2018. július 30. / Török Tibor
Filmdalok, musicalek, írókkal, színészekkel közös estek, improvizációs fellépések – csak néhány címszó a Kossuth-díjas zeneszerző és előadó Dés László munkásságból. A közönség idén augusz-
tusban a szombathelyi Savaria Karneválon is találkozhat művésszel a Nagy utazás című koncertjén. Dés Lászlót a fellépés kapcsán kértük interjúra.
Ahogy néztem, sokfelé lép fel a következő hetekben.
D. L.: Több rendezvényen is koncertezem, többek között Gödöllőn, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, fesztiválokon. Közben lesznek más fellépések, mint például a Radnóti-est Mácsai Pállal és Fullajtár Andreával. Aztán nekilátok a következő, nagyszabású zenei darabnak, ám ne is kérdezze meg, hogy miről szól majd, nem szeretek olyasmiről beszélni, aminek még neki sem álltam. Tehát komponálok és készülök az év végi Budapest Aréna-koncertre.
Van-e kedvenc nyári helye?
D. L.: Az Adriát nagyon megszerettem, óriási kincsnek tartom, kifejezetten szeretem Dél-Dalmáciát, de nagyon jól érzem magam a szigeteken is. Nagyon sokfelé megyek, legtöbbször nem is foglalok szállást, csak elindulok, és ha megtetszik egy hely, akkor megállok.
A nyár a fesztiválok időszaka is.
D. L.: Így van, és gyakran fellépek ezeken. Például a Random Trippel, amit közösen előadunk, az tulajdonképpen műfaji határokon (pop, rock, jazz, hiphop, blues) átívelő improvizációs koncert. Ezekre szólistákat és énekeseket hívnak meg, a sodró lendületű zenélés a rögtönzésről szól. Nagyon kedvelem ezt, azért is, mert fiatalokkal együtt zenélhetek. A Random Trippel idén Kapolcson, a Művészetek Völgyében is ott leszünk.
Szombathelyhez milyen emlékek fűzik?
D. L.: Először még 1974-ben az LGT-vel jártam ott, a Claudius Hotelben szálltunk meg, és nagyon megmaradt bennem a környék. Aztán még számtalan alkalommal voltam Szombathelyen, meghatározó élményem A dzsungel könyve című musical bemutatása a Jordán Tamás vezette színházban, amelyet az egyik legjobbnak tartok. Emlékezetes számomra a négy író barátommal való fellépésem is, nagyon jó közönségünk volt, érződött, hogy a magas színvonalú teátrum nívós publikumot épített maga köré. Igazi érdekesség, hogy annak idején, 2002-ben Szombathelyen hívott fel Esterházy Péter íróbarátom, hogy bejelentse nekem, megjelenik a Javított kiadás című regénye. A Savaria Karneválról sokat hallottam, kíváncsian várom, milyen lesz a forgatag hangulata a római ruhás városlakókkal és látogatókkal.
A Nagy utazás dalon generációk nőttek fel, mesélje el, hogy született a sláger!
D. L.: Még 1988-ban kaptam egy felkérést a Vígszínháztól, hogy a Pantaleón és a hölgyvendégek című zenés darabhoz írjam meg a dalokat. Mario Vargas Llosa regényének színpadi adaptációja azonban rossz csillagzat alatt született, és 30 előadás után le is került a műsorról. Öt évvel később Koltai Róbert arra kért, hogy a Sose halunk meg című filmjéhez előre írjam meg a főcímdalt, ami azért elég szokatlan. Aztán egyszer csak bekattant, hogy tulajdonképpen megvan, hiszen a zenés darabhoz elkészült már, Brazília címen. Megkértem Bereményi Gézát, hogy írjon hozzá más szöveget, áthangszereltem, amikor pedig Koltai Robi feljött hozzám, eljátszottam neki, és ő sírt. Ebből lehetett sejteni, hogy talán lesz valami a dalból. És így is lett, Presser előadásában berobbant. Eredetileg Somló Tamásnak szántam, az ő hangjához, lelkéhez illett igazából, de a menedzsere nem engedte, hogy elénekelje első szólólemeze megjelenése előtt. A hangmérnökünk vetette fel, hogy miért nem kérem Pressert, így aztán felhívtam Picit, és mondtam neki, a Brazíliáról van szó, ő ismerte a darabot. Ja, akkor megyek, mondta, így született meg a Nagy utazás.
Rengeteg dalt, slágert jegyez, van-e kimondott kedvence közülük?
D. L.: Mindig az utolsók a kedvencek, így aztán mindig újabbakat kedvelek. Nagyon szeretem A Pál utcai fiúkat, most voltunk vele Kolozsvárott, döbbenetes élmény volt, ott minden dal, minden sor duplán számít. Gondoljon csak bele, hogyan hangzik ott ez a két sor, hogy „Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely / Vagy egyszer belehalunk”. A színház és a film egyaránt bonyolult társasjáték, millió dolognak kell stimmelnie, ám ha összejön és sikerül, az nagyon felemelő érzés.
Milyen dalokat hallhat a közönség Szombathelyen, a Nagy utazás című, Tóth Verával közös koncertjén?
D. L.: Az ismertek mellett lesz pár új szám is, ennek az az apropója, hogy augusztus végén különleges dologra készülök: elkezdem felvenni azt a lemezemet, amelyen saját magam énekelem valamennyi új dalomat. Ilyen nem volt még, ezen manapság már egészen fiatalon túlesnek a zenészek, azonban nekem ez 64 évesen jött össze, ami bizonyosan Guinness-rekord. Az év végi Budapest Aréna-koncertre talán beérik valamennyi szerzemény.
tusban a szombathelyi Savaria Karneválon is találkozhat művésszel a Nagy utazás című koncertjén. Dés Lászlót a fellépés kapcsán kértük interjúra.
