2018. június 06. / K. B.
Bajnai Zsolt második novelláskötetét adja közre az idei Ünnepi Könyvhéten. Míg előző könyve, A megmozdult világ (2016) huszonhét Szolnokhoz köthető novellát tartalmazott, a most megjelenő Visszaköszönés tizenöt írása elsőre térben és időben is nehezen hozható közös nevezőre.
Miként a szerző az új kötet ajánlásához írta: ezeknek a novelláknak a megszületését különböző irodalmi pályázatok határidői inspirálták, amelyek „bárminél erősebb ihletet adnak”.
A Visszaköszönés novelláit három csoportba lehetne sorolni. Az elsőbe a mai, személyes történetek tartoznak, mint amilyen a kötetet indító Maradó puszik, az apa-lánya viszony évtizedes változásának könnyfakasztó leírása. A másodikba a jelenre reagáló írások sorolhatók, mint a beszédes című Korrupcióterápia, a talányos Ciprusi Magyar Vasút vagy éppen az egy elhunyt, alföldi polgármester kínlódásait bemutató Álmodj másik világot Svarci! A harmadikba a történelem és a kisember kapcsolatát feszegető novellák sorakoznak, amelyek között XIX. századi – de a máról is szóló – éppúgy található, mint az előző századfordulón vagy éppen a második világháborúban induló. Leginkább talán ezek adnak magyarázatot a kötet címére is: történetek és szereplők köszönnek vissza a különböző írásokban. Nem véletlen, hogy a szerző nagyszülei emlékének ajánlja a kötetet, akik valószínűleg többször is felbukkannak a történetek szereplői között.
Ha egy novelláskötet ajánlójában csak egyetlen írást lehetne említeni, akkor a Visszaköszönésből az utolsót, a Más krizantémját választanám. Ami egy valóban létező, 1937-ben postára adott, a feladó által nem ismert hölgynek címzett, a hölgyet önmutogatására invitáló anzikszból sző kisvárosi tragédiákkal átitatott, kitalált történetet.
Bajnai Zsolt második novelláskötetét, a Visszaköszönést június 9-én délután, az Ünnepi Könyvhét szolnoki rendezvényén mutatják be.
Miként a szerző az új kötet ajánlásához írta: ezeknek a novelláknak a megszületését különböző irodalmi pályázatok határidői inspirálták, amelyek „bárminél erősebb ihletet adnak”.
A Visszaköszönés novelláit három csoportba lehetne sorolni. Az elsőbe a mai, személyes történetek tartoznak, mint amilyen a kötetet indító Maradó puszik, az apa-lánya viszony évtizedes változásának könnyfakasztó leírása. A másodikba a jelenre reagáló írások sorolhatók, mint a beszédes című Korrupcióterápia, a talányos Ciprusi Magyar Vasút vagy éppen az egy elhunyt, alföldi polgármester kínlódásait bemutató Álmodj másik világot Svarci! A harmadikba a történelem és a kisember kapcsolatát feszegető novellák sorakoznak, amelyek között XIX. századi – de a máról is szóló – éppúgy található, mint az előző századfordulón vagy éppen a második világháborúban induló. Leginkább talán ezek adnak magyarázatot a kötet címére is: történetek és szereplők köszönnek vissza a különböző írásokban. Nem véletlen, hogy a szerző nagyszülei emlékének ajánlja a kötetet, akik valószínűleg többször is felbukkannak a történetek szereplői között.
Ha egy novelláskötet ajánlójában csak egyetlen írást lehetne említeni, akkor a Visszaköszönésből az utolsót, a Más krizantémját választanám. Ami egy valóban létező, 1937-ben postára adott, a feladó által nem ismert hölgynek címzett, a hölgyet önmutogatására invitáló anzikszból sző kisvárosi tragédiákkal átitatott, kitalált történetet.
Bajnai Zsolt második novelláskötetét, a Visszaköszönést június 9-én délután, az Ünnepi Könyvhét szolnoki rendezvényén mutatják be.