Nagyfejű Natasa, Pro Forma meg a többiek
2018. augusztus 13. /

Milosevits Péter magyarországi szerb író újabb kötete került be a magyar nyelvű irodalmi élet körforgásába. A kötet szerb változata 1997-ben jelent meg, és a szerző fordításában kerül az olvasók kezébe, ahogy első magyar nyelven megjelent kötete, a London, Pomáz is.

Utóbbi hőse, Icsvics azt mutatta meg, ahogy az EU-csatlakozás idején dédelgetett remény, hogy London leszünk, szertefoszlik.
Ezúttal a szentendrei szerbek életének fontos eseményeit veszi sorra, a rá jellemző intellektuális humorral, finom csavarokkal, remek stílusban. Otthon van közöttük, szereti őket, együtt érez velük. Az optika, amelyen keresztül láttatja őket, utánozhatatlan. Mint például a következő történet is: a szentendrei szerbek a kihalás veszélyét látva úgy gondolták, akkor maradhatnának örökké a város lakói, ha az önkormányzati képviselő választás során porladó jelöltekre is lehetne szavazni. Mondjuk a szerbeket a 17. században Szentendréig vezető Csarnojevics pátriárkára. Hogy a terv miért dőlt dugába? Mert a jó szerbek, ahogy más népek is, fúrták egymást, ahogy tudták, végül kihaltak a városból. Miközben a kötet történeteit olvasva sokat nevetünk, véssük eszünkbe, mi és hogyan történt velük!

Milosevits Péter: Az utolsó szentendrei szerb – Családi rükvercregény
Venclovics Műhely, 2018
134 oldal / 2500 Ft