Ahogy néztem, sokfelé lép fel a következő hetekben.
D. L.: Több rendezvényen is koncertezem, többek között Gödöllőn, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, fesztiválokon. Közben lesznek más fellépések, mint például a Radnóti-est Mácsai Pállal és Fullajtár Andreával. Aztán nekilátok a következő, nagyszabású zenei darabnak, ám ne is kérdezze meg, hogy miről szól majd, nem szeretek olyasmiről beszélni, aminek még neki sem álltam. Tehát komponálok és készülök az év végi Budapest Aréna-koncertre.
Van-e kedvenc nyári helye?
D. L.: Az Adriát nagyon megszerettem, óriási kincsnek tartom, kifejezetten szeretem Dél-Dalmáciát, de nagyon jól érzem magam a szigeteken is. Nagyon sokfelé megyek, legtöbbször nem is foglalok szállást, csak elindulok, és ha megtetszik egy hely, akkor megállok.
A nyár a fesztiválok időszaka is.
D. L.: Így van, és gyakran fellépek ezeken. Például a Random Trippel, amit közösen előadunk, az tulajdonképpen műfaji határokon (pop, rock, jazz, hiphop, blues) átívelő improvizációs koncert. Ezekre szólistákat és énekeseket hívnak meg, a sodró lendületű zenélés a rögtönzésről szól. Nagyon kedvelem ezt, azért is, mert fiatalokkal együtt zenélhetek. A Random Trippel idén Kapolcson, a Művészetek Völgyében is ott leszünk.
Szombathelyhez milyen emlékek fűzik?
D. L.: Először még 1974-ben az LGT-vel jártam ott, a Claudius Hotelben szálltunk meg, és nagyon megmaradt bennem a környék. Aztán még számtalan alkalommal voltam Szombathelyen, meghatározó élményem A dzsungel könyve című musical bemutatása a Jordán Tamás vezette színházban, amelyet az egyik legjobbnak tartok. Emlékezetes számomra a négy író barátommal való fellépésem is, nagyon jó közönségünk volt, érződött, hogy a magas színvonalú teátrum nívós publikumot épített maga köré. Igazi érdekesség, hogy annak idején, 2002-ben Szombathelyen hívott fel Esterházy Péter íróbarátom, hogy bejelentse nekem, megjelenik a Javított kiadás című regénye. A Savaria Karneválról sokat hallottam, kíváncsian várom, milyen lesz a forgatag hangulata a római ruhás városlakókkal és látogatókkal.
A Nagy utazás dalon generációk nőttek fel, mesélje el, hogy született a sláger!
D. L.: Még 1988-ban kaptam egy felkérést a Vígszínháztól, hogy a Pantaleón és a hölgyvendégek című zenés darabhoz írjam meg a dalokat. Mario Vargas Llosa regényének színpadi adaptációja azonban rossz csillagzat alatt született, és 30 előadás után le is került a műsorról. Öt évvel később Koltai Róbert arra kért, hogy a Sose halunk meg című filmjéhez előre írjam meg a főcímdalt, ami azért elég szokatlan. Aztán egyszer csak bekattant, hogy tulajdonképpen megvan, hiszen a zenés darabhoz elkészült már, Brazília címen. Megkértem Bereményi Gézát, hogy írjon hozzá más szöveget, áthangszereltem, amikor pedig Koltai Robi feljött hozzám, eljátszottam neki, és ő sírt. Ebből lehetett sejteni, hogy talán lesz valami a dalból. És így is lett, Presser előadásában berobbant. Eredetileg Somló Tamásnak szántam, az ő hangjához, lelkéhez illett igazából, de a menedzsere nem engedte, hogy elénekelje első szólólemeze megjelenése előtt. A hangmérnökünk vetette fel, hogy miért nem kérem Pressert, így aztán felhívtam Picit, és mondtam neki, a Brazíliáról van szó, ő ismerte a darabot. Ja, akkor megyek, mondta, így született meg a Nagy utazás.
Rengeteg dalt, slágert jegyez, van-e kimondott kedvence közülük?
D. L.: Mindig az utolsók a kedvencek, így aztán mindig újabbakat kedvelek. Nagyon szeretem A Pál utcai fiúkat, most voltunk vele Kolozsvárott, döbbenetes élmény volt, ott minden dal, minden sor duplán számít. Gondoljon csak bele, hogyan hangzik ott ez a két sor, hogy „Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely / Vagy egyszer belehalunk”. A színház és a film egyaránt bonyolult társasjáték, millió dolognak kell stimmelnie, ám ha összejön és sikerül, az nagyon felemelő érzés.
Milyen dalokat hallhat a közönség Szombathelyen, a Nagy utazás című, Tóth Verával közös koncertjén?
D. L.: Az ismertek mellett lesz pár új szám is, ennek az az apropója, hogy augusztus végén különleges dologra készülök: elkezdem felvenni azt a lemezemet, amelyen saját magam énekelem valamennyi új dalomat. Ilyen nem volt még, ezen manapság már egészen fiatalon túlesnek a zenészek, azonban nekem ez 64 évesen jött össze, ami bizonyosan Guinness-rekord. Az év végi Budapest Aréna-koncertre talán beérik valamennyi szerzemény.