2018. július 16. / P. Á.
A cím telitalálat, nem is lehet más, hiszen Esterházy Pétertől vett idézet. Esterházy cikkeiből tizenöt év után jelent meg újabb kötet, Az olvasó országa. A 2003 és 2016 között keletkezett írások – publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek – a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, hétköznapjainkról és ünnepeinkről.
„A kötet vázát természetesen az Élet és Irodalomba szánt szövegek adták [...] és idetartoznak a >Tenkes[ch] kapitánya< néven írott glosszák is a lap Páratlan oldal rovatából. Az ÉS évtizedeken át volt az író legfontosabb és elsődleges publikálási fóruma a magyarországi sajtóban” – írja a könyv utószavában a szerkesztő, Tóth-Czifra Júlia. A közel nyolcszáz oldalas kötet a szerző egy-egy írásának címét viselő hat fejezetre osztva, azokon belül pedig időrendben közli a szövegeket.
Mohón lapozgatva csaptam fel a könyvet, és bárhol kezdtem is el olvasni, ismert vagy számomra ismeretlen írásnál, elkapott egy semmihez nem hasonlítható érzés, beszippantott Esterházy Péter univerzuma. Ahogy máskor, most is pazar élmény volt. Persze akadnak bőven olyan írások is, amelyeket erős lúdbőrzés kíséretében olvas az ember. Ilyen például a 2012-es keltezésű, a kötet 566. oldalán található Ha, akkor (Hajnóczy 70) című írás: „Petőfit öregen nem lehet elképzelni, John Lennont sem, és Hajnóczyt sem. (Én ezen kívül magamat sem tudom, ám ez az én problémám, ha probléma, és amúgy is változóban.)” Ennek az írásnak a vége a címben idézett mondat: „Hiányzik, de azt hiszem, ha élne, akkor is hiányoznék.”
Ahogy Esterházy Péter is hiányzik, és ahogy írta, akkor is hiányozna, ha élne. Boldogság, hogy a kezünkben tarthatjuk, bárhol felüthetjük ezt a kötetet. Borzongató, csodás érzés, hogy megint és mindig és folyton újraélhetjük, felfedezhetjük magunknak Esterházy szellemét, eleganciáját, tűpontos szavait. Megmosolyogtat, jókedvre derít az uriz, az ápor, a pökhend… Esterházy Pétert olvasva szebbnek tűnik a világ. Összegyűjtött írásainak kötetéből tanácsos még egy példányt vásárolni, mert az első hamarosan rongyosra lesz olvasva.
Esterházy Péter: Az olvasó országa – Esszék, cikkek 2003-2016
Magvető Kiadó, 2018
768 oldal / 5999 Ft
„A kötet vázát természetesen az Élet és Irodalomba szánt szövegek adták [...] és idetartoznak a >Tenkes[ch] kapitánya< néven írott glosszák is a lap Páratlan oldal rovatából. Az ÉS évtizedeken át volt az író legfontosabb és elsődleges publikálási fóruma a magyarországi sajtóban” – írja a könyv utószavában a szerkesztő, Tóth-Czifra Júlia. A közel nyolcszáz oldalas kötet a szerző egy-egy írásának címét viselő hat fejezetre osztva, azokon belül pedig időrendben közli a szövegeket.
Mohón lapozgatva csaptam fel a könyvet, és bárhol kezdtem is el olvasni, ismert vagy számomra ismeretlen írásnál, elkapott egy semmihez nem hasonlítható érzés, beszippantott Esterházy Péter univerzuma. Ahogy máskor, most is pazar élmény volt. Persze akadnak bőven olyan írások is, amelyeket erős lúdbőrzés kíséretében olvas az ember. Ilyen például a 2012-es keltezésű, a kötet 566. oldalán található Ha, akkor (Hajnóczy 70) című írás: „Petőfit öregen nem lehet elképzelni, John Lennont sem, és Hajnóczyt sem. (Én ezen kívül magamat sem tudom, ám ez az én problémám, ha probléma, és amúgy is változóban.)” Ennek az írásnak a vége a címben idézett mondat: „Hiányzik, de azt hiszem, ha élne, akkor is hiányoznék.”
Ahogy Esterházy Péter is hiányzik, és ahogy írta, akkor is hiányozna, ha élne. Boldogság, hogy a kezünkben tarthatjuk, bárhol felüthetjük ezt a kötetet. Borzongató, csodás érzés, hogy megint és mindig és folyton újraélhetjük, felfedezhetjük magunknak Esterházy szellemét, eleganciáját, tűpontos szavait. Megmosolyogtat, jókedvre derít az uriz, az ápor, a pökhend… Esterházy Pétert olvasva szebbnek tűnik a világ. Összegyűjtött írásainak kötetéből tanácsos még egy példányt vásárolni, mert az első hamarosan rongyosra lesz olvasva.
Esterházy Péter: Az olvasó országa – Esszék, cikkek 2003-2016
Magvető Kiadó, 2018
768 oldal / 5999 Ft