líraian szép, nagy és üres terében megjelenik a tenger is, végül is maga a sziget, a szigetország is börtön.
Ezek a képek rögtön megvoltak a fejében, vagy a próbafolyamat során fokozatosan alakultak ki?
F. P.: A próbák során Mária szépségénél, érzékiségénél fontosabb lett az igazságérzete, a zárt Szűz Királynő pedig egyre jobban megnyílt és egyre érzékibbé vált. Schillernél azt mondja Máriával Erzsébetnek: „Jaj felségednek, ha tetteidről lehull majd a díszlepel, mely ragyogva takarja titkos kéjek vad tüzét.” Azaz itt is a kontrák működnek: Erzsébet szűz királynősége éppúgy álarc, ahogy Mária sem él (vissza) a belé szerelmes Mortimer rajongásával.
Első alkalommal rendez Tatabányán, milyen élmény a társulattal való találkozás?
F. P.: Jó Tatabányán dolgozni, megnyugtató, otthonos hely, tiszta képletek mentén jó emberekkel lehet dolgozni. A két királynőt két nagyon érzékeny, alanyi színésznő játssza: Györgyi Anna és Danis Lídia. Szerepük szerint vetélytársnők, de olyan kíváncsisággal és elfogadással figyelték egymást a próbákon, hogy már majdnem rájuk szóltam: ne szeressétek ennyire egymást. Végül rájöttem, ez a kontra is jó, a civil és szakmai rokonszenv erősebbé, személyesebbé teszi a két alak küzdelmét.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, Schiller öt felvonásos darabja nyilván erős húzást kívánt, ki végezte el ezt a munkát?
F. P.: Én. Szeretek szövegekkel bíbelődni. Schiller romantikája, Kálnoky László költészete megmaradt, de szűkszavúbb, sarkosabb, talán élesebb lett. Az előadás szövege maga a legfontosabb cselekvés, hologramszerűen kivetített mondatok kergetik egymást. A schilleri beszéd a lecsupaszított gondolatok bábjátéka.
arra, hogy válaszok szülessenek erre a nehezen megválaszolható kérdésre. A szinte mindig gyönyörűnek ábrázolt Máriáról és a fehérre festett arcú Erzsébetről, valamint a két erős karakterű nő igazságairól a darab rendezője, Forgács Péter osztotta meg velünk a megszokottól merőben más gondolatait.
A Stuart Mária című Schiller-dráma tartalmát szokás két hataloméhes nő párbajaként összefoglalni. Ön milyen gondolatok mentén kezdett dolgozni?
F. P.: Számomra érdekes, hogy a darab a középkor, kora reneszánsz idején játszódik, Schiller 300 évvel később írja meg, és a mi időnk is közel háromszáz évvel később van a mű megszületéséhez képest. A darab főhősei a nagy időtávolságok ellenére valódi történelmi figurák. A történelmi események Schillertől, ha lehet, még távolabb vannak időben, mint tőlünk Schiller kora. Ebben a látszólag történelmi drámában kortárs gondolatnak tűnik, hogy a hierarchia csúcsán nők álnak, akiket az őket körülvevő férfiak befolyásolni igyekeznek. Vagyis a darab férfi-női párbaj is. A katolikus Mária a trónt akarja, kérdés, jár-e neki? A protestáns Erzsébet célja trónja megőrzése, kérdés legitim uralkodó-e? Amikor azt mondjuk, katolikus, protestáns, nem a vallásra kell gondolni, ez olyan éppen, mintha pártneveket mondanánk. Jelentése: ideológia, ízlés, életforma. Az, hogy Mária világi, szabad nő, szereti a férfiakat, közhely, ahogy az is közhely, hogy Erzsébet a zárt, konzervatív, az a fajta nő, aki a világi hívságokat a munkája miatt háttérbe szorítja. Max Weber hipotézise szerint a protestáns hivatásetika fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában. Ezt a gondolatot továbbfűzve kettejük közül Erzsébet a modernebb. Érdemes elmondani, hogy Erzsébet és Mária unokatestvérek, bár Schiller ezzel csak a szavak szintjén foglalkozik. Nekem például rögtön van négy unokatestvérem, akikre úgy tekintek, mintha a testvéreim lennének. Önmagában az is perverz, ha valakinek elveszik az életét, de még ennél is perverzebb, ha valakinek hatalmában áll a saját unokatestvére életét elvenni.
Hogyan jelennek meg a történelmi tények, milyen a két nő karaktere az önök olvasatában?
F. P.: Schillert sem a történelmi hűség érdekelte, minket sem. Két erős, tudatos mai nő történetét próbáljuk elmesélni.
Hogyan illeszkedik a darab a színház évadmottójához?
F. P:: Mindnyájan óhajtjuk az igazság kimondását, de nehezen fogadjuk el, hogy esetleg több igazság is létezik. Az igazságok relativizálására jó példa ez a darab. Stuart Mária Angliába érkezik, és ezzel polgárháborús helyzetet idéz elő. Erzsébet pontosan látja, amíg Mária él, bizonytalan az ő királynői legitimációja. Erzsébet alapvető politikai érdeke, hogy Máriát. félreállítsa. Ugyanakkor azt is tudja, ha áldozatot csinál belőle, abba könnyen belebukhat. Vagyis a hatalomban ülni is börtön. A színpad líraian szép, nagy és üres terében megjelenik a tenger is, végül is maga a sziget, a szigetország is börtön.
Ezek a képek rögtön megvoltak a fejében, vagy a próbafolyamat során fokozatosan alakultak ki?
F. P.: A próbák során Mária szépségénél, érzékiségénél fontosabb lett az igazságérzete, a zárt Szűz Királynő pedig egyre jobban megnyílt és egyre érzékibbé vált. Schillernél azt mondja Máriával Erzsébetnek: „Jaj felségednek, ha tetteidről lehull majd a díszlepel, mely ragyogva takarja titkos kéjek vad tüzét.” Azaz itt is a kontrák működnek: Erzsébet szűz királynősége éppúgy álarc, ahogy Mária sem él (vissza) a belé szerelmes Mortimer rajongásával.
Első alkalommal rendez Tatabányán, milyen élmény a társulattal való találkozás?
F. P.: Jó Tatabányán dolgozni, megnyugtató, otthonos hely, tiszta képletek mentén jó emberekkel lehet dolgozni. A két királynőt két nagyon érzékeny, alanyi színésznő játssza: Györgyi Anna és Danis Lídia. Szerepük szerint vetélytársnők, de olyan kíváncsisággal és elfogadással figyelték egymást a próbákon, hogy már majdnem rájuk szóltam: ne szeressétek ennyire egymást. Végül rájöttem, ez a kontra is jó, a civil és szakmai rokonszenv erősebbé, személyesebbé teszi a két alak küzdelmét.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, Schiller öt felvonásos darabja nyilván erős húzást kívánt, ki végezte el ezt a munkát?
F. P.: Én. Szeretek szövegekkel bíbelődni. Schiller romantikája, Kálnoky László költészete megmaradt, de szűkszavúbb, sarkosabb, talán élesebb lett. Az előadás szövege maga a legfontosabb cselekvés, hologramszerűen kivetített mondatok kergetik egymást. A schilleri beszéd a lecsupaszított gondolatok bábjátéka.