2018. július 31. / Jónás Ágnes
Litauszky Lilla még a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jár, de a Budapesti Nyári Fesztivál keretében két darabban, a Cirkuszhercegnőben és a Bonnie & Clyde című musicalben is játszik, utóbbiban Bonnie-t, a híres-hírhedt gengszternőt alakítja, aki Lilla szerint bűnei ellenére nagyon
is szerethető karakter. Merthogy a Harangi Mária által rendezett, július 13-án és 14-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon látható előadás nem a bűntettekre, hanem a bűnözővé lett fiatalok motivációira fókuszál. A látványos mozgáselemekre, prózai jelenetekre, hangulatos filmbejátszásokra építkező, izgalmas látványvilágú, zenés gengszterrománcról beszélgettünk.
Hogyan talált meg végzős hallgatóként Bonnie szerepe?
L. L.: Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatója látta a Miskolcon futó Cirkuszhercegnő szereposztását, és rám gondolt a Harangi Marcsi rendezte Bonnie & Clyde-ot illetően. Nyáron mindkét darabban játszom, utóbbiban Józsa Bettinával, Ódor Kristóffal, Jenővári Miklóssal, Borsi-Balogh Mátéval, Kurucz Danival, Bori Rékával, Széles Flórával, Imre Krisztiánnal és Hajdú Péterrel, illetve a Színház- és Filmművészeti egyetem többi végzős hallgatójával.
Egy köztörvényes bűnözőről beszélünk. Hogyan tudsz kapcsolódni az ő gondolkodásmódjához, miből építkezel a karakterformálás során?
L. L.: Valóban bűnözőkről, egy amerikai bűnöző párosról van szó, akik az 1930-as években az Egyesült Államokban számos bankot kiraboltak, és több gyilkosság is fűződik a nevükhöz, az előadásunk azonban nem a tetteikre, hanem az emberi oldalra, a két bűnözővé lett fiatal motivációira, tetteik mozgatórugóira fókuszál. Kettejük életét feldarálja a kilátástalanság, összeköti őket a szegénység, egy jobb sorsra vágynak, de sorsuk tragikus végkimenetelét nem tudják elkerülni. Clyde sármos és vonzó férfi, miközben gátlástalan, bűntudat nélkül lop, csal, hazudik. Bonnie összetettebb személyiség, hol bűntárs, hol pedig szerelemre éhes nő. Híres és gazdag szeretne lenni, bundákat és ékszereket akar, egy csillogóbb élet reményében lép a bűn útjára. Bűneik ellenére mindketten egyszerű, hétköznapi emberek, szerethető karakterek, akik nem kívánnak belesüppedni a szürke hétköznapokba. Ez a szerep komoly felkészülést igényel, igencsak próbára tesz, mert a dalok fülbemászóak ugyan, de rendkívül nehezek, melyekbe a karakterem szívét és lelkét kell belegyúrnom.
Merész, vakmerő, szenvedélyes – ezekkel a szavakkal lehet Bonnie-t jellemezni. Mindez rád is jellemző?
L. L.: Talán abban hasonlítok Bonnie-ra, hogy én sem ijedek meg az élet adta kihívásoktól, szeretem, ha zajlik körülöttem az élet, de ami Bonnie-nak belefér, az nálam már túlmegy egy bizonyos határon.
Úgy hírlik, hogy rendkívül egyedi látványvilágra számíthatnak a nézők.
L. L.: A jelmezeket még nem láttam, de annyit tudok, hogy Nagy Viktória az eredeti fotók alapján készítette el a korhű ruháikat, a nézők filmszerű látványra számíthatnak, a zene, a mozgás és a prózai jelenetek mellett filmes bejátszások gazdagítják a látványt és a történetet is.
Szerinted milyen üzenettel bír a két kultikus gengszter története?
L. L.: Talán azzal, hogy a sorsunk alakulását illetően mindig van választásunk.
Azt mondják, ahhoz, hogy egy ember színészi karriere jól alakuljon, óriási adag szerencse is szükséges. Nagy a rizikó, téged mégis ez a világ vonz. Hogyhogy?
L. L.: Táncosnak készültem, de egy projekt során találkoztam pár kaposvári színművészetissel, akik olyan nagy hatással voltak rám, hogy elkezdtem intenzíven érdeklődni a színházi világ, a színjátszás iránt. Hogy miért szerethető ez a szakma? Szerintem az ember egyik legfontosabb feladata, hogy a Földön eltöltött idő alatt minél jobban megismerje és csiszolja önmagát. A színház mindezt nagymértékben segíti, hiszen határok feszegetésére sarkall, sebek feltépésére kényszerít, folyamatosan kérdéseket szegez nekem, melyre válaszokat kell találnom. A legtöbb ember szereti elkerülni az önmagával való szembesülést, a színházban azonban nincs megúszás. Egy előadás során hatalmas amplitúdókkal létezem, egy élet alatt számos végletes karakterrel azonosulhatok, és óriási mélységeket, magasságokat járhatok be.
is szerethető karakter. Merthogy a Harangi Mária által rendezett, július 13-án és 14-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon látható előadás nem a bűntettekre, hanem a bűnözővé lett fiatalok motivációira fókuszál. A látványos mozgáselemekre, prózai jelenetekre, hangulatos filmbejátszásokra építkező, izgalmas látványvilágú, zenés gengszterrománcról beszélgettünk.
Hogyan talált meg végzős hallgatóként Bonnie szerepe?
L. L.: Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatója látta a Miskolcon futó Cirkuszhercegnő szereposztását, és rám gondolt a Harangi Marcsi rendezte Bonnie & Clyde-ot illetően. Nyáron mindkét darabban játszom, utóbbiban Józsa Bettinával, Ódor Kristóffal, Jenővári Miklóssal, Borsi-Balogh Mátéval, Kurucz Danival, Bori Rékával, Széles Flórával, Imre Krisztiánnal és Hajdú Péterrel, illetve a Színház- és Filmművészeti egyetem többi végzős hallgatójával.
Egy köztörvényes bűnözőről beszélünk. Hogyan tudsz kapcsolódni az ő gondolkodásmódjához, miből építkezel a karakterformálás során?
L. L.: Valóban bűnözőkről, egy amerikai bűnöző párosról van szó, akik az 1930-as években az Egyesült Államokban számos bankot kiraboltak, és több gyilkosság is fűződik a nevükhöz, az előadásunk azonban nem a tetteikre, hanem az emberi oldalra, a két bűnözővé lett fiatal motivációira, tetteik mozgatórugóira fókuszál. Kettejük életét feldarálja a kilátástalanság, összeköti őket a szegénység, egy jobb sorsra vágynak, de sorsuk tragikus végkimenetelét nem tudják elkerülni. Clyde sármos és vonzó férfi, miközben gátlástalan, bűntudat nélkül lop, csal, hazudik. Bonnie összetettebb személyiség, hol bűntárs, hol pedig szerelemre éhes nő. Híres és gazdag szeretne lenni, bundákat és ékszereket akar, egy csillogóbb élet reményében lép a bűn útjára. Bűneik ellenére mindketten egyszerű, hétköznapi emberek, szerethető karakterek, akik nem kívánnak belesüppedni a szürke hétköznapokba. Ez a szerep komoly felkészülést igényel, igencsak próbára tesz, mert a dalok fülbemászóak ugyan, de rendkívül nehezek, melyekbe a karakterem szívét és lelkét kell belegyúrnom.
Merész, vakmerő, szenvedélyes – ezekkel a szavakkal lehet Bonnie-t jellemezni. Mindez rád is jellemző?
L. L.: Talán abban hasonlítok Bonnie-ra, hogy én sem ijedek meg az élet adta kihívásoktól, szeretem, ha zajlik körülöttem az élet, de ami Bonnie-nak belefér, az nálam már túlmegy egy bizonyos határon.
Úgy hírlik, hogy rendkívül egyedi látványvilágra számíthatnak a nézők.
L. L.: A jelmezeket még nem láttam, de annyit tudok, hogy Nagy Viktória az eredeti fotók alapján készítette el a korhű ruháikat, a nézők filmszerű látványra számíthatnak, a zene, a mozgás és a prózai jelenetek mellett filmes bejátszások gazdagítják a látványt és a történetet is.
Szerinted milyen üzenettel bír a két kultikus gengszter története?
L. L.: Talán azzal, hogy a sorsunk alakulását illetően mindig van választásunk.
Azt mondják, ahhoz, hogy egy ember színészi karriere jól alakuljon, óriási adag szerencse is szükséges. Nagy a rizikó, téged mégis ez a világ vonz. Hogyhogy?
L. L.: Táncosnak készültem, de egy projekt során találkoztam pár kaposvári színművészetissel, akik olyan nagy hatással voltak rám, hogy elkezdtem intenzíven érdeklődni a színházi világ, a színjátszás iránt. Hogy miért szerethető ez a szakma? Szerintem az ember egyik legfontosabb feladata, hogy a Földön eltöltött idő alatt minél jobban megismerje és csiszolja önmagát. A színház mindezt nagymértékben segíti, hiszen határok feszegetésére sarkall, sebek feltépésére kényszerít, folyamatosan kérdéseket szegez nekem, melyre válaszokat kell találnom. A legtöbb ember szereti elkerülni az önmagával való szembesülést, a színházban azonban nincs megúszás. Egy előadás során hatalmas amplitúdókkal létezem, egy élet alatt számos végletes karakterrel azonosulhatok, és óriási mélységeket, magasságokat járhatok be.